A megállapodás veszélyei

Csütörtökön folytatódtak a tárgyalások az iráni atomprogramról. A Hatok (az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország), illetve Irán egyeztetéseik döntő szakaszához érkeztek, hiszen jövő keddig politikai keretmegállapodást kellene kötni, ami egyfajta szándéknyilatkozat arról, hogy a felek eltökéltek a megbeszélések békés lezárásában. A végső megállapodásnak június végéig kell megszületnie.

A legnagyobb kérdés az, hogy Irán mekkora engedményekre hajlandó. Bár Haszan Rohani elnök mérsékeltebb Ali Hamenei vallási vezetőnél, s az államfő a megegyezés nagy híve, hiszen az országgal szembeni nemzetközi büntetőintézkedések feloldása nélkül elképzelhetetlen lenne az iráni gazdaság talpra állítása, a keményvonalasok számos - nem éppen a megegyezést előrevetítő - radikális kijelentést tettek az elmúlt hónapokban. Iránban a klérus nagy része, illetve a Forradalmi Gárda is konzervatív, így de facto a hatalom a keményvonalasok kezében összpontosul.

A New York Times azt állapította meg, hogy Ali Hamenei az elmúlt napokban meglepő visszafogottságról tett tanúbizonyságot. A lap ezt a Forradalmi Gárda egy korábbi tagjának kijelentésére alapozza. Ez a visszafogottság nyilvánvalóan politikai okokra vezethető vissza. Szakértők szerint a legkonzervatívabb iráni hatalmi körök is kezdik felismerni, hogy többet érnek a megegyezéssel, mint az általuk csak „nagy Sátánnak” nevezett Egyesült Államokkal szembeni sorozatos támadásokkal, hiszen a perzsa állam gazdaságilag rengeteget profitálhat, amennyiben megállapodásra jut a Hatokkal.

Külpolitikai számításokat is tekintetbe lehet venni, hiszen ha kiegyeznének a Nyugattal, az óriási fricska lenne Benjamin Netanjahu kormányának. Az izraeli miniszterelnök már eddig is mindent elkövetett azért, hogy megakadályozza a megegyezést, a washingtoni Kongresszusban is beszélt ennek esetleges veszélyeiről, s nyíltan bírálta Barack Obama elnök Iránnal kapcsolatos stratégiáját.

Az esetleges megegyezésnek azonban Izraelen túl is nagyon komoly geopolitikai következményei lehetnek. A washingtoni és a teheráni kormányzat közeledését a Közel-Kelet szunnita hatalmai is növekvő aggodalommal figyelik, hiszen úgy vélik, ha Irán gazdaságilag erős szereplővé válik, akkor az eddigieknél is fontosabb regionális tényezővé válna, s átrajzolhatja a közel-keleti hatalmi viszonyokat. Még nagyobb befolyásra tehet szert Irakban, Szíriában, Jemenben és Libanonban, aminek beláthatatlan következményei lehetnének, hiszen ha az ország nem is törekszik atomfegyver előállítására, az még nem jelenti azt, hogy ne szponzorálná a terrorizmust.

Az Öböl országai közül különösen Szaúd-Arábia félti pozícióit. Rijád attól tart legjobban, hogy a nukleáris megállapodás egy titkos politikai alkut is tartalmaz arról, hogy Irán segíti az Egyesült Államokat a szélsőséges dzsihadista Iszlám Állam (IS) elleni harcban, Irakban és Szíriában. Ez azért jelentene súlyos csapást Szaúd-Arábiára nézve, mert ezzel elvesztené a „Washington legnagyobb és legfontosabb térségbeli szövetségese” címet. John Kerry amerikai külügyminiszter mindenesetre nemrégiben igyekezett nyugtatgatni szaúdi tárgyalópartnereit arról, hogy nincs szó semmiféle háttéralkuról Iránnal.

Szultan al-Kasszemi arab emírségekbeli elemző a NYT-nak elmondta, az esetleges nukleáris megállapodás nyomán újra kell keverni a kártyákat a régióban, s Teherán még nagyobb önbizalommal próbálja megvalósítani külpolitikai céljait. Úgy véli, hogy a megegyezéssel az Egyesült Államok biankó csekket adna Irán kezébe, ami semmiféle garanciát sem adna arra, hogy Irán ne folytatna az amerikaiak érdekeivel ellentétes külpolitikát.