Legutóbb a reumatológián találkoztunk, akkor azt mondta, hogy nem éli meg a másnapot annyira fáj a bal válla, most meg itt jön szembe velem, két szatyorral a kezében, és valami irtózatosan büdöset cipel, aminek láthatólag nagy a súlya. Azonnal megkérdezem tőle, hogy mi az a büdös, amitől kidagadnak a homlokán az erei. "Szürke marha trágyát vettem a lőrinci piacon - mondta halkan és óvatosan körülnézett, mintha titkosítva lenne a hír. Miközben én ájuldozom, hogy már itt is trágyát lehet kapni egy budapesti piacon, tovább magyaráz: "Tudod, én itt lakom a közelben, azt hittem könnyebb lesz haza vinni, de megéri. Ötszáz forintot adtam az egészért, nézd meg milyen friss". Megnézem, tényleg csillog rajta a reggeli napsugár, de azért megkérdezem tőle: biztos, hogy szürke marhától van az árú, nem csusszanhatott bele egy két tarka, vagy piros-tehén az össztermékbe? "Ezek a magyar termelők, akik hozzák, nem csapják be az embert...És ha nem marha, akkor mi van, akkor is bio... Tudod múlt évben is vettem tíz kilót, a barackfáim dinnye nagyságú gyümölcsöt teremtek, az egész utca baracklekváros palacsintát evett..."
Még mielőtt tovább részletezné a trágyát termelők nemzeti tulajdonságait, közbe vágok: hogy nem magyar az ötlet, Amerikában, Új-Zélandon nemcsak a földjavítás céljából postázzák a trágyát a gazdaságokból, hanem most már kis, díszes, aranyozott dobozokban is, ilyen-olyan szalagokkal átkötve küldik a megrendelő kívánságra szerint valamilyen születésnapi, névnapi bulira, hogy növeljék a jókedvet...
Valamikor mi voltunk a legvidámabb barakk, de mostanság lefelé görbül a szánk. Pedig mennyivel jobb kedvünk lenne, ha Simicska Lajos szelídebbre vette volna a figurát, és mérgében nem vágja oda a négy betűs örökítőanyag nevét, hogy véget vessen a negyven éves barátságnak. Lajosnak nincs pénze egy kis rózsaszínű dobozocskára, nincs pénze egy kis kék szalagra, amire ráírta volna: "ez vagy Te" - a doboz tartalmára utalva. A barát azt üzente neki egyenesen a parlamentből, hogy nevetséges amit állít róla, hogy beszervezték, hogy ügynökösködött. De ő nem fogja "a népnyelv erőteljes kifejezését használni..."mindennek rendelt ideje van, az elégtételnek is". Igy most Simicskánál van a labda, elő a többi tartalékolt farbával! Az egész ország vitatkozik ki népnyelven, ki a francia etikett szerint, nincs nyugalom az országban, örökké harcban állunk valakivel.
Engem jelen pillanatban az izgat - akár népnyelven is kimondom -, hogy nemsokára az sem lesz amivel a díszes dobozokat meg tudjuk tölteni, ugyanis elvették a régi állattartó gazdáktól a legelőket, s ha a tehenek nem legelnek, akkor nem működik a "trágyagyár"sem. A kormány elképesztő intézkedései nyomán elmondhatjuk, hogy minden magyar állampolgár számíthat a maga területén egy kis díszes csomagra. Egyedül Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nyugtat meg, aki arról beszélt a rádióban, hogy vizsgálják annak lehetőségét, hogy hosszú távon a lakosságnak ne kelljen személyi adóbevallást készítenie, azt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) készítse el helyettük. Holnapra viszont ez is csak vitára adhat okot, mert mi van akkor, ha a Orbán Viktor ragaszkodik a söralátéthez.
