Aki segített elűzni a sötétséget

Publikálás dátuma
2015.03.07. 09:45
FOTÓ: Népszava
Politikusok, közéleti szereplők országszerte kinyilvánították véleményüket az elmúlt hetekben az SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium átnevezésével kapcsolatban. De mit is kell tudnunk erről a széles érdeklődésű, tragikusan fiatalon meghalt történelmi személyiségről?

"Az utcák és iskolák beteges zsidótlanítása és kommunista- és ellenálló-mentesítése, beteges utcaátnevezése immáron a hatalom addikciójává vált." - írja Radnóti Zoltán rabbi, a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumot a névadó történelmi szerepe miatt átnevezni akaró kereszténydemokrata politikai akció kapcsán blogbejegyzésében.

Sokoldalú tehetség volt

Ságvári (Spitzer) Endrét már igazán korán érdekelte a körülötte lévő világ, s különösen az, hogy miért szegény a szegény és miért gazdag a gazdag. Ennek megismerésére Budapest-Józsefváros jó terepnek bizonyul, tanítónő anyjával sokat járta a városrész nyomornegyedeit, ahol sok, igen szegény gyermek sorsát láthatta, akiknek kezébe nemhogy könyv, de betevő falat is alig jutott. A Ságvári-szülők igyekeztek fiúkat taníttatni, számára minél több olvasnivalót beszerezni. Endre igazán sikeres tanuló volt; jelesre érettségizett, s automatikusan felvételt nyert az egyetemre. Az idegen nyelvek tanulásán, a sporton és a zongorázáson kívül - mert ehhez is volt tehetsége - az írásnak szentelte szabadidejét.

Nem véletlenül írta ekkortájt: „Író akarok lenni. Csakhogy itt nem elég az akarat, erre születni kell…” Még nem érezte magát kellően érettnek az írásra, pedig több vers- és novella kísérlete, stílusgyakorlata lapult íróasztalfiókjában. „Huszadik évében már túl volt a gyermekkori, majd a szerelmes és más kamasz verseken, a tizenhat éves korában megírt szépirodalmi próbálkozásokon.” (Felesége visszaemlékezéséből.)

Részlet a nem sokkal Hitler hatalomra jutása után papírra vetett „Magad vagy” - című költeményéből:

„… Érezted-e már riasztó éjeken és az

ébrenlét óráiban mily magad

állsz az örvények felett?

Érezted-e, hogy hiába minden

könny, szárnyas beszéd s halk simogatás,

örök rejtély borítja tettedet

és egyedül maradsz?...”

Az írás, a verselés, az irodalom szeretete igazán fontos volt az ifjú számára. Kapcsolatba került jeles írókkal, s költőkkel is, így például, Tersánszky Józsi Jenővel és Rejtő Jenővel. De ekkortájt ismert meg olyan fiatalokat is, mint a későbbi jeles politikus-történész Donáth Ferenc, aki politikai érdeklődésére nagy hatással lett. Ságvári sokat olvasott. Arra törekedett, hogy olvasmányai alapján felmerülő kételkedéseit, gondolatait másokkal is megossza, szóban és írásban egyaránt. Olvasmányai sorában kivételes helyet foglaltak el a különféle hitéleti-vallástörténeti, világnézeti művek. Még a Bibliát is forgatta. Amikor mindezeket elolvasta, rádöbbent, hogy neki a körülötte lévő világ megértése, jobbítása, az emberek segítése a legfőbb szándéka; s elgondolkodott azon, hogy talán nem is írónak kellene lennie, hanem gyógyítónak, orvosnak, vagy valami ilyesminek.

