Veszprémi tanulságok

Noha Simicska Lajos végül is nem indult Veszprémben, a körülötte hullámzó események mégis jelentős hatással lehettek a választás kimenetelére. Fehéren-feketén leleplezték ugyanis azt a mechanizmust, amely szerint a Fidesz mind a mai napig működik. Immáron csak a kormánypárt legelkötelezettebb híveinek lehetnek illúziói afelől, hogy hazánkban manapság minden a demokrácia elvének és gyakorlatának megfelelően történik. Az RTL-lel folytatott terméketlen huzavona pedig olyanok szemét is felnyitotta, akik korábban nemigen foglalkoztak politikával vagy bedőltek a Fidesz propagandájának. A kormánypárt soraiban most óriási a zűrzavar. Annyira meglepte őket a vereség, hogy még szokásos, jól bevált módszereikről – a választás tisztaságának megkérdőjelezéséről, fellebbezések tömegéről – is megfeledkeztek, és minden további nélkül gratuláltak a győztesnek. Megdőlt Habony Árpád csalhatatlanságának és zsenialitásának mítosza is, hiszen a Fidesz – feltéve, ha valóban a titokzatos tanácsadó écáit követi - az önkormányzati választáson elért sikere óta hibát hibára halmoz, a társadalom csaknem minden rétegével sikerült összeütközésbe kerülnie és végül egy számára igen fontos választást is elbukott. A következő erőpróbáig persze még lehet javítani, ennek azonban éppen Orbán Viktor személyisége a legfőbb akadálya. A vezér ugyanis az utóbbi időben a valóságtól teljesen elszigetelten, egy maga teremtette álomvilágban él és az elképzeléseitől való legkisebb eltérést is gyengeségnek tekinti. Ettől függetlenül a Fidesznek Veszprém után sok mindent át kell gondolnia és bizonyos személyi konzekvenciákat is le kellene vonnia. Hiba lenne azonban a Fideszt leírni, hiszen biztos szavazói hitét és lojalitását semmi sem ingatja meg, a bizonytalanok számára pedig – legalábbis eddig - mindig sikerült kitalálnia valamit. Ugyanakkor óva inteném az ellenzéket is attól, hogy túlértékelje veszprémi győzelmét. Ugyanis a választást nem ők nyerték meg, hanem elsősorban a Fidesz vesztette el. A Kész Zoltánra leadott szavazatok, meggyőződésem szerint sokkal inkább figyelmeztető jelzést jelentenek a kormánypárt számára, hogy immár a társadalom többségének véleménye szerint rossz irányba haladnak, mint az ellenzék ragyogó teljesítményének elismerését. Az ellenzékre leselkedő legnagyobb veszélyt éppen az jelentené, ha most kényelmesen hátra dőlne annak reményében, hogy ezentúl biztosan ő nyeri meg a választásokat. Természetesen örüljünk a sikernek, de legyünk tisztában azzal, hogy mindez csupán az első lépés egy antidemokratikus rendszer lebontásához vezető igen hosszú úton. A java még csak most következik!