Ellentmondásos érzelmek a Krím körül

A Krím-félsziget Oroszországhoz csatolásának első évfordulóján rendezett moszkvai ünnepség sok kétséget nem hagyott a felől, hogy az oroszok elsöprő többsége mindmáig ünnepli ezt a tettet. A közvélemény-kutatások azonban némileg árnyaltabb képet festenek az oroszok érzéseiről.

A március 18-i fényes ünnepségek közepette az orosz otthonokban egyre gyakrabban mérlegelik, vajon mibe kerül mindez az országnak, milyen következményekkel jár családjuk számára, hogyan sínylik meg a mindennapi életben a nemzetközi elszigetelődést, a rubel értékvesztését, a szükségszerű krími beruházások grandiózus összegeit.

A Nyezaviszimaja Gazeta moszkvai lap számolt be arról, hogy a szociológusok már rögzítették az oroszok eufóriájának csökkenését. A nagy többség, természetesen, továbbra is örül az ősi orosz föld „hazatérésének”, a kétkedők száma azonban, ha lassan is, de növekszik. Erről tanúskodik a „Levada-Centr” legfrissebb közvélemény-kutatása. Már az is sokatmondó, hogy Ukrajna szétesését a megkérdezetteknek már csak kevesebb mint az egyharmada üdvözölné, míg egy évvel ezelőtt még a negyedük örült volna neki.

2014 márciusával összevetve 31 százalékról 28-ra csökkent azoknak a száma, akik az igazság győzelmekként ünnepelik a visszacsatolást, 19-ről 14-re azoké, akik örömüknek adtak hangot, 34-ről 32-re, akik büszkék rá, 47-ről 44-re, akik helyeslik. Az emberek 12 százalékából az eset semmiféle érzelmet nem vált ki az egy évvel ezelőtti 7 százalékkal szemben. 62 százalékról 55-re csökkent azoknak a száma, akik szerint az orosz vezetést tetteiben az ukrajnai és a krími orosz lakosság védelme vezérli.

Miközben a korábbinál kevesebben hiszik azt, hogy az események mögött a rend és a stabilitás helyreállításának a törekvése rejlik, többen vannak ma, mint egy éve, akik szerint a történelmi igazság helyreállításának a szándéka játssza a főszerepet. A vélemények sokszínűségét tükrözi, hogy ugyanakkor 5 százalékkal nőtt azoknak a száma, akik úgy vélik, az orosz hatalom növekvő kalandorságáról van szó, amellyel el akarják terelni az emberek figyelmét a növekvő társadalmi és gazdasági problémákról, a korrupcióról, a hatalommal szembeni elégedetlenségről. 79 százalék helyett most csak 72 százalék hiszi, azt hogy Oroszország visszaszerezheti korábbi nagyhatalmi szerepét.

Minden egyéb mutató is azt bizonyítja, hogy ma már egyáltalán nem olyan optimisták az emberek a jövőt illetően. A saját zsebük terhére az emberek harmada egyáltalán nem akar költeni a Krímre, igaz ennél többen vannak, akik készek áldozatot is hozni, ha nem is olyan nagyot, mint egy éve. Ami jelentős különbség a korábbi kutatáshoz képest, hogy mára több mint a duplájára (18-ról 40 százalékra) emelkedett az a vélekedés, hogy az orosz és az ukrán két különböző nép.

A Levada-Centr vezérigazgatója, Lev Gudkov úgy nyilatkozott, hogy mindez azt jelenti, a Krímmel kapcsolatos eufória jelentősen lecsökkent, immár kitapintható tendenciáról beszélhetünk. Arról van szó, hogy kipukkant az a hazafias buborék, amely a Krím annektálásával kezdődött egy éve. Mára világossá váltak a negatív következmények, és ezek komolyan megalapozzák a nyugtalanságot – egyelőre még csak a lakosság egy részénél. Gudkov szerint mindez Vlagyimir Putyin elnöki tevékenységének megítélésére és a hatalom iránti bizalomra is hatással van.

Aggodalomra a Kremlnek azonban nincsen oka. Ukrajna-politikájában maga mögött érezheti a többség rokonszenvét. A krímiekét is beleértve. A VCIOM országos közvélemény-kutató intézet legutóbbi felmérésének a tanulsága, hogy a megkérdezett krímiek 91 százaléka pozitívan értékeli az Oroszországgal való egyesülést, és csak 5 százalékuk táplál negatív érzéseket. A legfőbb problémának az inflációt, a munkanélküliséget, az utak állapotát, a dokumentumokkal kapcsolatos gondokat, az alacsony béreket, nyugdíjakat és ösztöndíjakat tartják.

