Jelenleg elsősorban a Vatikán szerkezetének átalakításáról van szó, de a változtatások ezzel nem érnek véget. Ferenc pápa is „friss levegőt” kíván beengedni az egyházba, mint a hatvanas évek elején nagy elődje, XXIII. János tette, s ez nem merülhet ki abban, hogy összevonnak dikasztériumokat, illetve átírják a Vatikán alkotmányát. A családot érintő kérdésekről, az elváltak és újraházasodottaknak kiszolgáltatandó szentségekről, sőt az azonos neműek viszonyáról is szó esett már az októberi családszinóduson.
Az egyik legérdekesebb téma azonban a cölibátus ügye. Várható-e ebben a kérdésben elmozdulás Ferenc pápasága alatt? Vagy tesz-e olyan kezdeményezéseket, amelyek egy későbbi változtatást tesznek lehetővé?
Ferenc pápa: Beszélgetések Jorge Bergoglióval című interjúkötetben, amely még pápává választása előtt készült, nem beszélt elutasítóan a cölibátus esetleges eltörléséről. Diszciplináris, s nem hitbéli kérdésnek nevezte, „ezért változhat” […] Ha az egyház megfontolás tárgyává tenné a kérdést, akkor azt nem a papok száma miatt tenné… Jelenleg a papi nőtlenség fenntartása mellett vagyok, minden előnyével és hátrányával együtt. A tíz évszázad tapasztalata ugyanis inkább pozitív, mint negatív. A tradícióknak komoly súlya van.
” Szerinte az a nyugati katolicizmusban tapasztalható törekvés, amely szerint vitát kell kezdeményezni a cölibátus eltörléséről „pragmatikus, kulturális okokra vezethető vissza”. Ugyanakkor úgy véli, hogy a szabályok még minden papra vonatkoznak, így aki nem tud engedelmeskedni, „fel kell hagynia a szolgálattal”. Kifejtette azt is, nincs meggyőződve arról, hogy amennyiben a lelkipásztorok számára lehetővé tennék a nősülést, sokkal több fiatalt vonzana a papi hivatás.
A pápához hasonlóan beszélt a papi nőtlenség kérdéséről Pietro Parolin érsek, államtitkár is. Az El Universal című venezuelai lapnak 2013 szeptemberében még venezuelai apostoli nunciusként adott interjújában úgy foglalt állást, hogy a cölibátus „nem egyházi dogma. Azért lehet vitatkozni róla, mert egyházi hagyomány”. Így folytatta: „Nem mondhatjuk azt, hogy ez egyszerűen a múlté. A pápának az egyház egységét kell szolgálnia, s a döntéseknél ezt kell szem előtt tartania…”
Hozzátett azonban egy sokféleképpen értelmezhető mondatot is: „az a fontos, hogy Istennek milyen szándékai vannak az egyházzal”. Noha ezek a kijelentések még nem vetítik elő a forradalmi változásokat, Thomas Reese, a National Catholic Reporter magazin Vatikán-szakértője 2013-ban úgy vélte, Ferenc pápa hangsúlyváltása figyelemreméltó ebben a kérdésben.
Erwin Kräutler osztrák püspök, a brazíliai Xingu egyházmegye vezetője az osztrák média szerint azt közölte, hogy Ferenc pápa lehetőségnek nevezte: pappá szentelhetőek az olyan házas férfiak („viti probati”), akiknek erkölcsösségéhez nem férhet kétség. (Ez a lehetőség egyébként már a 2005-ös püspöki szinóduson is felvetődött.)
Ferenc Buenos Aires érsekeként, majd pápaként sem beszélt sokat a cölibátusról. Ugyanakkor a vitának új lendületet adott, amikor tavaly júliusban, a La Repubblicának adott interjújában érdekes kijelentést tett a témában. Mint fogalmazott, a papi nőtlenség ügyében „megoldásokat talál majd”, az előírásról ugyanis „Urunk halála után kilencszáz évvel döntöttek”. A cölibátus kérdése „probléma ugyan, de nem elsődleges. S a megoldás is időt vesz igénybe” – mondta.
Az, hogy Ferenc pápa programjában a papi nőtlenség kérdése is szerepel, egy a napokban, olasz papokkal folytatott találkozója során is kiderült. Az egyházfő erről a kérdésről is beszélt, amikor a római egyházmegye hét papjával cserélt eszmét. Elmondta nekik, hogy aggasztónak tartja: sok pap hagyja el a szolgálatot, s nősül meg. Később ugyan vissza akarnak térni az egyház kötelékébe, de nem tudja, milyen megoldást tud kínálni számukra az egyház.
A pápa Róma püspökeként időről időre találkozik az egyházmegyéjébe tartozó papokkal. A Szentszék sajtószolgálata ugyan nyilvánosságra hozott egy nyolcperces hangfelvételt megbeszéléseikről, de ebből nem sok derül ki, csak a jelen volt lelkipásztorok elmondásából lehet megtudni, mi is történt.
A L’Avvenire című lap szerint az egyik pap, Giovanni Cereti hozta szóba a cölibátus kérdését utalva arra, hogy ezzel kapcsolatban más a gyakorlat a keleti egyházaknál. Egy másik pap, Julio Lavin de Tezanos Pinto pedig arról számolt be, hogy a pápa azt közölte, ez a kérdés is programjának része, s „nem kerül archívumba”, utalván arra, nem kívánja szőnyeg alá söpörni a problémát.
Ferenc pápa utalt arra is, hogy amikor február 10-én misét mondott a Szent Márta Házban öt lelkipásztorral, akiket ötven éve szenteltek pappá, öt olyan pap is részt vett, akik elhagyták a szolgálatot, s megnősültek.
Ferenc pápa sosem tekintett vaskalapos konzervativizmussal azokra, akik a papi szolgálatot elhagyták, s inkább családot alapítottak. Jerónimo Podestá, La Plata egykori püspöke, aki a II. vatikáni zsinat négy ülésszakán is megjelent, 1966-ban találkozott Clelia Luróval, egy hat gyermekét egyedül nevelő nővel, és szerelem szövődött kettejük között. Podestá konfliktusba keveredett Umberto Mozzoni apostoli nunciussal, aki a püspök lemondását követelte, ami később meg is történt.
A perónistákkal szoros kapcsolatban álló volt főpap tovább támadta a nunciust annak kétes pénzügyei miatt, így 1972-ben Juan Carlos Onganía akkori elnök és katonai juntavezér „az argentin forradalom legfőbb ellenségének” bélyegezte Podestát, és ugyanebben az évben papi hivatásától is megfosztották. Ezt követően feleségül vette Lurót, amivel kiváltotta a Vatikán bírálatát, ám Bergoglio ekkor is kiállt mellette.
1974-ben, az állandó halálos fenyegetések hatására Podestá elhagyta Argentínát, és csak 1983-ban, a katonai vezetés bukása után tért vissza. Ám az egyházban ekkor is persona non gratának számított. Az argentin főpapok közül Bergoglio volt az egyedüli, aki 2000-ben halálos ágyához is elment, s felkereste régi barátját. Hogy a cölibátus ügyében várható-e bármiféle előrelépés az elkövetkező öt-tíz évben, nem tudhatjuk. A téma azonban biztosan egyre aktuálisabb lesz, mivel bizonyos régiókban egyre erőteljesebb a paphiány.
