Panasz

A végén csak Tiborcz lesz, így „z” betűvel a végén, a keszthelyi kikötő tulajdonosa? - kérdezte az esti tévé műsorvezetője. Oldalak jelennek meg az egyik legvérlázítóbb közéleti rejtélyről, a családi kisajátításról, az Orbán Ráchel férjének üzleteiről. Egy „ziccert” azonban elszalasztottak. A Tiborcz névvel párhuzamban kiásni örök értékű irodalmunk egyik kincsét, Tiborc alakját Katona József Bánk bánjából. Megértem őket, hiszen az a Tiborc éppen az ellentéte a botrányosan gazdagodó Tiborcznak, de Katona József megrendítő szavai mindennél ékesszólóbban szólnak. Nem is kell cifrázni őket, egyszerűen citálni a költőt: „Ők játszanak, zabálnak szüntelen./ Úgy, mintha mindenik tagocska bennek/ Egy-egy gyomorral volna áldva, nékünk: / Kéményeinkről elpusztulnak a / gólyák, mivel magunk emésztjük el/ A hulladékot is. Szép földjeinkből/ Vadászni berkeket csinálnak, a/ Hová nékünk belépni nem szabad. / S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény/ Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk/ Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek...”. Ennyi.