A Fészek gyakori vendége

Házi könyvtárának polcain ott voltak Anatole France, Zola, Rousseau, Márai és Móricz kötetei. Ha valami igen érdekelte, azt hamar beszerezte. Rendszeres kölcsönzője a Magyarországi Szociáldemokrata Párt összes társadalompolitikai témájú kiadványának, amikből szorgalmasan jegyzetelt. Aktív tagjává vált az egyetemi életnek; klubok, egyesületek fogadták be, vezetővé is így vált például a Magyar Izraelita Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Egyesületében. Fáradhatatlanul dolgozott, irodalmi készségének köszönhetően számos cikket írt, főként az egyetemi oktatás reformjával kapcsolatosan. Segédkezett a Diák Szó című lap kiadásában is. Szorgos segítője volt a szociáldemokraták hetedik kerületi szervezetének, majd a szocdem ifjúsági közösségnek. Segítette a rászorulókat élelmiszerjegyek beszerzésével, hétvégenként Pesten és környékén a kétkezi dolgozók gyermekeinek szabadidős elfoglaltságait szervezte: kirándulásokat, labdajátékokat, különféle foglalkozásokat, felolvasásokat. Rendszeres vendég volt a gödi Fészekben, vagy a Duna-kanyarban.

Szabadidejében szívesen sétálgatott, üldögélt, levegőzött a Kerepesi-temetőben. Kétségtelen, hogy hatással voltak rá a nagy történelmi elődök. Ott volt ő is is 1941 őszén koszorúval a kezében Batthyány mártír-miniszterelnök örökmécsesénél, majd Kossuth Lajos mauzóleumánál, meg Táncsics Mihály sírhalmánál a Hitler-ellenes fiatalok soraiban. Nemcsak önkény- és nyilasellenes, pacifista, humanista demonstrációk előkészítésében és lebonyolításában segédkezett, hanem olyan programoknál is, mint a „Költő és kora” címet viselő ismeretterjesztő előadássorozat, ahol a magyar függetlenségről, a népi mozgalmak erejéről hallhattak előadásokat az egyszerű emberek, ahol Csokonai, Petőfi, Ady költeményeit szólaltatják meg.

A Népszava szerzője

Ságvári szívén viselte az egyre szaporodó, a függetlenséget hirdető kulturális megmozdulásokat is.

Miután a Tompa utcai nyilasgyűlés szétverése utáni elítélését követve nem lehet jogászi állása; a fogházat, a katonai munkaszolgálatot letöltve a Népszava kiadóhivatala alkalmazta. A Népszavában az „Ifjúság Szava” - címmel indított rovatot, amelyben elsősorban a nemzeti demokratikus összefogás gondolatát kívánta megjeleníteni. Testvérének írta ekkoriban: „Tudod, az írásnak néha megvan az az előnye, hogy az ember gondolatainak határozott formát ad, sőt új ötletek jutnak eszébe a szellemi koncentráció (összpontosított figyelem) következtében. Majd megfigyelheted te is, hogyha valakinek magyarázol, vagy írsz, olyan gondolatokat is közölsz, amikre azelőtt soha nem gondoltál…”

A toll volt a kedvenc eszköze, viszont nem adta fel a szervezőmunkát sem. Ott volt 1942 március idusán a Petőfi-szobornál egybegyűlt tömegben Bajcsy-Zsilinszky Endre reformpolitikus és több száz - a Pátzay Pál tervezte és sokszorosította Petőfi-kitűzőket szívük felett viselő - békepárti magyar ember társaságában. "Kibontották a magukkal hozott feliratokat, magasba emelték a szabadságharc hőseinek képeit... a magasban háborúellenes, németellenes feliratok, Petőfi, Kossuth, Táncsics arcképei és nemzeti színű zászlók. Hangosan kiáltották azokat a követeléseket, amelyekről eleddig szűk körben, legtöbbször titokban beszéltek: 'Hozzák haza honvédeinket!', 'Le a háborúval.', 'Függetlenség, szabadság!', 'Békét! Kenyeret!', 'Egy katonát sem Hitlernek!' " (Döme-Steiner-Piroska újságíró visszaemlékezéséből) Több százan voltak 1942. májusában is, szakadó esőben a Kerepesi-temetőben, ahol végső nyughelyre kerülnek József Attila hamvai, a poéta nevét viselő emlékbizottság kezdeményezésére.

