Úgy látszik hiába igyekezett Orbán Viktor meggyőzni brüsszeli kollégáit, hogy nem kell feltétlenül megváltani a világot, elég egy népszerű ötlet, néhány hatalmas plakát felfelé mutató nyilakkal, és a dolog máris sínen van. Ott van például a rezsicsökkentés. A magyar miniszterelnök azt mondta: tessék csökkenteni a rezsit, s az erre kinevezett biztosa hanyatt-homlok rohant végrehajtani. Nem törődött különösebben azzal, kinek lépnek a tyúkszemére, még azt is kötelezővé tették az érintetteknek, hogy a számláikon jól láthatóan, fideszes színű keretben közöljék, mekkora veszteséget könyvelnek el. Arról meg a parlamenti kétharmad törvényben gondoskodott, hogy a harakirit valamennyi érintett vállalkozás önként és dalolva elfogadja. Ne rohangáljanak fűhöz-fához lobbizni.
Nem is értem, mit kellett volna még tennie Orbánnak, hogy a kollégák is megértsék: a gyengeség nem vezet sehová. Itt vannak mindjárt a romingdíjak. Az európai bizottság azt szerette volna, ha már az idén eltörlik az unión belül azt a sarcot, amivel a szolgáltatók a külföldön telefonáló, netező polgárokat sújtják. Ezzel évente mintegy 8 milliárd eurót húztak volna ki a cégek zsebéből, ki is verte azokat azon nyomban a veríték, amikor szembesültek a tervvel. De Brüsszel nem kérte el a magyar miniszterelnöktől Németh Szilárdot, meg hozzá a kétharmadot, rohantak is a telefontársaságok könnyes szemekkel a kormányaikhoz. Panaszkodtak, és lám, meg is lett az eredménye. A roamingdíj egyelőre marad.
Pedig egy ilyen „szerethető” döntés biztosan jól jött volna ezekben az euroszkeptikus időkben Brüsszelnek is, de nem tanulnak a magyar példából. Hát meg is érdemlik
