Német kártérítéssel fedeznék a hitelt

Publikálás dátuma
2015.03.27. 06:38
Békülékeny hangnemben folyt a berlini tárgyalás FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARSTEN KOALL
Bár Angela Merkel kancellár és Alekszisz Ciprasz kormányfő hétfő esti sajtóértekezletét viszonylag békülékeny hangnem jellemezte, a görög miniszterelnök ismételten szót ejtett arról, hogy Németországnak kártérítést kellene átutalnia a nácik által az országban elkövetett rémtettekért, pontosabban Berlinnek vissza kellene térítenie egy hitelt, amelynek megfizetésére még a negyvenes évek elején kötelezték az athéni jegybankot. Ez arra utal, hogy a két ország között azért még nincs meg a teljes összhang.

A második világháborúnak ugyan már majdnem 70 éve vége, ám szinte minden korábbinál erőteljesebben került előtérbe: fizessen-e Berlin kártérítést a görög kormánynak a nácik által elkövetett bűntettekért, vagy sem. Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök egyik nemrégiben elhangzott parlamenti felszólalásában nyíltan beszélt erről a kérdésről, s mint fogalmazott, Németország jogi trükkel akarja kitérni a jóvátétel megfizetése alól.

Ciprasz parlamenti felszólalásában bejelentette, kormánya jóváhagyta egy, az üggyel foglalkozó parlamenti bizottság felállítását. "Németország újraegyesítése után létrejöttek a jogi és politikai feltételek a kérdés megoldásához. A német kormányok azonban azóta is elhallgatják és halogatják az ügyet” – hangoztatta. Mint fogalmazott, a negyvenes években megsemmisült infrastruktúrát, az országból elhordott műkincseket, és a megszállás miatt még kamatot is kell fizetnie Németországnak. "A görög kormány teljes mértékben eleget fog tenni vállalásainak. De arról is gondoskodni fogunk, hogy Görögország és a görög nép követelései is teljesítve legyenek” – hangoztatta.

A hitelmegállapodás nem éppen nagy hívének tartott új görög elnök, Prokopisz Pavlopulosz is csatlakozott a kormányfőhöz. Kijelentette ugyanis, mindent elkövet azért, hogy napirenden tartsa a német kártérítés kérdését. „Ma is jogosak és érvényesek a kártérítés, illetve az Athéntól kikényszerített hitel visszafizetésének kérdése” – idézte az államfőt az Ana hírügynökség. Hozzátette, államfői megbízatása alatt minden jogi eszközt is igénybe vesz arra, hogy kicsikarja a németektől a követelt pénzt.

A fenyegetőzés nyilvánvalóan a Görögországnak megszavazott 240 milliárd eurós hitelre vezethető vissza. Sok szakértő szerint Athén sosem lesz képes a hatalmas pénzösszeg visszafizetésére. Ezért alternatív, mondhatni unortodox megoldásokhoz folyamodik. Ciprasz kormánya ugyanis Németországtól várja az állam megmentését. Milyen egyszerű is lenne minden! Berlin kiegyenlítené a görögök tetemes adósságát, a radikális baloldali kormánypárt, a Sziriza megvalósíthatná álomszerű ígéreteit, Görögország gondjai egy csapásra megoldódnának.

Berlin sem tagadja, s ezt már Konrad Adenauer 1949-től 1963-ig hivatalban lévő kormánya is elismerte, hogy a náci Németország 1941 áprilisban minden ok nélkül támadta meg a görögöket, s a következő négy évben brutális rezsimet vezettek be. Arányait tekintve Görögországnak okozták a legnagyobb kárt a világháború folyamán Lengyelország, a Szovjetunió és az egykori Jugoszlávia után. A Wehrmacht 1944-ig tartotta uralma alatt Görögországot. Az egyik legszörnyűbb vérengzést 1944-ben hajtották végre a német katonák, amikor Disztomo görög faluban hajtottak végre vérengzést, 220 helyi lakos halálát okozva. Ez volt a második világháborúban az egyik legszörnyűbb polgári áldozatokkal járó mészárlás a Balkán-félszigeten.

Irreális követelések

Athén a világháborút követően irreálisan magas pénzösszeget követelt: az összes német kártérítés felét akarták megszerezni. A nagyhatalmak azonban eleve nemet mondtak a görögök túlzó igényeire. A párizsi békekonferencián, 1946-ban, Görögországnak a németek által fizetendő összes kártérítés 4,5 százalékát szavazták meg, amelyet további 2,7 százalékkal toldottak meg. A németek a kárt készpénz mellett gépekben is megfizethették. Ez utóbbiak értéke akkori áron 25 millió dollár volt, ez ma körülbelül 2 milliárd eurónak felel meg.

