Közelkép - Nehéz novellát írni

Úgy tarják az irodalombarátok, hogy talán a novella a legnehezebb műfaj. A vers érzelmek, ihlet és nyelvérzék kérdése. A regény folyam, ami hol lassabban, hol felgyorsulva hömpölyög, művelése az író számára szorgalom és kitartás kérdése. A novella rövidsége, tömörsége olyan, hogy néhány oldalnyi terjedelemben egy regény sugallatát kívánja közvetíteni, és lüktetésének a költeményekhez hasonló igénye van. Arról már beszélni is alig érdemes, hogy a legnehezebben eladható műalkotás.

Ráadásul sokan úgy gondolják, hogy a novellának kötelező része a sokatmondó lezárás, amely visszafelé is mindennek értelmet ad. Kis Antónia, aki egy regény és két novelláskötet után -. a Hungarovox kiadó jóvoltából egy 21 novellát tartalmazó kötettel állt elő Ki szeret jobban címmel -, minden esetre nem ragaszkodik az efféle poénos befejezésekhez. A huszonegyből több olyan is akad, amelyik ebben az értelemben befejezetlenül ér véget.

(Az Eltűnt katarzis című írásában Beckett Godot-ja előtt tiszteleg, de a nála viszonylag hosszú, majd három oldalas szövege végén csak ennyi a dialógus - „Azért megköszönhetnéd, hogy felhomályosítottalak. – Ja, ja. Jó vagy nálam egy sörre, vazze.”) Egyébként a szerző gyakorta idéz írásaiban ismert irodalmi, vagy filmes személyiségeket. Például Mss. Marplet, vagy a Bádogembert az Ózból. Többértelmű befejezéssel, vagy anélkül, Kis Antónia írásainak legfőbb értéke az élet hétköznapi helyzeteinek életre keltése, megelevenítése.

A közeg felidézése, azonnal ismerős lehet mindenki számára. Annyira élet közeli, hogy minden olvasó azonnal ismerősként, úgy érezheti: jól tud tájékozódni ebben a világban.. S jóllehet a novellák hősei gyakran nők, mégsem jellemző az oly gyakran dicsért, vagy kárhoztatott „nőies gondolkodás” a szerzőre, mert – valószínűleg joggal -, lényegbevágó különbséget nem lát férfiak és nők gondolkodása között. Kis Antónia írásai legalább is ezt bizonyítják.

Behódolók és hódoltatók

Publikálás dátuma
2019.02.21 21:03

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Ritka szerencse, hogy olyan könyv kerül a kezükbe, amely olvastatja magát. Még ritkább, ha a könyv annyira fellelkesíti az olvasót, hogy az a befejezése után elölről kezdi az egészet. Spiró György a saját bevallása szerint ritkán dicsér, pláne a szerző jelenlétében, ám szerda este az Írók Boltjában ezt tette: már másodszorra jár Murányi Gábor újságíró, történész könyvének a végén. A sajtó szövedéke című, a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent kötet huszadik századi sajtóhistóriákat idéz meg az 1920-as évektől napjainkig, Murányi Gábor harmincéves munkájának a gyümölcse. – Részben annak a története, hogy minden korszakban önként, dalolva vagy kényszerből bőven akadtak olyan újságírók, akik behódoltak az aktuális rendszernek – mondta Murányi Gábor a könyvbemutatón. Murányi nemcsak a sajtóarchívumok aranybányáit kutatta, hanem a levéltárakban annak is utáni járt, kik voltak a hódoltatók, és a sajtó olykor kevésbé ismert hőseit, szemtanúit, a sorok közötti írás gyakran álneves szerzőit is felkereste. A történészi szemléletet, a tények szenvedélyes szeretetét helyezte előtérbe – méltatta Spiró a szerzőt. A sajtó szövedéke rendkívül csábítóan kezdődik: megidézi a Horthy-rendszer sajtóját, mit és hogyan írtak Sztálin születésnapjáról, halálának „megünnepléséről” vagy Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjáról. – Az ember hajlamos arra, hogy elődei disznóságait iróniával, gúnnyal szemlélje, de ennek a könyvek a közepe táján elkezdenek sorjázni a pozitív hősök, szerethető figurák – tette hozzá Spiró György. Murányi Gábor tizenhat és fél évig volt a Magyar Nemzet újságírója, hőseinek, történeteinek egy részét ennek a viharos sorsú lapnak a múltjából idézi meg. Ilyen például Sibelka-Perleberg Arthur, aki inkognitóját mindvégig megőrizve, Tempefői, illetve Lénárd János álnéven publikált az 1940-es években. II. Bajor Lajosról írt egész oldalas cikket Őrült vagy cézár? címmel úgy, hogy abban bárki ráismertetett Hitlerre. A náci diktátort Weninger Antal (aki legtöbb írását Bánfalvy Szilárd néven jegyezte) is a tollhegyére tűzte: „A paranoiás sokszor éveken, évtizedeken át vezető szerepet játszhat (…), mindenkor logikus, olyakor imponálón éles gondolkodásúnak látszik” – olvasható a paranoiásokról írt orvosi szakcikkében. A sajtó szövedékében olvashatunk a „leülő emberekről” is, akik sajtóperek idején vállalták a börtönt a beperelt cikkek szerzőit óvva, továbbá a Népszava legendás cikkéről, amely „mélységes megrendeléssel” tudósított Sztálin betegségéről, újságok megpuccsolásáról, megszüntetéséről és összevonásáról, előfizetői listák ellopásáról, is. Spiró György szerint akár az 1930-as, akár az 1960-as évek újságait lapozzuk fel, ugyanolyan mondatokra bukkanhatunk, mint a mai magyar sajtóban. − Ez annyira nem jó, de mindenesetre azt mutatja, hogy Magyarország folytonos, nem megy sehová – mondta az író.  

Lehet jelentkezni a tao-pénzekért

Publikálás dátuma
2019.02.21 19:26
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Mától lehet beadni az előadó-művészeti szervezetek többlettámogatásra vonatkozó igénybejelentést - jelent meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) weboldalán. A tao január 1-i megszüntetése után a tavalyi adóösszegnek megfelelő 37,5 milliárd forint elosztásáról a minisztérium által kijelölt kulturális grémium dönt. Az igénybejelentéseket a színház- és táncművészeti kategóriákban a beérkezéstől számított 30 napon belül, a zeneművészeti kategóriában a Nemzeti Komolyzenei Stratégia elfogadását követően bírálják el.
Szerző
Témák
TAO