- Siker vagy gyalázat volt az orosz elnök keddi budapesti látogatása Magyarország és Orbán Viktor szempontjából?
- Én azt mondom, a látogatás csak orosz érdeket szolgált. A magyar miniszterelnök biodíszletként szolgált ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin álláspontját ismertesse az Európai Unió és a NATO egyik tagállamának fővárosában. Azt bizonyíthatta, hogy országa mégsem elszigetelt, hiszen az ukrajnai válság közepette is fogadják.
- Lesz ennek valamiféle hosszútávú következménye?
- A külpolitikában biztosan. Például annak, hogy a miniszterelnök megbízhatónak minősítette az orosz elnököt, miközben szövetségeseink megkérdőjelezik Putyin szavahihetőségét. Az is érdekes, hogy Orbán Viktor megerősítette, továbbra is kizárólag az orosz gázra akar alapozni, de azt nem tudtuk meg, ez mennyibe fog kerülni nekünk. Az pedig az egész magyar nemzetnek megalázó, hogy Putyin egy olyan emlékművet is megkoszorúzott, amelynek felirata ellenforradalomnak nevezi 1956-ot. Belegondoltam, ha ez egy baloldali kormány idején történik, milyen hevesen tiltakoztak volna a fideszesek. Most meg csendben asszisztáltak hozzá.
- Ha már a csendet említi, a szocialisták is elég csendesen fogadták ezt az eseményt. Lehet, hogy még mindig létezik a bűntudat a pártjában?
- Szerintem nem. Én is keményen fogalmaztam, igaz a facebookon, nekem az a közvetlenebb kommunikációs csatornám. Úgy gondolom, ez példa nélküli. Különösen azért, mert ennek a kormánynak a feje abból eredezteti a maga politikai krédóját, hogy ő küldte haza 89-ben az oroszokat. Az egykori eseményeket azóta is megpróbálják saját pártpolitikai céljaikra kisajátítani.
- A budapesti sajtóértekezlet még arra is lehetőséget nyújtott Putyinnak, hogy megfenyegesse az Európai Uniót.
- Ezért mondom azt, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen biodíszletnek kellett. Igaz, azt nem tudjuk, miről tárgyaltak két órán keresztül négyszemközt. Kezdeményeztem is, hogy a parlament külügyi bizottsága hallgassa meg a miniszterelnököt, s kérjük meg, számoljon be arról, abban a két órában miről egyeztetett Putyinnal. S ha már ott lesz, azt is mondja el, előtte négy nappal miről tárgyalt az ukrán elnökkel, mert arról sem tud semmit a nyilvánosság. Vagy, hogy hogyan értékeli a Lengyelországi látogatását a miniszterelnök, ahol a sajtóhírek szerint Orbánt „rendre utasították” és, hogy már a korábban Orbánhoz közelálló lengyel politikusok sem kérnek belőle. Sőt, Kaczynski - annak a pártnak vezetője, amelyik szimpatizánsai eljöttek ide Orbánért tüntetni – találkozni sem kívánt vele.
- A kijevi látogatás után Orbán Viktor ötpárti egyeztetést is tartott. Annak fényében, amit most mond, nem volt hiba, hogy ezen a szocialista párt is részt vett?
- Én azt helyesnek tartom, hogy elmegyünk, ha a miniszterelnök tájékoztat. Volt ilyenre példa akkor is, amikor én vezettem a frakciót. Szerintem az lenne a normális, ha rendszeresen lennének ilyen konzultációk. Csakhogy Orbánék az ilyen típusú találkozókat a saját érdekükben próbálják felhasználni és nem a konszenzus teremtésére. Nekik nincs nemzeti ügy, csak pártpolitika.
- A belpolitikáról nem kellene a pártokkal konzultálni?
- Dehogynem. A közélet sok kérdéséről kellene beszélni. Jelenleg az a helyzet, hogy a politikai közhangulat ugyan változhat, a parlamenti arányok viszont jelentősen nem. Még akkor sem, ha Kész Zoltán győz a veszprémi, vagy Pad Ferenc jelöltünk a tapolcai időközi választáson. A Fidesz társadalmi támogatottságának csökkenése azonban teremthet kényszerhelyzetet a kormányzatnak még akkor is, ha kétharmada van. Emlékezzünk csak a netadóra, ami ellen nagy tömeg mozdult meg, s kénytelenek voltak visszavonni. Vagy itt az útadó, ami miatt a szocialisták is tüntetést szerveztek. Tehát különböző politikai akciókkal lehet befolyásolni a kormány tevékenységét.
- A szocialista párt nem bízik abban, hogy volna esélye belátható időn belül kormányzó szerephez jutni? Akkor ugyanis hatásos lehetne egy olyan üzenet, hogy ezeket a bosszantó intézkedéseket, mint amilyen a vasárnapi bezárás is, visszavonnák.
