A keresztény irgalom

Győztes imperialista államok vezető diplomatái és katonái Parisban most osztoznak a hadizsákmányon és diktálják a legyőzötteknek a kemény békét. Igazságot, a népek jövendő testvériségét megalapozó méltányosságot és szeretetet vagy legalább irgalmasságot ugyan ki várna tőlük! A diplomaták és katonák nem azért indították meg és folytatták a háborút — embermilliók életét nem kiméivé —, hogy végül az igazságot a szeretetet vagy az irgalmat ültessék trónra. Az ő céljuk — hiszen a kapitalista államok szolgálatában állanak — nem lehetett és nem lehet más, mint uj területeket hódítani, veszedelmes gazdasági versenytársakat letiporni és évtizedekre ártalmatlanná tenni, hogy a saját kapitalistáik annál könnyebben és annál nagyobb arányokban növelhessék a profitjukat, az aranygarmadáikat.

Ezen csodálkozni éppen ugy nem szabad, mint azon, hogy a farkas fölfalja a bárányt. Egyszerűen a természetéhez tartozik a kapitalista rendnek a mértéktelen falánkság, a korlátot és határt nem ismerő profithajszolás. Akinek ez nem tetszik, tegyen róla: vagyis küzdjön a szocialista rend megvalósításáért. (...)