Szembenézni a múlttal

Publikálás dátuma
2015.03.02. 06:50
Laurent Cantet szerint Kubában már látszik a középosztály megjelenése A SZERZŐ FELVÉTELE
Laurent Cantet francia filmrendező a Frankofón Filmnapok alkalmából a Havannai éjszaka című új filmjét kísérve látogatott Magyarországra. Elsősorban a Kubában játszódó produkcióról és a cannes-i filmfesztivál fődíjának hatásáról beszélt a lapunknak adott interjúban.

- A 2008-ban a cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma-díjat nyert Az osztály és az új filmje, a Havannai éjszaka között hatalmas különbség van. Fontos Ön számára az új hangok keresése?

- Annak ellenére, hogy a két filmben vannak közös tematikák, számomra fontos, hogy mindig megújuljak a különböző történetek elmesélése közben. Mindig a történet vonz, ezért úgy érzem, nem áll annyira távol egymástól a két film, hiszen mindkettő esetében a személyiségek bemutatása volt a főszempont.

Névjegy
Laurent Cantet 1961-ben született a franciaországi Melle-ben. Rövidfilmek és televíziós produkciók rendezőjeként, forgatókönyvíróként lett ismert. 2001-ben elsőként kapta meg a velencei filmfesztivál Jelen mozija kategóriában odaítélt Év Oroszlán-díját az Időbeosztás című filmjéért.
2008-ban az általa írt és rendezett Az osztály című drámáért megkapta a cannes-i filmfesztivál fődíját. Az alkotást a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra jelölték. Legújabb filmje, a Havannai éjszaka április 2-től látható a magyar mozikban.

- Az elismerés mellett terhet is jelent a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-fődíja vagy az Oscar-jelölés?

- Számomra az Arany Pálma elsősorban nagyobb szabadságot jelent arra nézve, hogy olyan filmeket készíthessek, amiket szeretnék. Sohasem követelték tőlem, hogy olyan színészeket válasszak, akiket nem akartam, nem szabták meg egyszer sem, hogy mit és hogyan csináljak. A kritika sokszor az orrom alá dörgölte, hogy valami olyasmit kellene csinálnom, mint amilyen Az osztály volt. Én mégis megpróbáltam ellenállni ennek. Ha az ember egyszer megalkot egy olyan filmet, amelynek egymillió nézője volt, akkor elvárás, hogy a következőnek nem lehet másfél milliónál kevesebb. Ez a

filmezés természetes inflálódása.

- Miért kaphatott minimális állami támogatást a francia kormánytól az új filmje?

- A kormányunk sokat fordít a kultúrára, különösen a filmgyártásra. A Havannai éjszaka mégis kevés támogatást kapott, pedig francia gyártású film, de mivel spanyol nyelvű és Kubában játszódik kubai színészekkel, sok köztámogatástól elestünk. Magánfinanszírozót is nehéz volt találni, a francia tévék egyáltalán nem akartak támogatni egy spanyolul beszélő filmet. Nem mondok se túl sokat, se keveset, ha azt állítom, hogy 1 millió euróból dolgoztunk. Elfogadtam azt is, hogy összesen tizenhét napot forgathattunk.

- Főhőse 16 év után tér vissza Havannába, azonban a legnagyobb feladat a múltjával való leszámolás. Egyáltalán képes az ember maradéktalanul feldolgozni az önkényuralom okozta traumát?

A diktatúrák borzasztósága, hogy egy életre megnyomorítják az embert. Szerintem a kubaiak számára nagyon fontos, hogy az elmúlt idők történetét feldolgozzák. Egyébként minden elnyomásban élő népnek szembe kell néznie a múlttal, nincs olyan, aki ne akarná kibeszélni az őt ért sérelmeket. A kubaiak esetében viszont azt tapasztalom, hogy nem akarnak mindent elveszíteni ebben a változó világban, még ha a múlthoz negatív dolgokat is társítanak. Vannak olyan értékek, amelyek a forradalomnak köszönhetően jöttek létre, ezekhez például a továbbiakban is kötődnek.

- Miért éppen a kubai „elveszett generáció” érintette meg, amikor más diktatúrák áldozatainak sorsát is filmre vihette volna?

- Nagyon szeretem Havannát és sok kubai barátom van, így kézenfekvő volt.

- Hogyan látja Havannát, felkapott szórakoztatóközpont vagy nyomortelep ma?

