A mostani El Clásicón talán még a szokásosnál is nagyobb a tét. Amennyiben hazai környezetben a Barcelona nyerne, úgy nagy lépést tenne a bajnoki cím felé. Ha viszont a Real Madrid aratna diadalt, visszaszerezné az első helyet a bajnokságban, s a szurkolók egy csapásra megbocsátanák Carlo Ancelottiéknak az elmúlt hetek kisiklásait a bajnokságban, illetve a Bajnokok Ligájában.
Ancelotti mindenesetre múlt héten, a Levante elleni 2-0-s diadalt követően elismerte, az a produkció, amit a második félidőben nyújtottak, nagyon kevés lesz a szuperrangadón. Spanyol lapok mindenesetre úgy tudják, ha a királyi gárda nagy vereségbe szaladna bele, azt már nem tolerálná a Real klubelnöke, Florentino Perez, s 2014-es Bajnokok Ligája diadal ide, klubvilágbajnoki elsőség oda, leváltaná az olasz sikertrénert. A klubelnök állítólag arra serkentette Ancelottit, hogy vezényeljen keményebb edzéseket, mert a sztárok, köztük Cristiano Ronaldo, láthatóan túlságosan elkényelmesedtek.
Az esélyek tehát a Barcelona mellett szólnak. A katalánok ugyan vereséggel kezdték az idei évet, hiszen január 4-én a Real Sociedad vendégeként kaptak ki, hamar kikecmeregtek a válságból: a Primera Divisionban azóta lejátszott 10 mérkőzésen kilenc győzelmet arattak, s csak egyszer kaptak ki. A Real ugyan szintén kikapott idei első meccsén Valenciában, de utána öt győzelem következett. Csakhogy ezután beütött a válság, amiből az együttes mindmáig nem tudott kikecmeregni. Február 7. óta Bale-ék hat bajnokit játszottak, s a három győzelem mellett egy döntetlent értek el, kétszer pedig kikaptak. Mindemellett kiestek a Király-kupából és a Bajnokok Ligájában is az utolsó pillanatig rettegniük kellett a továbbjutás miatt a Schalke 04 elleni madridi visszavágón. Kiindulva abból, hogy Ronaldóék tavaly 22 mérkőzést nyertek meg sorban majdnem 3-as gólátlaggal, ez messze a várakozások alatti teljesítmény.
A Real és a Barca közötti rivalizálás több mint száz éves múltra tekint vissza. Az El Clásico kifejezést eredetileg csak a bajnokságban lejátszott mérkőzésekre használták, ma azonban minden találkozót ezzel illetik. Csak a Bajnokok Ligája döntője, s természetesen a labdarúgó Világbajnokság vonz akkora tömegeket, mint a két együttes rangadói. A tavaly márciusi El Clásicót a világon 400 millióan követték nyomon a televízió képernyőjén keresztül.
A régi rivalizálás abból fakad, hogy nem egyszerű focimeccsek ezek: a spanyol és a katalán nemzettudat ütközik egymással. Az első egymás elleni találkozót 1902. május 13-án vívták a Koronázási-kupában, amely a mai Király-kupa elődje volt. A Barcát akkor hat külföldi erősítette. A katalánok 3-1-re verték a nem sokkal előtte alapított fővárosiakat, akik akkor még Madrid Foot-Ball Club csapatnév alatt futottak ki a pályára.
Nem kellett sokat várni a két együttes közötti első, nagy visszhangot keltő találkozóra: 1916-ban, a kupa elődöntőjében, miután mindkét csapat megnyerte a hazai meccsét, megismételték az összecsapást, ami a rendes játékidőben 4-4-gyel, a hosszabbításban 6-6-tal zárult. Újabb mérkőzés következett. Itt is hosszabbításra került sor, ám miután a madridiak 4-2-re vezettek, a Barcelona játékosai levonultak a pályáról, arra hivatkozva, hogy a bíró ellenük fújt.
A Barcelona a 30-as években vált a katalán nemzettudat legfontosabb jelképévé, szemben állt a „központosító” Madriddal. 1936-ban a Real Madrid a polgárháborús fővárosi helyzet miatt azt kérvényezte, hogy a katalán bajnokságban szerepelhessen, ezt azonban a Barcelona vétója miatt elutasították, ami szintén nem erősítette a két klub barátságát.
Ugyanebben az évben Franco tábornok államcsínnyel került hatalomra, egyik első intézkedéseként elrendelte a Barcelona akkori elnöke, Josep Sunyol, a Katalán Republikánus Baloldal elnökének letartóztatását. Francóék szemében az egész klub szálka volt. Ekkor terjedt el a blaugrana jelmondata: més que un club, azaz több mint egy klub. Bár a Real Madrid több szállal is kötődött Francóhoz, később a Barcelona is kiváló kapcsolatokat ápolt a tábornokkal.
Mindenesetre a politika egyre többször szólt bele összecsapásaikba. 1943 júniusában a kupában találkoztak egymással. Az első meccsen a Barcelona 3-0-ra nyert, a visszavágón azonban 11-1-re tarolt a Real. Katalán médiumok azonban azt állították, hogy a hatalom megfenyegette, megfélemlítette a Barcelona játékosait.
Ugorjunk egy kicsit az időben, egészen 1963-ig. Január 27-én aratta a királyi gárda történetének egyik legnagyobb idegenbeli győzelmét a Camp Nouban: az 1-5 hőse Puskás Ferenc volt, aki mesterhármast ért el. Egyszer-egyszer talált a hálóba Di Stéfano, valamint Francisco Gento. 1968-ban botrányba fulladt a két csapat meccse. Miután a kupa madridi fináléja 1-0-s vendéggyőzelemmel zárult, a hazai drukkerek üvegeket dobáltak a pályára. Ettől fogva volt tilos üveget vinni a spanyol stadionokba. 1970 júniusában, a kupa negyeddöntőjében a Barcelona drukkerei nem bírtak magukkal, miután a játékvezető jogtalan büntetőt ítélt a hazaiaknak, a szurkolók betódultak a pályára. Négy évvel később szörnyű szégyen érte a Realt: Johan Cruyff vezérletével 5-0-ra nyertek a Santiago Bernabeuban.
2002. november 13-án a Camp Nouban történt botrány. Miután Luis Figo, a katalánok egykori közönségkedvence a Realban kötött ki, s első meccsét játszotta a Barcelona otthonában az ősi rivális mezében, a hazai drukkerek biliárdgolyókkal, s egyéb tárgyakkal dobálták meg. A bírónak félbe kellett szakítania a meccset, negyedóra múltán folytatták ugyan az összecsapást, de a katalóniai stadiont két meccsre betiltották.
2009. május 2-án bajnoki döntővel felérő találkozót vívtak a Bernabeuban, amit 6-2-re nyert a Barcelona. Először ért el hat találatot a Barca a madridiak otthonában.