Levelezés;kutatás;Országos Kriminológiai Intézet;combinós gyilkos;pszichiátriai ellátórendszer;Nagy László Tibor;

Másfél éve remeteként élt a szobájában és most robbant, mint az időzített bomba a NAV-os ellenőr gyilkosa FOTÓ: MTI/ILLÉS TIBOR

- "Az őrültek közöttünk élnek..."

A "combinós gyilkos" és a NAV-ellenőrt meggyilkoló férfi esete ismét rávilágított a pszichiátriai ellátórendszer hiányosságaira. Egy friss kutatás pedig rámutatott, hogy a gyakran öngyilkossággal végződő, több emberen elkövetett gyilkosságok tettesei sokszor zavart elmeállapotúak, a helyzeten csakis az ellátórendszer fejlesztése segíthet.

Többnyire pszichésen zavart személyiségűek Magyarországon a több emberen elkövetett emberölések tettesei - derült ki az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) legfrissebb kutatásából. Nagy László Tibor, az OKRI osztályvezetője az eredményeket bemutató keddi sajtótájékoztatón elmondta: mindez az öngyilkossággal végződő családirtásokra különösen igaz.

Hangsúlyozta: a megelőzésben nagy szerepe lehet a pszichiátriai ellátórendszer megerősítésének. Az olyan nagy közfelháborodást kiváltó, ebből kifolyólag nagy sajtónyilvánosságot kapott tragikus esetek, mint a "Combinós gyilkosként" elhíresült A. Áron vagy a NAV-ellenőröket megtámadó - és egyiküket brutálisan meggyilkoló - pesterzsébeti férfi ügye felvetik a kérdést: miért mászkálhatnak ezek az emberek szabadon az utcán?

A. Áron tavaly augusztusban a 4-6-os villamos Margit-híd Budai hídfő megállójánál - erősen ittas állapotban - megrúgott egy idős hölgyet, aki a sínekre esett, a közeledő jármű vezetője már nem tudott megállni, a 74 éves asszonyt a villamos halálra gázolta. A főügyészség a napokban emelt vádat a 42 éves férfi ellen emberölés bűntette miatt, így akár heteken belül bíróság elé kerülhet. Mint ismert, A. Áron korábban pszichiátriai kezelés alatt állt; épp a gyilkosság előtti napon engedték ki a Szent János Kórház pszichiátriai osztályáról.

Az eset után a kórház belső vizsgálatot indított, szerintük a pszichiátereket nem terheli felelősség, és az ügyészség által felkért szakértők is azt állapították meg, hogy a bűncselekmény elkövetésekor - ittas állapota és pszichés problémái ellenére - a férfi beszámítható állapotban volt, vagyis tudta, hogy mit tesz. A. Áron nem is tagadta bűnösségét, beismerő vallomást tett, a főügyészség határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabására tett indítványt.

A NAV-ellenőröket megtámadó, korábban pszichiátriai kezelés alatt álló férfit a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte, elhelyezésére az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet jelölte ki. Orvosi papírok nem álltak a bíróság rendelkezésére, ám a férfi vallomása - mely szerint azért ölt, mert ő spe­ciá­li­san képzett amerikai zsoldos katona - egyértelműen rávilágított arra, hogy "mentális talajvesztés" állapotában van.

Kirendelt védője szerint a korábban szobafestőként dolgozó férfi csendben épült le, másfél éve remeteként élt a szobájában, és most úgy robbant, "mint egy időzített bomba". Az ügyvéd szerint "ez valahol a környezetének, illetőleg azoknak az orvosoknak is a felelőssége, akik hagyták, hogy a történet idáig fajuljon".

"Az őrültek közöttünk élnek" - hallhatjuk sokszor azóta, hogy 2007-ben bezárták Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI). Az intézeti felügyelet megszűnte után többek kerültek haza vagy utcára orvosi felügyeletet, gyógyszert nélkülözve. Az említett két eset is ennek a példája, A. Áron az utcán élt, az adóellenőrökre támadó férfi pedig otthon lakott a világtól elzárkózva.