Csakhogy a gépeket sosem kapta meg Görögország. A szállítmány harmadát 1950-ben indították útnak hajón Görögországba, ám sosem érkezett meg a görög kikötőkbe. A másik kétharmad a hamburgi kikötőben rozsdásodott, mígnem eladták a briteknek. Máig nem tudni, hol veszett el a szállítmány, feltehetően kétes hátterű üzletemberek "privatizálták". Nem kizárható azonban az sem, hogy akkoriban a görög kikötők nem is voltak fogadóképesek. A világháború után ugyanis Görögországban polgárháború tört ki, amely 1949-ben a kommunisták vereségével zárult. A konfliktusban összesen 40-160 ezer ember vesztette életét.

Az 1953-as londoni megállapodásban a nagyhatalmak elhalasztották a kártérítésről szóló döntést. Ugyanakkor a németek ezután további jelentős összegeket juttattak Athénnak. 1953-ban 200 millió márkányi befektetési hitelt nyújtottak, 1960-ban pedig 115 millió márkát utaltak át a görögök számára, pontosabban az áldozatok hozzátartozóinak.

Történt-e átutalás?

A kártérítés legnagyobb követelői azzal érvelnek, hogy a világháború idején a görög nemzeti bank 476 millió birodalmi márkát folyósított Németországnak, természetesen nem önszántából. Ezt az összeget ráadásul sosem fizették vissza - állítják. Egyes források ennek mai értékét 8-11 milliárd euróra becsülik kamatokkal együtt. Egy görög szakértői bizottság szintén arra a következtetésre jutott, hogy Németország körülbelül 11 milliárd euróval tartozik a görögöknek. Más kérdés, hogy ha Berlin ki is fizetné, vagy legalábbis elengedné ezt a pénzt a görögöknek, ennyivel biztosan nem lennének kint a vízből.

A napokban azonban a Die Welt teljesen új megvilágításba helyezte kölcsön ügyét. A korabeli dokumentumokat böngészve a lap azt közölte, hogy valójában nem volt szó ekkora kölcsönről. Akkor honnan jön a 476 millió? Egy feljegyzés arról szól, hogy ennyibe került a német jelenlét fenntartása Görögországban. A papíron azonban nem szerepel sem a hitel, sem a kölcsön szó. A lap szerint a több százmilliós Németországnak nyújtott görög kölcsön nem több legendánál.

A német kártérítéssel kapcsolatban már korábban is időnként egészen vad elképzelések láttak napvilágot. A kártérítés régi szószólója a radikális baloldali politikus, Manolisz Glezosz. Ő egyfajta jelkép hazájában. Bár sokáig a Sziriza nagy támogatója volt, február végén élesen bírálta a kormányt, amely szerinte behódolt az EU-nak azzal, hogy megállapodott a hitelmegállapodás meghosszabbításáról. Jelenleg a radikális baloldali párt európai parlamenti képviselője.

Ami a német kártérítés ügyét illeti, előzőleg Glezosz állt elő a legnagyobb követeléssel. Alighanem azért, mert az 1922-ben született író ma is élénken emlékezik a nácik által elkövetett szörnyűségekre. A németek 1941. április 27-én vonultak be Athénba. Glezosz ekkoriban a görög Vöröskeresztnél dolgozott, s ellenálló volt. Állítólag röviddel a náci inváziót követően, 1941 májusában, egy társával felmásztak az Akropoliszra, s eltávolították a horogkeresztes zászlót.

Úgy véli, hogy ezzel is sokaknak bátorságot adtak az ellenállásra. Glezosz ma, kilencven év felett is aktív politikai tevékenységet fejt ki. Különösen a német kárpótlás ügye foglalkoztatja. Azt a követelését azonban, amely szerint kamatokkal együtt 1000 milliárd euróval tartozik Németország Athénnak, még radikális baloldali társai is túlzónak tartják.

Frissítve: 2015.03.26. 20:53

Ellentmondásos érzelmek a Krím körül

Publikálás dátuma
2015.03.27. 06:34
Százezren ünnepelték a Krím „hazatérését”, hazafias dalokra vonultak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ALEXANDER AKSAKOV
A Krím-félsziget Oroszországhoz csatolásának első évfordulóján rendezett moszkvai ünnepség sok kétséget nem hagyott a felől, hogy az oroszok elsöprő többsége mindmáig ünnepli ezt a tettet. A közvélemény-kutatások azonban némileg árnyaltabb képet festenek az oroszok érzéseiről.

