A demokratikus politikai rendszer egyik legfontosabb eleme a politikai váltógazdálkodást biztosító többpártrendszer. Kezdetben a Fidesz és vezére is ezt vallotta. Később azonban, ha szavakban nem is tagadta meg eredeti koncepcióját, de gyakorlatilag igen. Orbán Viktor 1989. március 15-i Kossuth téri beszédében többpártrendszer megteremtése mellett szállt síkra. Ezt az álláspontját a következő években is megtartotta. Az 1998-as országgyűlési választásokon a pártja nyerte a legtöbb mandátumot, és koalíciós kormány alakítására kényszerült, amit csak szükséges rossznak tartott, ezért rövid időn belül megkezdte a koalíciós pártok lejáratását, ellehetetlenítését. A Kisgazdapárt a ciklus végére gyakorlatilag megszűnt, 2002-2010 között hasonló sorsra jutott az MDF és az SZDSZ is.
A Fidesz 2002-es veresége után Orbán fokozta a szocialisták elleni harcot is, különösen 2006 őszétől. 2007-ben a szocialistákra szórt rágalomként jegyezte meg: „ Ne engedjük, hogy a demokráciából demokrácia nélküli többpártrendszert csináljanak…” Az ellenzéki pártok elleni harcukban közvetlenül és a háttérben is benne volt a Fidesz keze is. Ha Orbánék nem is tudták szétzúzni az MSZP-t, de annyira visszaszorították, hogy 2010-ben pártja 2/3-os többséget szerezett. Az egypártrendszer megteremtése érdekében Orbánék azóta is folytatják a jelentősebb ellenzéki pártok lejáratását, visszaszorítását. Orbánék sikereinek ugyan fontos feltétele volt kíméletlen harcuk, de nem értek volna el ilyen eredményeket, ha a kormány koalíció nem nyújt támadási felületet. Gondoljunk a 2006-os gazdasági problémáinkra, amiről ha Gyurcsányék szólnak a választási kampány idején, nem került volna sor az öszödi beszédre.
A 2014-es országgyűlési és azt követő időközi választások előtt mintha fordult volna a kocka. A meglévők mellett új pártok jelentek meg és tettek kísérletet országgyűlési jelöltek állítására is. Igaz, hogy legtöbb esetben sikertelenül, és listára kerülésük esetén sem kerültek be a parlamentbe, de rontották a demokratikus ellenzéki pártok választási esélyeit. Az ugyan nem dokumentálható, hogy a pártok alakulásában Fidesz-nek is benne volt a keze, de egyértelmű, hogy a Fidesz érdekeit szolgálta.
Annak, hogy a Fidesz egypártrendszerre törekszik, megvannak a történelmi hagyományai. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy hazánkban 1867 óta szinte folyamatosan egy párt kezében volt a hatalom. 1867-1944 között, ha változó neveken is, a nagytőkéseket és a nagybirtokos arisztokráciát képviselő párt alkotta a parlamenti többséget, ellenzéki pártok is voltak ugyan a parlamentben, de javaslataikat figyelmen kívül hagyva a többségi párt azt csinált, amit akart. Ugyan ez jellemezte az 1948-1989 közötti szocialista rendszert is. Kivételt csak az 1906-1910 és 1918. november-1919. március, illetve 1944. december-1948, 1990-2010 közötti évek jelentettek.