Az ilyen tragédiával járó esetek mindig felhívják a figyelmet az ellátórendszer hiányosságaira, többen - köztük neves szakértők is - az OPNI vagy egy ahhoz hasonló intézmény megnyitását, a pszichiátriai férőhelyek számának növelését szorgalmazzák, hiszen a jelenlegi kapacitással egyértelműen nem működtethető hatékonyan a rendszer.

Nagy László Tibor most is hangsúlyozta: a megelőzés fő iránya csakis a mentális, pszichiátriai ellátórendszer fejlesztése lehet. Ugyanakkor az OKRI osztályvezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy a társadalom részére a legnagyobb rizikót jelentő és éppen ezért fokozott félelmet keltő, kiszámíthatatlan ámokfutások, valamint a súlyosabb megítélésű tömeggyilkosságok és sorozatgyilkosságok aránya viszonylag ritka Magyarországon: a több emberen elkövetett emberölések száma az elmúlt fél évtizedben évi 14 és 39 között hektikusan váltakozott, tendencia nem figyelhető meg.

Mindemellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a rosszul működő ellátórendszer miatt megemelkedhet a betegek által elkövetett bűncselekmények száma, a bűnügyi statisztikáknak azonban csak elenyésző részét képezik az ilyen esetek. Ellenben a bűncselekmények áldozatai közt a pszichés betegek felülreprezentáltak, hiszen például az idősek és a gyerekek mellett ők maguk is a legkiszolgáltatottabb csoportokhoz tartoznak, hiszen - mivel a legtöbb esetben segítségre, ápolásra szorulnak - állapotuktól függően a veszélyhelyzeteket sem feltétlenül ismerik fel.

A többség tudta, mit csinál
A vizsgálat során a 2000-2012 közötti, több ember sérelmére elkövetett emberölések vizsgálata során összesen 231 ügy, 283 elkövető és 565 sértett adatait tekintették át. A büntetőügyek mintegy 80 százaléka zárult jogerősen bűnösség megállapításával, 6 százaléka kóros elmeállapot miatti felmentéssel, az eljárások 7 százalékában pedig nem sikerült bűnösséget megállapítani.
Mint kiderült, a bűncselekmények helyszíne túlnyomórészt az elkövetők és a sértettek lakhelyével azonos volt. Az elkövetők 68 százaléka, a sértettek 79 százaléka azon a településen élt, ahol a cselekmény történt. Mi több, az elkövetők 29 százaléka és a sértettek 56 százaléka az otthonában tartózkodott a bűncselekmény végrehajtásakor. A sértettek 80 százaléka ismerte az elkövetőt, harmada egyenesen hozzátartozó volt.
A gyilkos eszköz 31 százalékban kés, bicska volt, 23 százalékban lőfegyver, 9 százalékban balta. Az elkövetés motívumát a cselekmények 38 százalékában valamilyen elhúzódó konfliktus adta, 21 százaléka szituatív, azaz főként az ittas elkövető és sértett közötti hirtelen konfrontáció, és csupán 15 százalékában nyereségvágy, 11 százalékban viszont meg sem lehetett állapítani az indítékot.Az áldozatok között magas a legkiszolgáltatottabb korcsoportokhoz tartozók aránya: a 60 év felettieké 19 százalék, a fiatalkorúaké 17 százalék, ezen belül a gyermekkorú sértettek aránya 12 százalék. A sértettek 42 százaléka nő volt.
A férfiak többségénél féltékenység volt a motívum, a női elkövetőket inkább az elkeseredettség mozgatta. Az elkövetők fele tudatmódosító szer hatása alatt állt a cselekmény elkövetésekor, többségüknél ez alkohol volt.Az elkövetők legnagyobb részénél személyiségzavart lehetett kimutatni, amely azonban a büntetőjogi felelősségre vonást nem akadályozta, mivel képesek voltak cselekményük következményeinek felismerésére.



Előfordulhat, hogy az emberek törni-zúzni kezdenek. Iványi Gábor megérti a dühüket, mert oly mértékig csináltak belőlük bolondot gonosz gazemberek, hogy erre nincs jó válasz. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkésze alkatilag békés, szemlélődő ember lenne, ha tehetné. De nem teheti, mert – mint mondja – ebben a helyzetben hallgatni bűn, és az is politizál, aki nem politizál.