- Havanna még olyan hely, ahol a kubaiak nehéz körülmények között élnek, bár már látjuk a középosztály megjelenését, amely az elmúlt évek reformjainak az eredménye. Az embereknek viszont csak minimális magánszférájuk van, a turizmus jelent némi vérfrissítést, hiszen azok, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak a turistákkal, többet keresnek. Találkoztam egy sebésszel, aki azt mondta nekem, hogy az elsődleges foglalkozása taxisofőr, a sebészet csak a „hobbija”. Mindössze havi 25 dollárt keres azzal, hogy szemeket operál, taxizással viszont egy éjszaka többet szed össze.

- Hogyan választotta ki a film főszereplőit, akiknek saját élettörténetük mozzanatai is bekerültek a filmbe?

- Klasszikus szereplőválogatás volt, de a legnagyobb kubai színészeket sikerült megtalálnom. Pontosan éreztem, hogy mennyire jól illeszkednek ebbe a történetbe, ami annak köszönhető, hogy a saját életük eseményeit is újraélték. Sok apró személyes történést csempésztünk a filmbe, ezáltal a színészek valódi katartikus élményeket éltek át a forgatáson. Némelyik jelenet annyira megrázta őket, hogy kénytelen voltam leállítani a forgatást.

- Csodálkoznék, ha Kubában bemutatásra kerülne ez a Castro-korszakról éles kritikát megfogalmazó film.

- Fidel Castro visszavonulása óta javult a helyzet, a havannai filmfesztiválon szerepelt volna a film, de kivették a programból. Néhány napja jött a hír, hogy engedélyezték, hogy bemutassák a májusban megrendezésre kerülő havannai francia filmnapokon. Kíváncsi vagyok, hogyan fognak reagálni.

- Sok európai filmes elutasítja az amerikai mozit, többségük számára az amerikai film a sablonos hollywoodi történetekkel egyenlő. Ön hogy vélekedik erről?

- Franciaországban jelen pillanatban a mozilátogatók 40 százaléka választ amerikai filmet, tehát mi ellenállunk a borzasztó mennyiségű amerikai produkciónak. Ennek egyik oka, hogy nagyon erős nálunk a mozikultúra, nagyon sok támogatást kap a francia film, gyártási és forgalmazási támogatást egyaránt. Olyan törvények, szabályok vannak, amelyek kötelező kvótákat írnak elő a francia filmek televízióban történő leadására is.

- Hosszú évekig dolgozik a filmjein. Milyen történetek foglalkoztatják jelenleg?

- Nem vagyok sztahanovista, szükségem van időre. Talán az a különbség köztem és mondjuk egy évenként új filmmel jelentkező alkotó között, hogy a bemutató után akár egy évig kísérem a kész alkotást. Most új filmen kezdek dolgozni, amely a maga természetességében mutatja be azt a fajta összetettséget, amelyben manapság élünk.

Frissítve: 2015.03.01. 21:22

Darwin nyomában Galápagoson

Publikálás dátuma
2015.03.02. 06:41
Az ősgyíkok időnként megörvendeztetik a tengerparton strandolókat is.
Nem egyszerű feladat eljutni a csodák birodalmába, amit Galápagosnak hívnak. Erről Darwin is tudna mesélni, pedig ő meg sem próbált repülőjegyet szerezni. Amszterdamon, a holland Antillákon és egy furcsa nevű dél-amerikai városon keresztül ugyan megérkezünk Ecuador fővárosába, Quitóba, de itt korántsem könnyű Galápagosra szóló repülőjegyhez jutni.

Naponta két gép közlekedik, és mindegyik tele van. Ha mégis sikerül jegyhez jutni, akkor egy helyi társaság gépe visz Baltra szigetére. A repülőtéren szinte mindent ki kellett pakolni a bőröndből, a legutolsó zoknit is átvizsgálták, nincs-e véletlenül valamilyen apró mag vagy gyümölcsdarab a poggyászban, hiszen ezeknek nem szabad bejutniuk Galápagosra. Érkezéskor pedig a kézipoggyászból kell mindent kiszedni. Visszafelé egyébként ugyanilyen kemény az ellenőrzés, ilyenkor azt vizsgálják, nem visz-e ki valamit a látogató. Ezután kell még száz dollár díjat fizetni a nemzeti parknak, és az ember máris ott áll egy kopár sziget repülőtere előtt.