A március 18-i fényes ünnepségek közepette az orosz otthonokban egyre gyakrabban mérlegelik, vajon mibe kerül mindez az országnak, milyen következményekkel jár családjuk számára, hogyan sínylik meg a mindennapi életben a nemzetközi elszigetelődést, a rubel értékvesztését, a szükségszerű krími beruházások grandiózus összegeit.

A Nyezaviszimaja Gazeta moszkvai lap számolt be arról, hogy a szociológusok már rögzítették az oroszok eufóriájának csökkenését. A nagy többség, természetesen, továbbra is örül az ősi orosz föld „hazatérésének”, a kétkedők száma azonban, ha lassan is, de növekszik. Erről tanúskodik a „Levada-Centr” legfrissebb közvélemény-kutatása. Már az is sokatmondó, hogy Ukrajna szétesését a megkérdezetteknek már csak kevesebb mint az egyharmada üdvözölné, míg egy évvel ezelőtt még a negyedük örült volna neki.

2014 márciusával összevetve 31 százalékról 28-ra csökkent azoknak a száma, akik az igazság győzelmekként ünnepelik a visszacsatolást, 19-ről 14-re azoké, akik örömüknek adtak hangot, 34-ről 32-re, akik büszkék rá, 47-ről 44-re, akik helyeslik. Az emberek 12 százalékából az eset semmiféle érzelmet nem vált ki az egy évvel ezelőtti 7 százalékkal szemben. 62 százalékról 55-re csökkent azoknak a száma, akik szerint az orosz vezetést tetteiben az ukrajnai és a krími orosz lakosság védelme vezérli.

Miközben a korábbinál kevesebben hiszik azt, hogy az események mögött a rend és a stabilitás helyreállításának a törekvése rejlik, többen vannak ma, mint egy éve, akik szerint a történelmi igazság helyreállításának a szándéka játssza a főszerepet. A vélemények sokszínűségét tükrözi, hogy ugyanakkor 5 százalékkal nőtt azoknak a száma, akik úgy vélik, az orosz hatalom növekvő kalandorságáról van szó, amellyel el akarják terelni az emberek figyelmét a növekvő társadalmi és gazdasági problémákról, a korrupcióról, a hatalommal szembeni elégedetlenségről. 79 százalék helyett most csak 72 százalék hiszi, azt hogy Oroszország visszaszerezheti korábbi nagyhatalmi szerepét.

Minden egyéb mutató is azt bizonyítja, hogy ma már egyáltalán nem olyan optimisták az emberek a jövőt illetően. A saját zsebük terhére az emberek harmada egyáltalán nem akar költeni a Krímre, igaz ennél többen vannak, akik készek áldozatot is hozni, ha nem is olyan nagyot, mint egy éve. Ami jelentős különbség a korábbi kutatáshoz képest, hogy mára több mint a duplájára (18-ról 40 százalékra) emelkedett az a vélekedés, hogy az orosz és az ukrán két különböző nép.

A Levada-Centr vezérigazgatója, Lev Gudkov úgy nyilatkozott, hogy mindez azt jelenti, a Krímmel kapcsolatos eufória jelentősen lecsökkent, immár kitapintható tendenciáról beszélhetünk. Arról van szó, hogy kipukkant az a hazafias buborék, amely a Krím annektálásával kezdődött egy éve. Mára világossá váltak a negatív következmények, és ezek komolyan megalapozzák a nyugtalanságot – egyelőre még csak a lakosság egy részénél. Gudkov szerint mindez Vlagyimir Putyin elnöki tevékenységének megítélésére és a hatalom iránti bizalomra is hatással van.

Aggodalomra a Kremlnek azonban nincsen oka. Ukrajna-politikájában maga mögött érezheti a többség rokonszenvét. A krímiekét is beleértve. A VCIOM országos közvélemény-kutató intézet legutóbbi felmérésének a tanulsága, hogy a megkérdezett krímiek 91 százaléka pozitívan értékeli az Oroszországgal való egyesülést, és csak 5 százalékuk táplál negatív érzéseket. A legfőbb problémának az inflációt, a munkanélküliséget, az utak állapotát, a dokumentumokkal kapcsolatos gondokat, az alacsony béreket, nyugdíjakat és ösztöndíjakat tartják.

