Szinte állandó gond volt az anyagok alól kicsúszó hanggal, az eltűnő és újra felbukkanó feliratozással; egy ízben Imre Balázs műsorvezetőt lehetett hallani a stúdióból, amint a technikusokat kérdezi, „kérjek-e elnézést", vélhetően a nézőktől a baki miatt, de a válasz minden bizonnyal az volt, hogy "ne", mert ahogy újra látható volt, folytatta, ahol abbahagyta. És ez csak egyetlen példa. Mindez délután csúcsosodott ki, amikor fél 3-kor Pozsonyba akartak kapcsolni, ahol a tudósító először nem tudta, hogy adásban van, majd amikor beszélni kezdett, nem lehetett hallani. „Én azért kicsit hallottam Timit”, próbálta menteni a helyzetet Somorjai Balázs műsorvezető, és rövid híreket ígért, de az időjárás-jelentés indult el, aztán több bejátszás egymás után, végül elsötétítették a képernyőt. A sorozatos hibák olyan benyomást keltettek, mintha az egész műszaki berendezést néhány órával az élő adás előtt kezdték volna el először állítgatni. A köztársasági elnök nevét is sikerült "Ádár Jánosnak" írni, a köztévé egekbe magasztalt új arculatát tervező dizájnereket összekeverni.
A technikai káosznál azonban nagyobb gond volt, hogy az első órákban érdemi hír nem is hangzott el; a szinte a teljes délelőttöt március 15-re építő hírcsatornától délután fél 2-ig is csak annyi volt megtudható, hogy Lewis Hamilton nyerte a Forma 1-et, és hogy motorbaleset történt a fővárosban. Igaz, a nemzeti ünnep ellenére órákig azt sem árulták el, az országban pontosan hol, mikor, milyen ünnepségek lesznek, ahogyan nem szóltak a boltbezárásokról sem. Az „Akkor. Amikor” szlogen jegyében délután számoltak be először arról is, hogy Orbán Viktor beszéde előtt komoly dulakodás volt a Múzeum körútnál.
A kormányfő beszédének élő közvetítése mellett a szerkesztők leginkább a közmédiát méltató anyagokra építettek: a műsorvezetők a piros-fehérről lila-kékre váltó új dizájnt méltatták – „gyönyörű a műsor, gyönyörű a stúdió”, szólt az egyik riporter –, aminek szürreális csúcspontja volt, amikor a díszlet - igen, maga a díszlet - egyes szám első személyben elmesélte magáról, hogyan keletkezett. „Egyszer csak kamionokra raktak, és elindult a konvoj! Akkor még csak egy kósza ötlet voltam. És még csak mondogatták rólam, hogy biztos szép lesz és modern. De én már akkor tudtam, hogy egy napon majd visszatérek ide, hogy elkápráztassam a nézőket!” - hangzott el. Az önfényezést viszont csak a hírszolgáltatás sínylette meg: a képernyő alsó sávján futó hírsávon ugyan láthatóak voltak hírek, de alig olvasható, apró betűvel, ráadásul csak akkor mutatták, amikor valakinek a hírsáv felett kiírták a nevét. Amint levették az illető nevét, eltűnt a sáv is, noha vélhetően úgy tervezték, hogy folyamatosan fusson.
Jutott még három perc az olaszos zöld-fehér-piros kokárdával megjelenő Szabó László Zsolt MTVA-vezérigazgatóra - akitől Fábián Barna műsorvezető úgy búcsúzott, "sok sikert kívánok magunknak" - , majd később Karas Mónikára, a médiahatóság elnökére, akitől a riporter egy az egyben megkérdezte, „mik az elnök-asszony elvárásai” az M1-gyel szemben. Ő el is mondta, a médiahatóság céljainak "támogatására" számít.
Valamivel összeszedettebb munkára számítottak a nézők a 80 milliárdos büdzséből működő állami médiától, de az MTVA-elnök azt mondta az Origónak, "csak az nem hibázik, aki nem tesz semmit", az apró hibákat azért nagyítják fel, mert "súlya van" annak, amit csinálnak.