Lombtalan fák és bokrok

Galápagoson a legnagyobb teknős másfél méteres, és több mint százötven éves. Nem csoda, hogy ennyi ideig élnek, végül is nem kell túl sokat idegeskedniük. Santa Cruz középső része hihetetlenül zöld és igen csapadékos. A hangulat Jurassic Park-szerű. Rengeteg hatalmas madár kering a levegőben. Gyakran látni párzó iguanákat. Ezek a furcsa ősgyíkok hidegvérűek, így nappal a szárazföldön próbálnak melegedni, és mivel picit unatkoznak, szerelmeskedéssel töltik az időt. Csak lomb nélküli fehér fák nőnek a szigeten, vörös a föld, és gyakorta madártetem hullik az égből. Ez fogad, amikor partra lépsz Seymour szigetén. Itt ugyanis az egy méter húsz centiméteres fák tetején fregattmadarak trónolnak. Tökéletesen látni őket és a tojásaikat, hiszen a fákon nincs zöld, ami eltakarhatná mindezt. Mivel a madarak szaporák, ellenségük nincs, az élelem viszont kevés, ezért sokan éhen halnak és a földre zuhannak.

A szintén lomb nélküli bokrokban oroszlánfókák bújnak meg. A tengeri emlősök százötven méterre is kijönnek a vízből, gödröt ásnak, és a bokrokban elbújnak. Az egészben az a legfantasztikusabb, hogy sem az ősgyíkok, sem a fókák, sem a fregattmadarak nem félnek az embertől. Évezredek óta háborítatlanul élnek itt, és emberek most sem laknak a szigeten, csak a kutatókat és a turistákat hozzák ide. Ezzel együtt nem tanácsos megsimogatni a kis fókát, mert óriásit tud harapni, hát még az anyja… A tarajos-tüskés iguanákat valószínűleg senki nem is szeretné simogatni.

Pláza helyett iguána

A negyvennyolc galápagosi sziget közül alig néhányon laknak, s a helybeliek vagy banánt termesztenek, vagy a turistákat istápolják. Bárkit elkísérnek pörölycápa-nézőbe, együtt is lehet úszni a ragadozókkal. A gyengébb idegzetűek úszkálhatnak fókák társaságában is. Az embert mindkét állat elviseli, egymást már kevésbé. Pláza szigetén bevásárolni ugyan nem lehet, viszont rengeteg az ősgyík. A hatalmas kaktuszoknál gyilkolják egymást az aranyszínű, tarajos iguánák. Legtöbbször a kaktusz lehulló virágán kapnak össze. Ez ugyanis a fő tápláléka a szárazföldön élőknek, bár az ősgyíkok megeszik a kaktusz belsejét is.

Bartolome, Ferdinanda és Isabella szigetén pingvinek is élnek, mert bár az Egyenlítőnél vagyunk, az áramlatok miatt a víz hideg. A galápagosi pingvin állítólag teljesen ártalmatlan, a hajóról nézve negyven centis aranyos jószág, de ha vízben találkozunk vele, azért ússzunk egy kicsit arrébb. Víz alatti és víz feletti vulkáni krátert is láthatunk Bartolome szigetén. Itt a legcsodálatosabbak a természet formálta sziklák, és az itteni tűzhányó tetejéről a legpompásabb a kilátás arra az öbölre, ahol a világhírű Tűfok-szikla is található. Látnivalóból tehát nincs hiány Galápagoson, de arra ne számítson senki, hogy esténként egymást érik az izgalmas programok. Viszont ha lemegy a nap, lehet horgászni.

A természet házhoz jön

A fürdéssel vigyázni kell a szigeteken! A tengerpart álomszép, de Santa Cruzon például minden nap esik – ez is teljesen ellentétes a szigetek többségével. A parti szakaszon azonban mintha elvágták volna, megszűnik az esőfüggöny. A helybeliek pontosan tudják, hogy a tengerparton mindig jó idő van, a belső részeken pedig szinte mindig zuhog, így megy ez már évezredek óta.

Santa Cruz szigetén két gyönyörű, fehér homokú tengerparti pihenőhelyet találunk. Amikor felkerestük az elsőt, először még nem értjük, miként lehetséges, hogy a filmbe illő csodás tengerparton mi vagyunk egyedül. Lehet, hogy a strandolás errefelé nem divat? Aztán amikor kijövünk a vízből, rádöbbenünk a véres valóságra. Azonnal megtámadnak minket a jól megtermett vérszívó legyek. Nem marad más hátra, mint a futás, magunk mögött hagyva az álomszép tengerpartot.