Ami pedig a moszkvai hatalmat illeti, nagy sikerként könyvelik el a Krím és Szevasztopol integrációját az orosz jogi környezetbe, az ügyészségek, bíróságok, intézetek létrehozását, a Különleges gazdasági övezet megteremtését. A 2020-ig terjedő időszakra kimunkált gazdasági, társadalmi program megvalósítására több mint 650 milliárd rubelt szánnak. Különösen fontos az „élet hídjának” a felépítése: a kercsi tengerszoroson átívelő 19 kilométer hosszú híd köti majd össze a félszigetet az orosz szárazfölddel.

Nagy reményeket fűznek a turizmushoz. Idén 4 millió 300 ezer turistára számítanak, többre, mint ahányan Törökországba készülnek utazni Oroszországból. Idén egyelőre 140 ezer turistánál tartanak. Több mint 750 helyen várják az üdülőket, 155 ezer a férőhelyek száma. Az érdeklődés jele, hogy idén 30 százalékkal megemelték a panziók árát a félszigeten. Még így is olcsóbbak, mint az oroszok által kedvelt török vagy egyiptomi szállások. Ezt azonban a gyengülő rubel és a növekvő infláció miatt sokan vitatják, nem beszélve arról, hogy kérdéses, mennyire felkészültek a Krímben a minőségi szolgáltatások nyújtására.

Nem tervezik az orosz hadászati rakéták telepítését
A Krím nem csupán területi kérdés, hanem az oroszok egységes nemzetté válásának kérdése is – fogalmazott Vlagyimir Putyin a Krím-félsziget Ukrajnától való elcsatolásának egyéves évfordulója alkalmából rendezett, 110 ezer embert vonzó moszkvai ünnepségen.A „nagy hazatérésért” az elmúlt egy évben már komoly árat fizetett Moszkva, amely a nemzetközi szankciók és az olajárak drasztikus esése közepette nem táplálja a hazafias lelkesedést.
A Krím integrálása eddig több mint 125 milliárd rubeljébe (mintegy 585 milliárd forintba) került a Kremlnek, az összeget az orosz kormány tartalékalapjából biztosították. Ám a gazdasági nehézségek és a költségvetési megszorítások ellenére az idén sem csökkentik a Krím és Szevasztopol támogatását.A NATO sem feledkezett meg az évfordulóról, március 18 –ra időzítve hat ország részvételével tengeri hadgyakorlatba kezdett a Fekete-tengeren, alig 300 kilométerre a félsziget partjaitól.Március 20-i ülésén az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) is foglalkozott a krími és a kelet-ukrajnai kérdéssel.
A nyílt ülést Litvánia kezdeményezte – a balti államok a Krím elcsatolása óta rettegnek egy esetleges orosz inváziótól – és részt vett azon Mustafa Dzsemilev, a krími tatárok parlamentjének elnöke is. A tatárok vezetője figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy a Krím könnyen nukleáris hatalommá alakulhat.Az orosz atomfegyverek Krímbe telepítése tavaly december közepén merült fel először.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ekkor mondta, hogy a Krím egy olyan állam - Oroszország - része lett, amely az atomsorompó egyezmény aláírója, és a megállapodással összhangban birtokol is atomfegyvereket. Leszögezte, hogy Oroszországnak a nemzetközi joggal összhangban minden alapja megvan ahhoz, hogy úgy rendelkezzen saját legitim atomarzenálja felett, ahogyan érdekei diktálják, a nemzetközi jogi kötelezettségeinek megfelelően. Másnap az orosz haderő parancsnoka leszögezte: nincs tervbe véve orosz hadászati rakéták telepítése a Krímbe.
A katonai vezetés azt is hangsúlyozta, hogy "erre nincs szükség".Az évforduló kapcsán azonban újra napirendre került a kérdés. Oroszországnak joga van atomfegyvert állomásoztatni a Krímben, akkor is, ha ezt Kijev nem ismeri el – szögezte le orosz külügyminisztérium osztályvezetője, Hangsúlyozta azonban, nincs tudomása arról, hogy a Krímbe atomfegyvert szándékozna telepíteni az orosz kormányzat. Szavai nagy nemzetközi figyelmet kaptak és fokozták azon országok félelmeit, amelyek veszélyeztetve érzik magukat az orosz-ukrán konfliktus miatt.



