Meglehet, csak kínjában mondta a Fidesz ügyvezető elnöke a veszprémi választás után, hogy "egy csomó mindent nyilván nekünk is át kell gondolnunk", de igaza lehet. Kósa Lajos ugyanis igyekezett bagatellizálni a kudarc mértékét, ám egy-két nappal később már vélhetően neki is nyilvánvaló, hogy saját pártja szempontjából jelentős esemény történt. S nem elsősorban azért, mert megszűnt a kétharmad. Sokkal inkább amiatt, mert már látványossá kezd válni az a belső erózió, amely nem most, hanem a tavalyi választási győzelmek után indult meg a Fideszben.
Nem lehet immár azt mondani, hogy nincs baj, amikor a Miniszterelnökséget vezető miniszter egyszer csak kijelenti, hogy erejét, képességeit és tudását is meghaladó mértékű feladatokat bízott rá a kedves vezető. Vagy amikor egy volt államtitkár - ma már csak "mezei" képviselő - azt üzeni, hogy rossz vége lesz, ha a kormányzásban nem hajtanak végre "tartalmi, stílusbeli és személyi korrekciót". És még rátesz egy újabb lapáttal egy másik volt államtitkár - aki már nem is képviselő -, miszerint az érdekek uralkodnak a pártban, pedig ha nincsenek értékek, akkor a választók elfordulnak tőlük (lásd Veszprém). Amihez viszont hozzáteszi, hogy a paksi atomerőmű új blokkjának építése lényegében csak magánzsebeket szolgál, olyan "pénzügyi tehén, amit fejni lehet".
Van tehát mit átgondolni. Akkor is, ha az imént idézett Lázár János, Bencsik János, vagy Illés Zoltán megjegyzéseit egyetlen mozdulattal lesöprik az asztalról. Hiszen változatlanul uralják az országot, mindent a maguk képére formáltak már és nem kell tartaniuk attól sem, hogy egy erős, ambiciózus és működőképes ellenzék kibillentheti őket a hatalomból.
Kósa Lajos már említett nyilatkozatának második része már hozta a megszokott fideszes formát. Úgy hangzott ugyanis, azért kell átgondolniuk a helyzetet, hogy lássák, mivel tudnák még jobban szolgálni az emberek érdekeit. A valódi választ persze senki sem várhatta tőle. Természetesen azzal, ha eltűnnének a színről. De azt mégsem hihetjük, hogy önként megteszik. Ki kell várni, amíg akkora bajt okoznak, hogy már nem maradhatnak tovább.
Ennek persze nagy lesz az ára és az ország fizeti meg.