A galápagosi szigeteken általában nincsenek szállodák. A turisták hatalmas hajókon laknak, és úgy járják be a nemzeti park területeit. Pedig jóval kellemesebb a kevés galápagosi hotel egyikében, a csodás helyen fekvő és nagyon barátságos Finch Bayben megszállni. A szálloda egyszerre vadregényes és professzionális. A Finch Bay szálló bungalói kellemesek, a kiszolgálás pedig páratlanul jó. Santa Cruz csücskén fekszik, és csónakkal lehet ide eljutni. Az ősgyíkok errefelé az út mellett heverésznek. Közben már hozzák a koktélt, és nem hogy kirándulásra nem kell elmenni, elég az asztal mellől csattogtatni a fényképezőgépet. Az egzotikus állatok szinte házhoz jöttek. A megérkezés után szinte rögtön egy pelikán szállt le a gyönyörű úszómedencéhez, majd megjelent egy albatrosz, kacsák, és teljesen ismeretlen madarak.

A szálloda nevében a Finch (pinty) szó arra utal, hogy Charles Darwin ezeket a madarakat figyelte meg a szigeten, és ez inspirálta a híres evolúciós elméletének megírására. Nem messze van egyébként a Charles Darwin kutatóközpont, ahol a híres tudós is lakott. Ide mindenképpen érdemes ellátogatni, gyönyörű aranyszínű iguanákat, és óriási teknősöket is lehet látni, elkerítve és szabadon is. A Finch Bay Hotelbe autóval nem lehet eljutni, viszont a szálloda közeli lagúnákban ősgyíkokkal fürödhetünk, ami nem mindennapi élmény.

Szerző

Egy gyilkosság kérdőjelei

Publikálás dátuma
2015.03.02. 06:38
Tízezrek vonultak Moszkvában Nyemcovra emlékezve FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SASHA MORDOVETS
Moszkva központjában, térfigyelő kamerák előtt lőtték agyon péntek este Borisz Nyemcov orosz ellenzéki politikust. Az ellenzék politikai gyilkosságról beszél, a hatalom szerint provokáció történt. Tegnap tízezrek vonultak fel az orosz fővárosban a meggyilkolt politikusra emlékezve, Szentpéterváron is gyászmenetet tartottak. Budapest is fejet hajtott Nyemcov emléke előtt.

Négy golyó végzett Moszkva központjában a Kreml tövénél kezdődő Bolsoj Moszkvorecki-hídon Vlagyimir Putyin elnök nemzetközileg legismertebb bírálójával, az 55 éves Borisz Nyemcovval. A volt ellenzéki politikus közvetlenül a gyilkosság előtt a Vörös téren egy étteremben vacsorázott egy ukrán hölggyel, majd sétálni indultak. Vélhetően bérgyilkosság történt, de hogy milyen indíttatású, az még nem derült ki. Rendőrségi közlés szerint az ismeretlen támadó egy fehér gépkocsiból nyitott tüzet.

A hölgynek nem esett baja, a nyomozóhatóságok kihallgatták. Később olyan közlések láttak napvilágot, hogy a gyilkosság egyetlen szemtanúja, az ukrán modell eltűnt, a gyilkos pedig nem autóból lőtt, hanem valószínűleg lesben állt, és a gyilkosság után autóval menekült el.

Bár Putyin arra utasította az orosz nyomozó bizottság, a belügyminisztérium és a szövetségi biztonsági szolgálat vezetőit, hogy hozzanak létre külön nyomozócsoportot a gyilkosság gyors felderítésére, és személyesen irányítsák az eljárást, eredmény még nincs. A hatóságok 3 millió rubel (13 millió forint) jutalmat ajánlottak fel annak, aki használható információval tudja segíteni a nyomozást.

Tízezrek vonultak Moszkvában Nyemcovra emlékezve FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SASHA MORDOVETS

Tízezrek vonultak Moszkvában Nyemcovra emlékezve FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SASHA MORDOVETS

Putyin azonnal elítélte a gyilkosságot, amely szerinte "minden jellemzőjében bérgyilkosság és kizárólag provokatív jellegű volt" és együttérzését fejezte ki a politikus hozzátartozóinak. Ez azonban nem nyugtatta meg az ellenzéket és a nemzetközi közvéleményt sem. Nyemcov körében többen tudtak arról, hogy az orosz csapatok kelet-ukrajnai jelenlétéről készült bizonyítékokat nyilvánosságra hozni, s az is ismert volt, hogy többször megfenyegették, maga is beszélt arról, tart attól, hogy Putyin elteszi láb alól.

