- A 2008-ban a cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma-díjat nyert Az osztály és az új filmje, a Havannai éjszaka között hatalmas különbség van. Fontos Ön számára az új hangok keresése?
- Annak ellenére, hogy a két filmben vannak közös tematikák, számomra fontos, hogy mindig megújuljak a különböző történetek elmesélése közben. Mindig a történet vonz, ezért úgy érzem, nem áll annyira távol egymástól a két film, hiszen mindkettő esetében a személyiségek bemutatása volt a főszempont.
- Az elismerés mellett terhet is jelent a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-fődíja vagy az Oscar-jelölés?
- Számomra az Arany Pálma elsősorban nagyobb szabadságot jelent arra nézve, hogy olyan filmeket készíthessek, amiket szeretnék. Sohasem követelték tőlem, hogy olyan színészeket válasszak, akiket nem akartam, nem szabták meg egyszer sem, hogy mit és hogyan csináljak. A kritika sokszor az orrom alá dörgölte, hogy valami olyasmit kellene csinálnom, mint amilyen Az osztály volt. Én mégis megpróbáltam ellenállni ennek. Ha az ember egyszer megalkot egy olyan filmet, amelynek egymillió nézője volt, akkor elvárás, hogy a következőnek nem lehet másfél milliónál kevesebb. Ez a
filmezés természetes inflálódása.
- Miért kaphatott minimális állami támogatást a francia kormánytól az új filmje?
- A kormányunk sokat fordít a kultúrára, különösen a filmgyártásra. A Havannai éjszaka mégis kevés támogatást kapott, pedig francia gyártású film, de mivel spanyol nyelvű és Kubában játszódik kubai színészekkel, sok köztámogatástól elestünk. Magánfinanszírozót is nehéz volt találni, a francia tévék egyáltalán nem akartak támogatni egy spanyolul beszélő filmet. Nem mondok se túl sokat, se keveset, ha azt állítom, hogy 1 millió euróból dolgoztunk. Elfogadtam azt is, hogy összesen tizenhét napot forgathattunk.
- Főhőse 16 év után tér vissza Havannába, azonban a legnagyobb feladat a múltjával való leszámolás. Egyáltalán képes az ember maradéktalanul feldolgozni az önkényuralom okozta traumát?
A diktatúrák borzasztósága, hogy egy életre megnyomorítják az embert. Szerintem a kubaiak számára nagyon fontos, hogy az elmúlt idők történetét feldolgozzák. Egyébként minden elnyomásban élő népnek szembe kell néznie a múlttal, nincs olyan, aki ne akarná kibeszélni az őt ért sérelmeket. A kubaiak esetében viszont azt tapasztalom, hogy nem akarnak mindent elveszíteni ebben a változó világban, még ha a múlthoz negatív dolgokat is társítanak. Vannak olyan értékek, amelyek a forradalomnak köszönhetően jöttek létre, ezekhez például a továbbiakban is kötődnek.
- Miért éppen a kubai „elveszett generáció” érintette meg, amikor más diktatúrák áldozatainak sorsát is filmre vihette volna?
- Nagyon szeretem Havannát és sok kubai barátom van, így kézenfekvő volt.
- Hogyan látja Havannát, felkapott szórakoztatóközpont vagy nyomortelep ma?
- Havanna még olyan hely, ahol a kubaiak nehéz körülmények között élnek, bár már látjuk a középosztály megjelenését, amely az elmúlt évek reformjainak az eredménye. Az embereknek viszont csak minimális magánszférájuk van, a turizmus jelent némi vérfrissítést, hiszen azok, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak a turistákkal, többet keresnek. Találkoztam egy sebésszel, aki azt mondta nekem, hogy az elsődleges foglalkozása taxisofőr, a sebészet csak a „hobbija”. Mindössze havi 25 dollárt keres azzal, hogy szemeket operál, taxizással viszont egy éjszaka többet szed össze.
- Hogyan választotta ki a film főszereplőit, akiknek saját élettörténetük mozzanatai is bekerültek a filmbe?
- Klasszikus szereplőválogatás volt, de a legnagyobb kubai színészeket sikerült megtalálnom. Pontosan éreztem, hogy mennyire jól illeszkednek ebbe a történetbe, ami annak köszönhető, hogy a saját életük eseményeit is újraélték. Sok apró személyes történést csempésztünk a filmbe, ezáltal a színészek valódi katartikus élményeket éltek át a forgatáson. Némelyik jelenet annyira megrázta őket, hogy kénytelen voltam leállítani a forgatást.
- Csodálkoznék, ha Kubában bemutatásra kerülne ez a Castro-korszakról éles kritikát megfogalmazó film.
- Fidel Castro visszavonulása óta javult a helyzet, a havannai filmfesztiválon szerepelt volna a film, de kivették a programból. Néhány napja jött a hír, hogy engedélyezték, hogy bemutassák a májusban megrendezésre kerülő havannai francia filmnapokon. Kíváncsi vagyok, hogyan fognak reagálni.
- Sok európai filmes elutasítja az amerikai mozit, többségük számára az amerikai film a sablonos hollywoodi történetekkel egyenlő. Ön hogy vélekedik erről?
- Franciaországban jelen pillanatban a mozilátogatók 40 százaléka választ amerikai filmet, tehát mi ellenállunk a borzasztó mennyiségű amerikai produkciónak. Ennek egyik oka, hogy nagyon erős nálunk a mozikultúra, nagyon sok támogatást kap a francia film, gyártási és forgalmazási támogatást egyaránt. Olyan törvények, szabályok vannak, amelyek kötelező kvótákat írnak elő a francia filmek televízióban történő leadására is.
- Hosszú évekig dolgozik a filmjein. Milyen történetek foglalkoztatják jelenleg?
- Nem vagyok sztahanovista, szükségem van időre. Talán az a különbség köztem és mondjuk egy évenként új filmmel jelentkező alkotó között, hogy a bemutató után akár egy évig kísérem a kész alkotást. Most új filmen kezdek dolgozni, amely a maga természetességében mutatja be azt a fajta összetettséget, amelyben manapság élünk.