Ságvári csakhamar tekintélyre tett szert; cikkei, glosszái sorra láttak napvilágot, de ekkor már élő kapcsolatban állt egy háborúmentes, náci-fasizmus-mentes, üldözés nélküli hazát, szabadságot, békét óhajtó, az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedő honfitársaival. Rendkívül aktív kezdeményezője, szervezője lett a nemzeti ellenállásnak. Hamarosan a béke-párti Béke és Szabadság szerkesztését is rábízták, de nem csak újságcikkekkel és röplapokkal próbálta meg felnyitni a szemeket, említésre méltóak még a börtönben papírra vetett meséi. Ezekben az elnyomottak ésszel, összefogással a hatalmaskodók felett képesek győzedelmeskedni.

A jó ügy szolgája

1957-ben, Kántor Zsuzsa írtja a Kossuth Kiadó gondozásában napvilágot látott Ságvári mesekönyvről: „A ’Próba’ című mese az őserdőbe visz, ahol a bennszülöttek mérgezett nyilaival szembeforduló orvos megmutatja nekünk a bátorság nyitját: nem más, mint az igaz barátság és a jó ügy szolgálata. Az ’Óriások és törpék’ izgalmas kalandjai közepette észrevétlen is megérti a kis olvasó, hogy rólunk, róluk szól a történet s jó lesz megjegyezni tanulságát. S talán leghívebben mutatja az író szabadságszeretetét a szegény fogoly rigó, mely előtt végül a kis Jancsi megnyitja a kalitka ajtaját. Mélységes emberszeretet, derű és a szabadságba vetett hit jellemzi ezt a sok, egyszerű szóval elmondott kedves történetet. Nem találkozunk e könyvben földöntúli csodákkal sehol, de a földön termő csodákkal annál inkább: az emberi ész, szív és akarat örökké nemes és szép csodáival.”

A tehetséges, sokrétű érdeklődésű, irodalmi vénával és ügyes szervezőkészséggel megáldott fiatalember, Ságvári Endre akkor halt meg, amikor a legfájdalmasabb meghalni: az antifasiszta koalíció világméretű győzelme előtt. De életének, munkásságának, küzdelmének és halálának értelme volt, mert segített elűzni a már-már mindent beborító sötétséget. Azok között őrizzük emlékét, „akik nem voltak hajlandók részt venni a sötétség haszontalan cselekedeteiben”, az olyan kevesek közt van a helye, mint az üldözötteket, a szenvedőket, a meggyilkoltakat védelmező, a gaztettekkel szembeforduló Bonhoefferek, a Wallenbergek, a Salkaházi Sárák, a Szenes Hannák, a Gidófalvy Lajosok, a Kiss Jánosok, a Bajcsy-Zsilinszky Endrék, a Remete Lászlók, a Kálló Ferencek, a Giuseppe Girottik, stb.

Krausz Tamás történésznek igaza van: "Ságvári semmiféle sztálinista bűncselekménnyel nem hozható kapcsolatba. A náci Németország feletti győzelem hetvenedik évfordulóján végre el kellene dönteni, hogy hogyan viszonyulunk ahhoz a politikához, amit Magyarország a II. világháború alatt a németekkel szövetségben folytatott. El kell döntenünk, hogy a holokausztban részt vevő csendőrt tekintjük hősnek és áldozatnak, vagy azt az embert, aki a fasizmus ellen harcolt..." A jeles Európa Parlamenti képviselő, a korábbi magyar országgyűlési alelnök, Újhelyi István gondolatai sem elhanyagolhatók: "Ságvári Endre életútja és tragikusan fiatal halála nem a sztálinizmus bűneihez, hanem a tomboló nácizmus elleni küzdelemhez köthető. Ságvári neve alatt Szegeden kiváló elmék, tisztes polgárok, országot irányító szakemberek kerültek ki az iskolapadból; a jelenlegi kormány több tagja is. Egy értékes, összetartó és büszke közösséget készül most a kormányzat megbecsteleníteni. Nem fog sikerülni! Mert nem sikerülhet. Mi nem hagyhatjuk hátra hőseinket!"

Az antifasizmus nem jobb- és baloldaliság kérdése, hanem humanista életfelfogás!

(A szerző a MEASZ alelnöke.)