A gyilkosság kapcsán döbbenetének adott hangot több nyugati politikus és független, gyors, objektív kivizsgálást kért. Mihail Gorbacsov, aki korábban ugyancsak Putyin bírálója volt, de az ukrán válság kirobbanása óta rendre kiáll mellette, ezúttal is azt nyilatkozta, hogy Nyemcov meggyilkolása "Oroszország belpolitikai stabilitásának megingatására, a szembenállás erősítésére tett kísérlet".

A Kreml közeli média olyan információkat hozott napvilágra, miszerint féltékenység is állhat a háttérben, ugyanis Nyemcovnak közismerten sok nőügye volt, többször nősült, a vele sétáló 23 éves Alina Durickaja is legújabb barátnője volt.

Az orosz ellenzék eredetileg vasárnapra szervezett Moszkvában egy nagyszabású tüntetést a Kreml Ukrajna-politikája ellen, de a gyilkosság után gyászmenetet hirdettek a lelőtt politikus emlékére. A rendőrség először 17 ezer, majd 44 ezerre becsülte a részvételt, a szervezők szerint közel 70 ezren vonultak Moszkvában. A gyászmenet, amint azt előre látható volt, Putyin és rendszere elleni tüntetéssé vált. A menet élén "A hősök nem halnak meg" és "Ezek a golyók mindegyikőnket eltalálták" feliratú molinók voltak, de "Nem félek" és "Oroszországot Putyin nélkül" táblák is feltűntek. A tüntetők Nyemcov-fotókat és orosz zászlókat vittek, néhány nemzeti lobogót az Európai Unió csillagaival egészítettek ki.

 Liberális reformátor

Borisz Nyemcov Borisz Jelcin elnöksége idején tűnt fel, akinek potenciális utódaként is emlegették. Több ellenzéki mozgalmat alapított, 2003-ig parlamenti képviselő volt, 2012 óta az Oroszországi Republikánus Párt – Népi Szabadság Pártja nevű parlamenten kívüli formáció társelnöke.A független Oroszország első politikus nemzedékének egyik legtehetségesebb képviselőjének tartották.

Jelcin nevezte ki Nyizsnyij Novgorod megye kormányzójává, ahol látványos sikereket ért el, a kormányzóság vonzotta a külföldi befektetőket. Az angolul tökéletesen beszélő, jól kommunikáló Nyemcov a nyugati típusú demokrácia híveként és harcosaként lett ismert. Kormányzóként is bírálta a központi hatalmat a csecsenföldi háború miatt. Innen emelte energetikai miniszteri rangba Jelcin, 1997-ben gazdasági reformért felelős miniszterelnök-helyettessé nevezte ki.Politikai hanyatlása ekkor kezdődött, a reformkísérlet kudarca és a gazdasági összeomlás következtében.
Az 1998 augusztusában kirobbant orosz gazdasági válság véget vetett kormányzati szerepének.1999-ben megalapította a Jobboldali Erők Szövetségét (SPS) néhány ismert liberális vezetővel, Igor Gajdárral és Anatolij Csubással.A decemberi választáson 10 százalékot gyűjtöttek. Frakciójuk kezdetben feltételekkel támogatta az akkor hatalomra került Putyint, de rövidesen éles bírálói lettek, aminek következtében pártjuk komoly népszerűségvesztést szenvedett. A 2003-as választáson nem lépték át az 5 százalékos küszöböt, Nyemcov kiszorult a politika élvonalából.
Üzleti vállalkozásba kezdett, de megpróbálkozott a teljesen széthullott liberális erők egyesítésével is, rendre sikertelenül.Változatlanul Putyin bírálója maradt, több, a hatalmat és a korrupciót bíráló jelentést is közzétett. Bírálta Putyint a szoci téli olimpia túlköltekezései és korrupciógyanús kivitelezési miatt is, és nyíltan ellenezte a Kreml Ukrajna-politikáját.
2011-ben, a választások után Garri Kaszparov sakk világbajnok és Alekszej Navalnij mellett szerepet játszott az ellenzék moszkvai tiltakozó megmozdulásaiban.Bár az utóbbi években a nagypolitikától viszonylag visszavonultan élt, nem tartozott már a politikai ellenzék élvonalába, meggyilkolása azonban sokkolta Oroszországot.Az atomfizikus végzettségű, környezetvédő politikus négy gyermek apja volt.



Szerző