Konfliktus készül az Arab-félszigeten?

Regionális konfliktussá terebélyesedhet a jemeni válság. Szaúd-Arábia ugyanis jelentős csapatokat vont össze a hosszú, 1700 kilométeres határszakasznál, így nem kizárt, hogy beavatkozik az Irán által támogatott húszikkal szemben. A polgárháború veszélye nőttön nő, s bár a húszik jobb fegyverekkel és harcosokkal rendelkeznek, a társadalom nagy része nem támogatja őket síita vallásuk miatt. Tegnap elmenekült az országból a Abd Rabbuh Manszur Hadi elnök, aki vélhetően Szaúd-Arábiában ért földet helikopterével.

Mintha Jemenben összpontosult volna a régió minden feszültsége, itt „élheti ki” hatalmi vágyait Szaúd-Arábia és Irán. Ez azonban nem sok jót vetít előre. A helyzet annyira feszültté vált, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is bezárta szanaai nagykövetségét, s a diplomáciai képviseletet a még biztonságosabbnak számító déli kikötővárosba, Adenba költöztették. Itt lelt menedékre a Szanaaból elűzött elnök, Abd Rabbuh Manszur Hadi is, s március 21-én fővárosnak kiáltotta ki.

Nem először nevezik fővárosnak Adent. A hidegháború idején Jemen Koreához (és Vietnamhoz) hasonlóan megosztottá vált, s a népi demokratikusnak mondott, Szovjetunióhoz hűséges Dél-Jemen legfőbb települése lett. Aden fontos kijáratot jelent a Vörös-tengerhez. Kikötőjében évente 20 ezer hajó fordul meg.

Mivel azonban a húszik azonban már Adent fenyegetik, a déli kikötővárost sem nevezhetnénk túl biztonságosnak, nem egészen két hete heves harcok dúltak a nemzetközi légikikötő megszerzéséért az országot 22 éven keresztül irányító államfőhöz, Ali Abdullah Szalehhez hű erők és utóda, Hadi csapatai között. (Szaleh előzőleg Észak-Jemen elnökeként szolgált 1978-tól 1990-ig).

A mostani áldatlan jemeni állapotok kialakulásában Szalehnek is megvan a maga nem is kis szerepe. Kemény kézzel vezette országát, a síita kisebbséget elnyomta. Az arab tavaszt azonban már nem élte túl hatalma. Bár váltig ragaszkodott az elnöki székhez, 2011. november 23-án Szaúd-Arábiába menekült. Vissza akart ugyan térni, de nagy nemzetközi nyomásra 2012. február 27-én formálisan is átadta a hatalmat Hadinak annak fejében, hogy mentességet biztosítottak számára.

A Szalehhez hű erők azonban nem hagyták annyiban a dolgot, tovább harcoltak azért, hogy a volt elnök visszatérhessen, ugyanakkor Hadi kormánycsapatai nem voltak elég erősek a többfrontos harcra, hiszen az al-Kaidával és a húszi lázadókkal is meg kellett küzdeniük. Hadi az Egyesült Államok szövetségese, államfőként ugyanis támogatta Washingtonnak a szélsőséges iszlamistákkal szembeni dróntámadásait.

Hadi a minap az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) beavatkozását kérte a jemeni konfliktusba. Azt akarja elérni, hogy légtérzárat rendeljenek el az ország felett. Erre azonban vajmi kevés az esély. Ha ugyanis nemzetközileg is beavatkoznának az eseményekbe, az beláthatatlan következményekkel járna, hiszen Irán aligha nézné ölbe tett kézzel, hogy az általuk támogatott síita húszik ellen lépjen fel a térség több állama. Vélhetően Hadi tegnap azért menekült el az országból, mert belátta, nemzetközi összefogás nem várható hatalma megmentése érdekében. Ugyanakkor az is biztos, hogy előbb-utóbb visszatérne hazájába.

Mit tekinthetünk a legutóbbi jemeni konfliktus gyökerének? Hogyan kerültek elő szinte a semmiből a húszik? Mozgalmukat a síiták zaidi ága alapította. 1992-ben Huszein Badreddin al-Huszi hozta létre. 2004 szeptemberében azonban a jemeni hadsereg több fontos parancsnokkal együtt megölte.

A húszik elődszervezetének a „Hívő Fiatalok” (BY) nevű 1992-ben Szaadában alapított szervezetet tekintik, amelyet Al-Huszi, illetve tetvére, Muhammad al-Huszi hívott életre. A BY iskolai klubokat, nyári táborokat hozott létre, s a síita zaidi ágának újjászületését hirdette. A mozgalmat erőteljes antiamerikanizmus és zsidóellenesség jellemezte, a hívek főhadiszállásává a szanaai Szaleh mecset vált. A pénteki imák után a hívek előszeretettel skandáltak jelszavakat a „New York-Tel-Aviv-tengelyről”.

