Andrássy lapja megint házföloszlatással fenyegetőzik. Rövid időn belül már másodszor mutat rá arra, a képviselő urak szemében kellemetlen tényre, hogy a képviselőházat föl is lehet oszlatni. A disszidensekről irván, mondja a következőket: Lehetetlen, hogy akik ezt az országot s ezt a parlamentet valahogy mégis csak együtt akarják tartani, a legnagyobb lelki erővel is huzamosan ellentállhassanak annak a : nem csábitásnak, hanem a viszonyok kényszerítésének, az ország érdeke abbeli parancsának, hogy engedjenek idealizmusukból, mely ezt a kihívást, ugy látszik, kihivja. Valakinek kell az országgal törődnie, valaminek kell az országért történnie; valamiképpen végét kell vetni annak az anarchiának, mely miatt a legszükségesebb ügyek is ellátatlanok maradnak. A szabadságvédő ledérségnek csak egy következése lehet: az, hogy az ország majd nem efféle gyönge revizió után fog kiáltani, hanem klotür és száj-befogás után s ha ezt a mai emberek nem hajlandók megszerezni, majd keres helyettük más embereket.
Nem hisszük, hogy ez a fenyegetés több üres fenyegetésnél. A képviselőházat a király és nem a kormány oszlatja föl. A paktumban pedig, amelynek egyik szerződő fele a király, az is áll, hogy a választóreformot ennek a parlamentnek kell elintéznie.