Érzéki zsarnokságba csomagolva

Publikálás dátuma
2015.03.07. 09:31
FOTÓ: Tóth Gergő
A szürke ötven árnyalata könyvtrilógia az elmúlt évek szenzációja, világszerte 100 millió példányban fogyott négy évvel ezelőtti megjelenése óta. A közelmúltban bemutatott, alaposan beharangozott filmverzió is mérhetetlen siker, csupán hazánkban eddig közel félmillió honfitársunk ült be rá. A történet, amely önkéntelenül is a szexuálisan alávetett szerepet propagálja, szélsőséges reakciókat vált ki az emberekből. A témáról Bede Zsuzsa szexuálpszichológus és Kelecsényi László filmtörténész beszélt a Népszavának adott páros interjúban.

- Szociológiai szempontból közelítve a témához, mivel magyarázható a mindent elsöprő érdeklődés?

K. L: Nagyon jó a marketingje. Amikor 2012-ben megérkezett az első könyv Magyarországra, több könyvesboltban hatalmas gúlákat raktak belőle. A BDSM-téma ezidáig tabunak számított itthon. A könyv középszerű alkotás, de nem ócska szemét, mert azt azonnal eldobná az olvasó. A filmverzió sem különb, ott sincsenek kidolgozott karakterek. Tipikus esete annak, amikor valamire ráharapnak és hatalmas sikert csinálnak belőle.

B. ZS: Számtalan ilyen típusú könyv jelent meg, a legtöbbjük jobb is ennél. Mégis éppen ez a könyv lett felturbózva, pedig irodalmi szempontból éppúgy nulla, mint a történetét tekintve. Sok páciensem mesélte, hogy olvasta a könyvet és látta a filmet is, de a filmverzión felháborodtak, annyira rossznak találták. Huszonéves pácienseim végigröhögték a filmet, a New Yorkban tanuló lányom, akinek nincs nagyon pénze, szintén elment megnézni. Mondanom sem kell, szerinte is borzasztó; unalmas és röhejes. Még az sincs benne, ami a „softpornónak” nevezhető könyvben jelen van, hiszen a szex minimális a vásznon.

- Valamiért mégis széles rétegeket képes megmozgatni a könyv és a film is egyaránt.

B. ZS: Nyilván a téma miatt. A nők is érzékenyek a pornóra, de egészen másra, mint a férfiak. A pornó terén egyre inkább a parafíliák – a perverzió elegáns neve– felé megyünk, extrém és beteges szituációk váltják egymást a pornófilmekben. A nők viszont egészen más dolgokra vágynak, számukra például a pornóolvasás többet ad, mint a képi megjelenítés. Az olvasás aktív folyamat, mert akkor nekünk kell elképzelni a képet, a filmet viszont csak be kell fogadni. A film népszerűsége a könyvig nyúlik vissza, mert ha történetesen tudják is, hogy rossz a film, mégis érdekli őket, hogy az általuk elképzelt jelenetek hogyan valósultak meg.

K. L: Az elmúlt három évben magam is sokszor láttam a trilógia részeit nők kezében – nem röstellve, nem újságpapírba csomagolva. Talán az is állhat a jelenség mögött, hogy az ember képtelen megelégedni a saját szexuális életével, szüntelen újat, mást akar. A kíváncsiság nagy hajtóerő.

- Felmérések szerint a nők jelentős hányada szokott arról fantáziálni, hogy valaki akarata ellenére szexre kényszeríti. Mivel magyarázható ez napjaink feminizálódó világában?

B. ZS: Szakemberként tudom, hogy a női fantázia határtalan. Férfiaknál gyakori a női önkielégítésről ábrándozás, nőknél viszont nem ritka a megerőszakolásos fantáziakép. Ezáltal ezek a nők tudattalanul felmentik magukat az erkölcsi teher alól. Ahol a szex nem elfogadható például neveltetési, vallási szempontból, ott a fantázia így cselezi ki a pszichét. Nem én akarok szexelni, velem akarnak – mondják maguknak.

K. L: A női szexualitás fel- és elszabadult, a határok elmosódtak. Foglalkozásomból kifolyólag több sorozatot is nézek, ugyanannak a kereskedelmi csatornának a két egymást követő műsorában azt figyeltem meg, hogy szinte mindig a nő a kezdeményező fél. Persze ez csak sorozat, de úgy vélem, van köze a valósághoz.

