Orbán akár beszélhetne is a vádakról

A fideszes többségen múlhat, hogy Orbán Viktornak be kell-e számolnia az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága előtt arról, fennáll-e a Simicska Lajos által meglebegtetett kockázat a személyét érintően.

Jövő hétre szeretné meghívni az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke Orbán Viktort, hogy a kormányfő tisztázza a személyével kapcsolatban felmerült, esetleges nemzetbiztonsági kockázatokat. Molnár Zsolt hétfőn kezdeményezte, hogy a miniszterelnök személyesen adjon tájékoztatást a testület soron következő ülésén Simicska Lajos nyilatkozata miatt. A testület szocialista elnöke lapunknak annyit mondott: szeretné, ha a kormányfő elfogadná a meghívást, mert minél előbb tisztázni kell, sérült, vagy sérülhet-e Magyarország nemzeti szuverenitása.

Megírtuk: a Fidesz eddigi gazdasági háttérembere vasárnap a Mandiner portálnak azt állította, hogy Orbánnak közös sorkatonai szolgálatuk idején jelentenie kellett róla, de előre megbeszélték, mit fog írni a mai kormányfő. Sőt, Simicska a leszerelésük utáni estéről is beszámolt, melyen Orbán állítólag elmondta neki: "alá akartak íratni vele, de ő nemet mondott. Harminc éven át elhittem neki, hogy így történt" - fogalmazott az üzletember, hozzátéve: ma azonban már nem tudja mit gondoljon. Orbán mindezt érdemben nem cáfolta, csupán annyit mondott: a sértettség beszél egykori kollégiumi szobatársából. "A tények magukért beszélnek, és minden információ elérhető. Javaslom, hogy azokat tanulmányozzák" - fogalmazott a kormányfő. A Miniszterelnökség még vasárnap este egy, Orbán által 2012-ben adott parlamenti választ tett közzé, melyben a miniszterelnök csatolt dokumentumokkal alátámasztva azt írta, megpróbálták beszervezni, de azt visszautasította.

Még hétfőn egyébként az MSZP, a Jobbik és a DK is a nemzetbiztonsági bizottság összehívását kezdeményezte, aminek a testület szocialista elnöke eleget is tett. Csakhogy a bizottság 7 tagjából négyen kormánypártiak - 3 fideszes és 1 KDNP-s -, így támogatásuk nélkül nem kötelezhető arra Orbán, hogy megjelenjen az ülésen. Még 2013-ban ugyanis Mile Lajos LMP-s képviselő javaslatára szabálysértéssé minősítette az Országgyűlés azt, ha valaki önhibájából nem tesz eleget adatszolgáltatási, megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettségének a parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt. A közreműködési kötelezettségről a nemzetbiztonsági ügyekben illetékes volt vagy jelenlegi kormánytagok, illetve a nemzetbiztonsági szolgálat állományába tartozók esetében a jelen lévő tagok többségének szavazatával dönt a bizottság.

Aligha elképzelhető, hogy a kormánypárti többség hajlandó tisztázni a homályos foltokat Orbán múltjában. Pedig van ilyen: a 2012-ben közzétett, ma is elérhető dokumentumok között szerepel a "Javaslat társadalmi kapcsolat létesítésére" című (úgynevezett A karton), amely Orbán személyes adatait tartalmazza, 1981. október 20-i dátummal közli az állambiztonsági szolgálatokkal való kapcsolat létesítésének idejét. A zalaegerszegi sorkatonai szolgálat idején keletkezett dokumentumon az is olvasható 1982-es dátummal, hogy a társadalmi kapcsolat megszűnt, ennek okaként pedig az szerepel: "leszerelt". Magyarán az, hogy Orbán valamilyen módon valóban jelentett katonakorában, akár igaz is lehet. Ez azonban nem jelentené azt, hogy ügynök lett volna, vagy hogy a szó szoros értelmében együttműködött volna az állambiztonsági szolgálatokkal.

Erre hívta föl a figyelmet Kőszeg Ferenc jogvédő, az SZDSZ volt politikusa is. A Magyar Helsinki Bizottság egyik alapítója és volt elnöke a Népszabadságban arról írt, valószínűleg semmi alapja nincs Simicska ügynökvádjának. Szerinte abban sincs semmi szenzáció, hogy Orbán szólt Simicskának a jelentési kötelezettségéről. Orbánt ugyanis úgynevezett társadalmi kapcsolatnak szánta az állambiztonság, akként is kezelték sorkatonasága idején, ám később visszautasította a beszervezési kísérletet. Ugyanezt erősítette meg Rainer M. János is, a történész több portálnak nyilatkozva tisztázta az állambiztonság három szintje közötti eltérést, amelyben az úgynevezett "társadalmi kapcsolatok" a legalsót képezték. Ők voltak azok, akik a személyük miatt váltak érdekessé a szolgálatok számára, ám róluk egyáltalán nem készült nyilvántartás, nem írtak alá beszervezési nyilatkozatot, fedőnevet sem kaptak és jelentéseket sem írtak. Sőt, az ilyen "társadalmi kapcsolat" esetleg nem is volt tisztában azzal, hogy tudtán és akaratán kívül együttműködik a titkosszolgálattal, ugyanakkor előfordulhatott az is, hogy a célzott kérdések alapján az illető gyanút fogott, s célzottan "jelentett".