Olvasom, ismét bemutatják az örök zenedarabot, a Fekete Pétert. Bemutatták hetven évvel ezelőtt is, édesanyámmal mentem a Vígszínházba 1944. március 19-én délelőtt, matiné előadásra. Láttam a Fekete Pétert, de mégsem láttam, mert az utolsó felvonás kimaradt az életemből. A második felvonás szünete után mindenki visszaült a helyére. A függöny nem ment fel. Kijött a függöny elé a főszereplő, Ajtay Andor, és igen nyugodt, ám határozott hangon mondta: az előadást nem tudjuk befejezni, kérem, hogy sorban mindenki menjen a ruhatárhoz és induljon hazafelé. Néhány másodpercnyi dermedt csend után hozzátette: megszállták országunkat a németek. Nem volt pánik, valóban sorban és csendben mentünk a ruhatárhoz. Valami elkezdődött és valami nem fejeződött be. Az tény, hogy a Fekete Péter utolsó felvonását a mai napig sem láttam. Most már nem is akarom, maradjon így nekem.