B. ZS: Ezzel nem tudok teljes mértékben egyetérteni. Ha sorozatoknál maradva, a népszerű Szex és New Yorkot vesszük alapul, egy idő után már mindenki férjhez akar menni, gyermeket szeretne. Ez a nők természetes vágya.

- Hol gyökereznek a filmben megjelenő alá-fölérendeltségen, szerepjátékon és erőszakon alapuló szexuális kapcsolatok?

B. ZS: Lehetetlenség lenne megmondani éppúgy, mint a „legősibb mesterség” múltját sem tudjuk pontosan behatárolni. A speciális szexuális helyzetek a prostitúción belül jelentek meg. A nap szépe című klasszikusban a Catherine Deneuve játszotta főhősnőt csak az izgatja fel, ha szexuális tárgyként kezelik a férfiak. Azonban ez egyáltalán nem mindennapi, hiszen a normális házasságokban szexuális téren csak annyira alárendelt a nő, hogy egyfajta társadalmi elvárás a szülés.

- A könyv kapcsán felmerülő kérdés: okozhat-e szexuális kielégülést a nő számára az alárendeltség?

B. ZS: A legtöbb nő nem azért vesz részt ilyen szexben, mert pisztolyt szegeznek a homlokához, hanem saját akaratából. Az ilyen irányultságú emberek könnyen megtalálják egymást, de ki kell mondani, hogy az ilyen közösülés szinte mindig személytelen. Itt nem érdekes a személynek kiléte, gondolkodása, érzelme. Az igazi szado-mazochisták csak az ilyen klubokban, összejöveteleken találkoznak, egyébként élik a saját életüket. A szürke ötven árnyalata ilyen szempontból némileg nevetséges, mert az érintett felek szerelmet a legritkább esetben visznek bele. Magyarországon is van hagyománya a BDSM-együttléteknek, de mindenki azt mondja, hogy a szerző által leírtaknak köze sincsen egy ilyen közösüléshez.

- A filmet itthon is százezrek nézik. A magyar néző számára hol kezdődik az erotika?

K. L: Prűdek vagyunk, ez nem kétséges. 1939-ben Karády Katalin kivillanó lába is hatalmas botrány volt, a Rákosi-korszakban pedig csak „szülni” lehetett a nőnek. Jellemző példa, hogy egy 1950-es évek eleji filmben a Mészáros Ági játszotta fiatalasszonynak az a legnagyobb dilemmája, hogy Rákosi vagy Sztálin képét függessze a szoba központi falára. Ilyen körülmények között nem jelenhetett meg az erotika a filmvásznon. Az első igazán meztelen filmjelenet is egy szadista vesszőzés a Szegénylegényekben, ennek köze sincs az erotikához.

B. ZS: A Ludas Matyi karikaturistái csak a párt jóváhagyásával rajzolhattak mellbimbókat a hölgyeknek, viszont addig fiúgenerációk cseperedtek fel úgy, hogy azt hitték, nincs a lányoknak mellbimbója.

- Brigitte Bardot vagy Marilyn Monroe érzékiséget közvetített a vásznon, A szürke ötven árnyalatának viszont köze sincsen a költőiséghez, a nívós színészekhez.

K. L: Nagyon érdekes kérdés, hogy a híres szexsztárokhoz hasonló mai idolokat be tudták volna-e állítani a filmbe. Az biztos, hogy sokat lendített volna egy ilyen szereplő a filmen. A 9 és 1/2 hét című film jó példa, ott a Mickey Rourke játszotta főhős próbálja felszámolni a Kim Basinger által alakított lány személyiségét. Ez már túlmutat a testen, itt lélektani játékról van szó. Ezzel szemben A szürke ötven árnyalatában nem érzem a valós tétet.

- A szürkében egy férfi testileg és lelkileg bántalmazza szerelmét, mégis Valentin-napra időzítették a filmpremiert. Érdekes.