Ami pedig a moszkvai hatalmat illeti, nagy sikerként könyvelik el a Krím és Szevasztopol integrációját az orosz jogi környezetbe, az ügyészségek, bíróságok, intézetek létrehozását, a Különleges gazdasági övezet megteremtését. A 2020-ig terjedő időszakra kimunkált gazdasági, társadalmi program megvalósítására több mint 650 milliárd rubelt szánnak. Különösen fontos az „élet hídjának” a felépítése: a kercsi tengerszoroson átívelő 19 kilométer hosszú híd köti majd össze a félszigetet az orosz szárazfölddel.

Nagy reményeket fűznek a turizmushoz. Idén 4 millió 300 ezer turistára számítanak, többre, mint ahányan Törökországba készülnek utazni Oroszországból. Idén egyelőre 140 ezer turistánál tartanak. Több mint 750 helyen várják az üdülőket, 155 ezer a férőhelyek száma. Az érdeklődés jele, hogy idén 30 százalékkal megemelték a panziók árát a félszigeten. Még így is olcsóbbak, mint az oroszok által kedvelt török vagy egyiptomi szállások. Ezt azonban a gyengülő rubel és a növekvő infláció miatt sokan vitatják, nem beszélve arról, hogy kérdéses, mennyire felkészültek a Krímben a minőségi szolgáltatások nyújtására.

Nem tervezik az orosz hadászati rakéták telepítését

A Krím nem csupán területi kérdés, hanem az oroszok egységes nemzetté válásának kérdése is – fogalmazott Vlagyimir Putyin a Krím-félsziget Ukrajnától való elcsatolásának egyéves évfordulója alkalmából rendezett, 110 ezer embert vonzó moszkvai ünnepségen.A „nagy hazatérésért” az elmúlt egy évben már komoly árat fizetett Moszkva, amely a nemzetközi szankciók és az olajárak drasztikus esése közepette nem táplálja a hazafias lelkesedést.

A Krím integrálása eddig több mint 125 milliárd rubeljébe (mintegy 585 milliárd forintba) került a Kremlnek, az összeget az orosz kormány tartalékalapjából biztosították. Ám a gazdasági nehézségek és a költségvetési megszorítások ellenére az idén sem csökkentik a Krím és Szevasztopol támogatását.A NATO sem feledkezett meg az évfordulóról, március 18 –ra időzítve hat ország részvételével tengeri hadgyakorlatba kezdett a Fekete-tengeren, alig 300 kilométerre a félsziget partjaitól.Március 20-i ülésén az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) is foglalkozott a krími és a kelet-ukrajnai kérdéssel.

A nyílt ülést Litvánia kezdeményezte – a balti államok a Krím elcsatolása óta rettegnek egy esetleges orosz inváziótól – és részt vett azon Mustafa Dzsemilev, a krími tatárok parlamentjének elnöke is. A tatárok vezetője figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy a Krím könnyen nukleáris hatalommá alakulhat.Az orosz atomfegyverek Krímbe telepítése tavaly december közepén merült fel először.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ekkor mondta, hogy a Krím egy olyan állam - Oroszország - része lett, amely az atomsorompó egyezmény aláírója, és a megállapodással összhangban birtokol is atomfegyvereket. Leszögezte, hogy Oroszországnak a nemzetközi joggal összhangban minden alapja megvan ahhoz, hogy úgy rendelkezzen saját legitim atomarzenálja felett, ahogyan érdekei diktálják, a nemzetközi jogi kötelezettségeinek megfelelően. Másnap az orosz haderő parancsnoka leszögezte: nincs tervbe véve orosz hadászati rakéták telepítése a Krímbe.

A katonai vezetés azt is hangsúlyozta, hogy "erre nincs szükség".Az évforduló kapcsán azonban újra napirendre került a kérdés. Oroszországnak joga van atomfegyvert állomásoztatni a Krímben, akkor is, ha ezt Kijev nem ismeri el – szögezte le orosz külügyminisztérium osztályvezetője, Hangsúlyozta azonban, nincs tudomása arról, hogy a Krímbe atomfegyvert szándékozna telepíteni az orosz kormányzat. Szavai nagy nemzetközi figyelmet kaptak és fokozták azon országok félelmeit, amelyek veszélyeztetve érzik magukat az orosz-ukrán konfliktus miatt.