A társadalmi státusz és a rendszerhez való hűség alapján felállított kasztrendszer szabja meg Észak-Koreában, ki hol élhet, mit tanulhat és ehet, kivel barátkozhat - ez a szongbun, amit éppen most bírál élesen az ENSZ emberjogi jelentése. Olvasom, az öt főkategória: különleges, közepes, alap, komplex, ellenséges. A közepes kategória a legnépesebb, a különlegesbe nagyon kevesen tartoznak. Az „alap” kategóriások szembesülhetnek enyhébb fokú megkülönböztetéssel, míg a két legrosszabb kasztba tartozókkal szemben egyértelmű az előítélet. Kétfajta társadalmi státusz mindent felülír: a párttagság, illetve az a kitüntetés, hogy valaki legalább 20 percig beszélgethetett az ország első számú vezetőjével vagy közös fotón látható vele. A pártlapban megjelenő Kim-es csoportképeken ezért gyakran több ezren szerepelnek – ők épp feljebb lépnek a társadalmi ranglétrán.
Ha valaki rossz kasztba született, hiába okos vagy tehetséges, nem tanulhat egyes egyetemeken, nem választhat bizonyos hivatást.
Van ilyesmi George Orwell 1984 című regényében is: a Belső Párt, a Külső Párt, és a Prolik (a Prolitáppal, plusz a Gondolatrendőrséggel.) És van aztán a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
Vajon mutatkozik-e májusban magyar tanítvány a Lenin mauzóleum mellvédjén Kim Dzsung Un, és Putyin mellett…?