B. ZS: Mintha bármi köze is lenne a történetnek a szerelemhez! Elismerem, próbálkoznak benne érzelemmel, de az erőszak minden mást elnyom. A pszichológiai dinamikát vizsgálva Casanova és Don Juan között az a különbség, hogy míg az előbbi nagyra értékeli a nőket, addig Don Juan gyűlöli őket. Számára a nők érzelmi szempontból nem játszanak szerepet, neki csak a hódítás számít. A könyv főszereplője, Christian Grey is egyfajta Don Juan, aki csak a megalázásra megy.

- Nőjogi szervezetek bojkottra szólították fel a közvéleményt, mondván a kötözős szexet ábrázoló jelenetek a családon belüli erőszakot propagálják. Jogos a félelem?

B. ZS: Rossz mintát ad, ez tény. De szerintem valós veszély nincs, a fiatalok inkább kiröhögik a filmet, mint kipróbálnák az ott látottakat. Egyébként egészen más fantáziában „átélni” dolgokat, mert a való életben gyakran ki sem próbálnák azt, amiről fantáziálnak. A vágyat és a realitást nem szabad összekeverni. Egy házaspár páciensem a könyvből ihletet merítve kipróbált néhány újdonságot az ágyban. Az egésznek az lett a vége, hogy a kísérletezés vágyfokozás helyett halálfélelmet hozott. Ezt követően közel egy évig nem szexeltek, persze rátevődtek erre párkapcsolati gondok is. Nincs olyan könyv vagy film, amelynek nyomán legalább egy ember ne próbálná ki az ott látottakat. Az igazi veszélyt a túlzott pornónézésben látom, nem az ilyen filmekben. Kapcsolatban élő felnőtt emberek ezrei függenek a pornófilmek világától! Egy idő után károssá válik, mert ezeknek semmi köze az egészséges és egymást szerető partnerek közötti szeretkezéshez.

- Tehát úgy látják, hogy a fiatalok egészséges fejlődését nem veszélyezteti a mű?

K. L: Itt arról van szó, hogy például az interneten ennél sokkal keményebb dologhoz férnek hozzá. Ha nem nézi meg a filmet, attól még tucatnyi más hasonló tartalommal találkozhat a világhálón vagy baráti beszélgetés során. Ennél vannak sokkal durvább filmek is, elég csak Pasolini életművét említeni, különösképpen a Salo, avagy Sodoma 120 napja című alkotást.

B. ZS: Érzelmi zsarolás jelenik meg a könyvben, amely természetesen elítélendő. Viszont mégiscsak szerződésben fektetik le, hogy meddig mehetnek el. Azt szoktuk mondani, hogy minden megengedett egy pár között, de csak addig, amíg mindkét fél önszántából cselekszik. Kialakult személyiségre abszolút nem tartom veszélyesnek, inkább a fiatalokra nézve…de ne hibáztassuk mindenért A szürke ötven árnyalatát.

Témák
irodalom pornó szex

Nagynéni a hegyvidéken

Publikálás dátuma
2015.03.07. 09:10

A Tanti Étterem nevében is benne foglaltatik, hogy a nagynéni által készített ízeket akarja megidézni. És bizony ebben az esetben polgári nagynéniről van szó. A jó magyar vendéglői hagyományokról, melyek a két háború között igazán kiteljesedtek, aztán erőteljes romlás következett be a gasztronómiában, hogy most már kezdjünk kilábalni a gödörből.

Pesti István az egyik legnevesebb hazai séf, akinek a nevét tán legtöbben a Babelből ismerik, ősz óta a Tantiban folytatja elismert munkáját. Ott, ahol korábban a Bruno&Bruno működött, annak a tulajdonosnak, Herczeg Zoltánnak a felügyelete alatt, aki Székesfehérváron a 67 Étterem&Bistro-t is üzemelteti, ami tavaly egyedüliként került be a Dining Guide értékelése szerint az első tíz hazai étterembe. A Bruno&Bruno, bár színvonalas volt, nem lett sikeres. Sok étteremnek vannak Budán vendég gondjai, a Hegyvidék környékéről például valószínűleg a legtöbben Pestre mennek át vacsorázni. A Tantiban is az ebéd megy már elég jól, vacsoraidőben még nem nagyon van tolongás.