- Dehogynem! Pontosan ezt tettük. Hiszen ezek valóban azok az üzenetek, amikre az emberek vágynak. Tüntetésekkel persze fel lehet hívni az emberek figyelmét a bajokra. De nem szabad hiú várakozást kelteni, mert azután mindig apátia és kiábrándultság jön. Sokan kezdték mondani, hogy már tavasszal megbukhat az Orbán-kormány, előre hozott választások lesznek. Pedig egy miniszterelnök pozíciója a korábbi jogrend alapján is stabil volt, hát még az új alaptörvény és változtatásai után, sőt kisebbségben is lehet kormányozni. A hamis illúzió mindig árt.
- És valóban nem várható, hogy a Fideszen belülről, vagy külföldről megbuktatják Orbánt?
- Nem hiszek olyan teóriában, hogy marad a Fidesz, de Orbánt lecserélik. Ez a párt egy emberre épül. Ha ezt az embert kiveszik, akkor a Fidesz összeomlik. A hatalom, a pénz mindig összetart egy ilyen közösséget, és ennek megtestesítője, fő szervezője Orbán Viktor. Az ő eltávolítását egyetlen esetben tartom lehetségesnek: ha maga dönt úgy, hogy valaki másnak adja át a kormányrudat. Erre nem sok esélyt látok.
- Az ellenzék azonban kihasználhatná azt a helyzetet, amely a duális hatalom, az Orbán-Simicska kettős megbomlásával keletkezett. Például erősebben mutathatnának rá a korrupciós jelenségekre.
- Szerintem ez a vezetés korábban szimbiózisban működött. Valószínűleg kettejük vitája nyomán vált duálissá. Simicska olyan befolyásra tett szert az államigazgatáson belül, hogy akár a miniszterelnök tudta nélkül intézkedhetett. Ez a túlhatalom zavarhatta Orbánt és azt gondolta, hogy akkor újra kell osztani a részvényeket ebben a vállalkozásban, amit úgy hívnak, hogy Fidesz. Ezen azonban összevesztek, ami komoly hatalmi törést jelent a Fideszen belül, akárhogy is igyekeznek takargatni. Ebből az ellenzéknek természetesen kell tudnia profitálni, hiszen egy ilyen belső törést egy párt zökkenőmentesen nem tud átvészelni.
- Akkor miért nem látjuk, hogy hasznot húznak belőle?
- Fogunk, de ezek túl friss események, most két hetes a történet. Akkor szakadt el a cérna és Simicska olyan szavakkal illette a miniszterelnököt, amitől még egy ellenzéki politikus is tartózkodna. Most minden attól függ, hogy Simicska mennyire akar teríteni, elmondja-e, hogyan működnek ezek a pénzelosztó mechanizmusok a Fideszen belül. De az is lehet, hogy megijedt saját „bátorságátol” és újra Orbán kegyeit fogja keresni.
- Simicska minősítésével nem ért egyet az ellenzék?
- Viccesen azt szoktuk mondani, tartalmilag eléggé „találó” volt a kifejezés. Ugyanakkor van annak diszkrét bája, amikor Simicska Lajos félti a független magyar médiát, meg a demokráciát Orbán Viktortól és hirtelen ráébred arra, hogy tulajdonképpen diktatúrát építettek föl, amiben ő már nem akar részes lenni. Ezt hallva azért az ember nem tudta, hogy sírjon, vagy röhögjön. Bár az nem baj, ha most már Simicskának is elege van abból a maffia-államból, amit teremtettek.
- Mellesleg ebben az ügyben - ahogy mindegyikben - a Fidesz megpróbálja a földre rántani a szocialistákat, vagy Gyurcsányt. A parlamentben elhangzott, hogy az MSZP volt pénztárnokát, Puch Lászlót kell kérdezni Simicska Lajosról. Ön szerint is?
- Nem lepődtem meg, hogy Lázár János így válaszolt egy kérdésre, mert ő képes bármit és az ellenkezőjét is gátlástalanul elmondani. Szerintem inkább arról van szó, hogy Simicska kellemetlen lett nekik. Ez az ember sok mindent tud mindenkiről, még a bankszámlaszámokat is ismeri, meg azt is, mennyi pénz van ott és hol az a számla. Ez okozhat problémát a Fideszen belül. Ezért elkezdték Simicskát árulónak, besúgónak beállítani és áttolni a baloldalra, mintha nekünk lenne hozzá közünk. Lassan az is kiderül: Simicska az MSZP alvó ügynöke volt végig a Fideszben. Tehát ez nem szól másról, mint hogy elszigeteljék a jobboldali választóközönségtől. Működik a védekezési reflex: ha nem tudják agyonhallgatni, akkor el akarják hitelteleníteni. Miközben pusztán arról van szó, hogy egy bandaháborúban az egyik oligarcha le akar számolni a másikkal.
- Ön kinek szurkol?
- Egyiknek se. Az lenne a jó, ha mindkettő szépen eltűnne a közéletből.
Cikkünk a következő oldalon folytatódik!