A miniszterelnök érvelésében vagy egy komoly ellentmondás: ugyanis ha valaki antikommunista volt és azt gondolta, hogy az ország 1990 előtt nem volt független, akkor a részéről az lett volna következetes viselkedés, ha nem vonul be a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesítő rezsim néphadseregébe, hanem minimum ahhoz ragaszkodik, hogy nem hajlandó tényleges katonai kiképzésen részt venni, illetve kizárólag pacifista kisegítő tevékenységet akar végezni a katonaideje alatt. Voltak akkoriban, akik vallásukhoz ragaszkodva megtették, ám Orbánnak ez nem jutott eszébe annak idején, vagy inkább úgy gondolhatta, hogy "jobb a békesség". De az sem volt kötelező, hogy valaki, következetes antikommunista létére elmenjen dolgozni az MSZMP KB mellett működött Társadalomtudományi Akadémiára, kezdő kutatóként. Nem hiszem, hogy Kőszeg Ferenccel, Demszky Gáborral, ifjabb Rajk Lászlóval, Heller Ágnessel, Lengyel Lászlóval összehasonlítva, Orbán legalább annyit - vagy többet - tett volna, mint az említett személyek, a rendszerrel való szembenállásuk ismételt kifejezésére.
Orbán ma már az alapvető egyéni szabadságjogok primátusát gyakorlatilag elvető "nézeteket" hirdet. Populista nacionalistává vált, akinek egyes kijelentéseit időnként nehéz megkülönböztetni a soviniszták nézeteitől. Szapulja az EU-t és Amerikát, holott az EU-tól "csak kapunk", 2014-2020 közötti 7 évre több mint 25 milliárd eurót! Ezt miért nem mondja el minden alkalommal Orbán a beszédeiben? És arról miért hallgat, hogy ez a 25, 3 milliárd eurónyi segély jellegű támogatás, amelyet 7 év alatt elvileg igénybe vehet Magyarország, mekkora hányadát teszi ki egy évi nemzeti jövedelmünknek? És közben függetlenségi harcról papol. Igazi, tényleges demokráciában nem fordulhat elő, hogy egy kormányfő állandóan a demokratikus politikai ellenzékkel való "harcra" buzdítja a híveit. Azért, mert valaki egy parlamenti választáson többséget kapott a parlamenti férőhelyekben (de nem a ténylegesen leadott állampolgári szavazatok számában!), nem nyert felhatalmazást arra is, hogy békeidőben örökös harcra szólongassa híveit a másképpen gondolkodókkal szemben.
Normálisan, a köztársasági elnöknek lenne a feladata, hogy nyilvánosan figyelmeztesse a miniszterelnököt, hogy állítsa le a militáns szövegeit, mert azokat a lakosság egy része fenyegetésként, vagy a hazaszerető állampolgárok köréből való kirekesztésként foghatja fel. A köztársaság elnök részéről a rendreutasítás azonban elmarad. Végül a III/IV (az egykori katonai elhárítási belügyminisztériumi csoportfőnökség) valójában egy önálló belügyminisztériumi állambiztonsági osztályt jelentett, a belügyi állambiztonsági miniszterhelyettes közvetlen alárendeltségében, a 3/a és 3/e operatív rendszabályok alkalmazására. A 3/a rendszabály telefonlehallgatást, a 3/e rendszabály pedig szobalehallgatást jelentett, a nyilvánosan ma fellelhető információk szerint.