Szerző
Frissítve: 2015.03.26. 21:03

A megállapodás veszélyei

Publikálás dátuma
2015.03.27. 06:32
Öt éve látták el először fűtőanyaggal a busehri erőművet FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Csütörtökön folytatódtak a tárgyalások az iráni atomprogramról. A Hatok (az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország), illetve Irán egyeztetéseik döntő szakaszához érkeztek, hiszen jövő keddig politikai keretmegállapodást kellene kötni, ami egyfajta szándéknyilatkozat arról, hogy a felek eltökéltek a megbeszélések békés lezárásában. A végső megállapodásnak június végéig kell megszületnie.

A legnagyobb kérdés az, hogy Irán mekkora engedményekre hajlandó. Bár Haszan Rohani elnök mérsékeltebb Ali Hamenei vallási vezetőnél, s az államfő a megegyezés nagy híve, hiszen az országgal szembeni nemzetközi büntetőintézkedések feloldása nélkül elképzelhetetlen lenne az iráni gazdaság talpra állítása, a keményvonalasok számos - nem éppen a megegyezést előrevetítő - radikális kijelentést tettek az elmúlt hónapokban. Iránban a klérus nagy része, illetve a Forradalmi Gárda is konzervatív, így de facto a hatalom a keményvonalasok kezében összpontosul.

A New York Times azt állapította meg, hogy Ali Hamenei az elmúlt napokban meglepő visszafogottságról tett tanúbizonyságot. A lap ezt a Forradalmi Gárda egy korábbi tagjának kijelentésére alapozza. Ez a visszafogottság nyilvánvalóan politikai okokra vezethető vissza. Szakértők szerint a legkonzervatívabb iráni hatalmi körök is kezdik felismerni, hogy többet érnek a megegyezéssel, mint az általuk csak „nagy Sátánnak” nevezett Egyesült Államokkal szembeni sorozatos támadásokkal, hiszen a perzsa állam gazdaságilag rengeteget profitálhat, amennyiben megállapodásra jut a Hatokkal.

Külpolitikai számításokat is tekintetbe lehet venni, hiszen ha kiegyeznének a Nyugattal, az óriási fricska lenne Benjamin Netanjahu kormányának. Az izraeli miniszterelnök már eddig is mindent elkövetett azért, hogy megakadályozza a megegyezést, a washingtoni Kongresszusban is beszélt ennek esetleges veszélyeiről, s nyíltan bírálta Barack Obama elnök Iránnal kapcsolatos stratégiáját.

Az esetleges megegyezésnek azonban Izraelen túl is nagyon komoly geopolitikai következményei lehetnek. A washingtoni és a teheráni kormányzat közeledését a Közel-Kelet szunnita hatalmai is növekvő aggodalommal figyelik, hiszen úgy vélik, ha Irán gazdaságilag erős szereplővé válik, akkor az eddigieknél is fontosabb regionális tényezővé válna, s átrajzolhatja a közel-keleti hatalmi viszonyokat. Még nagyobb befolyásra tehet szert Irakban, Szíriában, Jemenben és Libanonban, aminek beláthatatlan következményei lehetnének, hiszen ha az ország nem is törekszik atomfegyver előállítására, az még nem jelenti azt, hogy ne szponzorálná a terrorizmust.

Az Öböl országai közül különösen Szaúd-Arábia félti pozícióit. Rijád attól tart legjobban, hogy a nukleáris megállapodás egy titkos politikai alkut is tartalmaz arról, hogy Irán segíti az Egyesült Államokat a szélsőséges dzsihadista Iszlám Állam (IS) elleni harcban, Irakban és Szíriában. Ez azért jelentene súlyos csapást Szaúd-Arábiára nézve, mert ezzel elvesztené a „Washington legnagyobb és legfontosabb térségbeli szövetségese” címet. John Kerry amerikai külügyminiszter mindenesetre nemrégiben igyekezett nyugtatgatni szaúdi tárgyalópartnereit arról, hogy nincs szó semmiféle háttéralkuról Iránnal.

Szultan al-Kasszemi arab emírségekbeli elemző a NYT-nak elmondta, az esetleges nukleáris megállapodás nyomán újra kell keverni a kártyákat a régióban, s Teherán még nagyobb önbizalommal próbálja megvalósítani külpolitikai céljait. Úgy véli, hogy a megegyezéssel az Egyesült Államok biankó csekket adna Irán kezébe, ami semmiféle garanciát sem adna arra, hogy Irán ne folytatna az amerikaiak érdekeivel ellentétes külpolitikát.

Szerző