Ezt már a kormányzat sem nézhette tétlenül, támadást kezdeményeztek a mozgalom ellen, al-Huszi válaszként lázadást kezdeményezett, de később megölték. A felkelés azonban nem ért véget, sőt, még hevesebbé vált, 2010-ben azonban tűzszüneti megállapodás született. Az arab tavasz utáni nemzeti párbeszédben a húszik is részt vettek, de elutasították az Öböl Menti Együttműködési Tanács által is jóváhagyott egyezséget, amely mentességet biztosított Szaleh számára.

A húszik folytatták a lázadást, s egyre nagyobb területeket foglaltak el. 2014. szeptember 21-én ellenőrzésük alá vonták a főváros, Szanaa nagy részét, köztük a kormányzat épületeit. 2015. január 20-án aztán a húszik elfoglalták az elnöki palotát is, ezzel hivatalosan is megszűnt Hadi elnök hatalma. Február elején háromnapos ultimátumot adtak a politikai erőknek, hogy dolgozzanak ki javaslatokat a válság rendezésére. Hozzáfűzték, ha ennek nem tesznek eleget, maguk orvosolják az ország gondjait. Ez is történt.

Február 6-án feloszlatták a parlamentet, s bejelentették, hogy az úgynevezett forradalmi bizottság veszi át az ország ügyeit. Szaúd-Arábia puccsnak nevezte a történteket, s a GCC is elítélte azt. Közleményében kiemelte, hogy a húszi hatalomátvétel komoly fenyegetést jelent a régió stabilitására nézve. A húszik kiválóan felfegyverzettek, de nehéz megmondani, hányan harcolhatnak soraikban. 2009-ben még azt írták, 2000 és 10 ezer közé tehető fegyvereseik száma, ugyanakkor a Yemen Post 2013-ban már 100 ezer harcosról tett említést. Egy másik közlés szerint a szektának 120 ezer követője lehet harcosokkal és békés hívőkkel együtt. Ez tűnik a valósághoz legközelebb álló becslésnek.

Hogy a jemeni helyzet még bonyolultabb legyen, a húszikkal szemben áll egy szintén jól felfegyverzett erő, a szunnitákból álló Arab-félsziget al-Kaidája (AQAP), amely hírek szerint egykor Rijádtól kapott támogatást. Az AQAP januárban vált az egész világon ismertté, amikor magára vállalt a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrorakciót. Az AQAP számára nagy érvágást jelentett, amikor 2011-ben az amerikaiak dróntámadásban megölték egyik vezetőjüket, Anvar al-Avlakit. A jemeni al-Kaida vált az elmúlt években a térség egyik legveszélyesebb terrorszervezetévé.

S miért válhat idővel nagyon veszélyessé a jemeni konfliktus? Bár a húszik rendre tagadják, több jele is van annak, hogy támogatást kapnak Irántól. Hírek szerint harci gépeiket a perzsa államtól „kölcsönzött” pilóták vezetik. Szakértők szerint a szaúdiak kissé megkésve reagáltak a jemeni konfliktusra. 2010-ben Rijád ugyan légicsapásokat hajtott végre a húszik ellen arra hivatkozva: nem hagyja Iránnak, hogy a saját uralma alá vonja a térséget, a síita lázadók előretörését mégsem tudta megakadályozni.

Aimen Deen, a Five Dimensions kutatóintézet munkatársa a BBC-nek elmondta, a szaúdi csapatok összevonása a jemeni határnál annak lehet a jele, hogy a szaúdiak teljes stratégiaváltásra készülnek. A legnagyobb kérdésnek azt tartja, hogy Rijád ismét beveti-e harci gépeit, meg akarja-e akadályozni katonai erővel, hogy Aden is a húszik kezére kerüljön. Ugyanakkor úgy látja, Szaúd-Arábia egyre eltökéltebb abban, hogy beavatkozzon a jemeni eseményekbe, de az erről szóló politikai döntés még nem született meg.

Jon Altman, a washingtoni Centre for Strategic & International Studies közel-keleti programjának igazgatója szintén a BBC-nek nyilatkozva a veszélyt abban látta, hogy a GCC országai és Irán között egyre éleződik a feszültség. Ugyanakkor, mint mondta, bár Irán valóban segítette a húszikat, ennek jelentőségét azért nem szabad túlbecsülni. Szerinte semmi jel sem utal arra, hogy Teherán számára Jemen stratégiailag fontos szereplő lenne.

Egy nyugati tisztségviselő szerint a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha a külső szereplők polgárháborút kezdeményeznének Jemenben. Meglátása szerint azonban ezek a szereplők is többször meggondolják, hogy érdemes-e beavatkozni a konfliktusba. Egy ilyen vállalkozás nagyon nagy költségeket jelentene, ráadásul Jemen igen nehéz terep, nehéz elképzelni, hogy bárki teljes győzelmet arathasson a másik felett.