A séf úr pontosan tudja, hogy hosszú folyamat, mire ezt sikerül elérni, nem különösebben hisz a marketing csodaerejében, inkább abban, hogy a szívós, kitartó, igényes munka szép lassan eredménnyel kecsegtet, a szájpropaganda hathatós lehet. Példaként beszélünk a Rosensteinről, vagy az Olimpiáról, ezek igazán reménytelennek tűnő helyeken érték el, hogy vacsoraidőben már csak úgy lehet bejutni, ha több nappal előbb bejelentkezünk.

A Tantiban igyekeztek az egy légterű éttermet, amiben a látványkonyha is van, otthonosabbá tenni, szőnyegekkel, színes párnákkal. A hangulatot a tálalás is fokozza, izgalmas alakzatúak a tányérok, amik jelentős részét az iparművészeti egyetem növendékei tervezték. Például rögtön a bemelegítőként érkező vaj, nem a szokásos tálkában tanyázik, hanem egy fehér, kőalakú, mutatós „műalkotáson.” Ez nem jelenti azt, hogy itt túlbonyolítanak bármit is, hiszen a séf szerint nálunk az emberek jó része a fine dining éttermeket túl drágának, túl kis adagot felszolgálónak, és komplikáltan érthetetlennek tartja. Inkább el kell menni a letisztult, egyszerű dolgok irányába, megőrizve a jó, hagyományos ízeket, de használva a korszerű technika lehetőségeit. Nem írják elő maguknak azt, hogy mondjuk kéthetente feltétlenül új fogásokkal rukkolnak elő, mint bizonyos helyeken. Ha éppen meglódul a fantáziájuk és az alkotókedvük, akár öt új ételt is kiírnak a táblára, de, ha nem így alakul, nem erőltetik. Úgy gondolják, hogy azokban, amik az étlapon szerepelnek, van még elég muníció.

Üdvözlő falatkaként sajátos uborkasalátával kezdünk, van benne mustármag, tápióka, sőt, még egy kis parányi szemű tengeri szőlő is. Az előételként adott hideg, vajpuha kacsamáj mangó- és mogyorópürével érkezik, látvány szempontjából még inkább feldobja az ételt az áttetsző, buborékos formájú almahab. Festői a kompozíció, az ízek kavalkádja mellé a színek kavalkádja társul, több esetben is. A misós sütőtökleves lágyan krémes, valósággal kényezteti az ízlelőbimbókat.

Az egyedi paprikás krumpli, akár a hely zászlóshajója, cégére, hitvallásának szemléltetője is lehetne, azt illusztrálva, hogy a séf úr fölöttébb szeret látszólag össze nem illő dolgokat jó beleérző képességgel párosítani. A burgonya konfitált, így jóval puhább az átlagosnál, de abszolút megőrzi az ízeit. A kolbász kacsából készült, és kalamáriba töltötték bele. A tejfölt habosítottan könnyeddé tették, és az ételt bébipolippal fejelték meg. Mindehhez még paprikás krumpli jus, azaz pecsenyelé is társul. Istenbizony paprikás krumpli íze van a kompozíciónak, de annak egy vagányul, remek fantáziával kigondolt, ha úgy tetszik, némiképp luxusváltozata.

Kövér Nikolett és Brandt Imre, laza könnyedséggel, kellő szakértelemmel, szolgálnak ki bennünket. Egészen izgalmas étel az is, ami parányira vágott kacsazúzára, Szent Jakab kagylót helyez, és polentahabbal, meg spenóttal ékesíti. A gusztusosan roséra sült kacsamellhez pedig paszternák és különböző színű céklák társulnak. A narancsos csoki tortát mandarin sorbet teszi még tökéletesebbé. Elnevetjük magunkat, amikor meglátjuk a mákos nudli külalakját, valószínűtlenül vékonyak, hegyes végűek a nudlik, egyik felük töménytelenül mákos, a másik pedig maga a csupasz tészta. Ez teljesen hagyományos nyalánkság, akár a nagynéni is csinálhatta volna, csak éppen a külalakja fokozza a hangulatot.

A Tanti a magyar konyha újragondolásának inspiratív helye. Kezd már terjedni a híre. Csak remélni lehet, hogy megtalálja a törzsközönségét.

Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be, a séf kalauzolásával.

Szerző