A Soros György magyar származású amerikai üzletember nevéhez köthető Nyitott Társadalom Archívum (OSA) 2014-ben nagyszabású programot indított azzal a céllal, hogy feltárja az egykori csillagos házak történetét. 1944 júniusában Farkas Ákos budapesti polgármester rendelete értelmében 1600 házat jelöltek ki a fővárosi zsidóság lakhelyéül, előkészítve ezzel tervezett deportálásukat. Alapos kutatómunkával mintegy kétszáz ház történetét dolgozta fel a jórészt önkéntesekből álló kutatócsoport, s a napokban jelent meg a Csillagos házak – Emberek, sorsok, házak című könyv.
A kötet bemutatóját az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem dísztermében tartották, de a tágas terem sem bizonyult elég tágasnak az érdeklődők befogadására. A könyvbemutatót Schőner Alfréd főrabbi, az egyetem rektora nyitotta meg. Beszédében úgy fogalmazott, hálás azért, amiért a visszaemlékezők lelkük legbensőbb titkait osztották meg, egyúttal elismerve, hogy az emlékek felidézésével közelebb hozható a gyakran tisztes távolságból szemlélt történelem.
A kötet kilencven egykori lakó visszaemlékezéseit tartalmazza. A könyvben szereplő szövegeket dr. Nádor Éva egyetemi docens szerkesztette és látta el jegyzetekkel. „Nagyon érdekes feladatnak bizonyult a csillagos házak történetének feldolgozása, a munka során magam is rengeteget tanultam annak ellenére, hogy édesapám által magam is érintett vagyok a témában. Mégis, valami különös módon, csak most éreztem meg igazán, hogy mindez nem csupán száraz történelem” – mondta Nádor Éva, aki kiemelte, hogy a könyv elsősorban arról szól, hogyan élték meg mindennapjaikat a fővárosi zsidó lakosok.
Egyúttal elárulta, azért érezte fontosnak a visszaemlékezések kötetbe rendezését, mert elkeserítette, hogy bár a deportálások, a gettó, a munkaszolgálat, a haláltáborok viszonylag sokak által ismert fogalmai a holokausztnak, a csillagos házakról még hetvenegy évvel a történtek után is keveseknek van bármiféle ismerete.
Ungváry Krisztián történész szakmai szempontok szerint lektorálta a kötet szövegét, illetve bevezető tanulmányt írt a történelmi háttérről. A történelmi áttekintés objektív képe ellensúlyozza a szubjektív emlékezéseket. A legtöbb visszaemlékező nyolcvan és kilencven év között van – köztük Sipos András filmrendező, Kende János történész, Heller Ágnes és Vajda Mihály filozófusok –, s ők nem történelmi tényekre, hanem érzelmeikre, emlékezetükre támaszkodtak. Néhány megszólaló életkorából fakadóan nem élhette át a szörnyűségeket, ők a szüleiktől, nagyszüleiktől hallott történeteket mesélték el.
Ungváry a kötetbemutatón elmondott köszöntőjében elmesélte, hogy édesapja, Ungváry Rudolf közíró a második világháború alatt egy csillagos házban élt, s bár családja nem volt zsidó, békésen együtt éltek a többi lakóval. Mint fogalmazott, talán éppen az édesapja és nagyapja által hallott történetek hatására választotta a történészi hivatást.
A csillagos házakról szóló kötet ezer példányban jelent meg, április végén viszont újabb ezer példányban angol nyelven is elérhetővé válik. A szerkesztő reményei szerint ezáltal a könyv külföldi zsidó közösségekkel is megismerteti a magyar holokauszt kevésbé ismert fejezeteit.
