Emlékezés és emlékeztetés

Publikálás dátuma
2015.03.30. 07:46
Schőner Alfréd és Nádor Éva a bemutatón A SZERZÓ FELVÉTELE
Gazdagon illusztrált, olvasmányos és átfogó az a most megjelent könyv, amely annak a kétszázezer zsidó származású magyarnak állít emléket, akiket 1944-ben budapesti lakhelyükről csillagos házakba, vagyis kényszerlakhelyekre telepítettek.

A Soros György magyar származású amerikai üzletember nevéhez köthető Nyitott Társadalom Archívum (OSA) 2014-ben nagyszabású programot indított azzal a céllal, hogy feltárja az egykori csillagos házak történetét. 1944 júniusában Farkas Ákos budapesti polgármester rendelete értelmében 1600 házat jelöltek ki a fővárosi zsidóság lakhelyéül, előkészítve ezzel tervezett deportálásukat. Alapos kutatómunkával mintegy kétszáz ház történetét dolgozta fel a jórészt önkéntesekből álló kutatócsoport, s a napokban jelent meg a Csillagos házak – Emberek, sorsok, házak című könyv.

A kötet bemutatóját az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem dísztermében tartották, de a tágas terem sem bizonyult elég tágasnak az érdeklődők befogadására. A könyvbemutatót Schőner Alfréd főrabbi, az egyetem rektora nyitotta meg. Beszédében úgy fogalmazott, hálás azért, amiért a visszaemlékezők lelkük legbensőbb titkait osztották meg, egyúttal elismerve, hogy az emlékek felidézésével közelebb hozható a gyakran tisztes távolságból szemlélt történelem.

A kötet kilencven egykori lakó visszaemlékezéseit tartalmazza. A könyvben szereplő szövegeket dr. Nádor Éva egyetemi docens szerkesztette és látta el jegyzetekkel. „Nagyon érdekes feladatnak bizonyult a csillagos házak történetének feldolgozása, a munka során magam is rengeteget tanultam annak ellenére, hogy édesapám által magam is érintett vagyok a témában. Mégis, valami különös módon, csak most éreztem meg igazán, hogy mindez nem csupán száraz történelem” – mondta Nádor Éva, aki kiemelte, hogy a könyv elsősorban arról szól, hogyan élték meg mindennapjaikat a fővárosi zsidó lakosok.

Egyúttal elárulta, azért érezte fontosnak a visszaemlékezések kötetbe rendezését, mert elkeserítette, hogy bár a deportálások, a gettó, a munkaszolgálat, a haláltáborok viszonylag sokak által ismert fogalmai a holokausztnak, a csillagos házakról még hetvenegy évvel a történtek után is keveseknek van bármiféle ismerete.

Ungváry Krisztián történész szakmai szempontok szerint lektorálta a kötet szövegét, illetve bevezető tanulmányt írt a történelmi háttérről. A történelmi áttekintés objektív képe ellensúlyozza a szubjektív emlékezéseket. A legtöbb visszaemlékező nyolcvan és kilencven év között van – köztük Sipos András filmrendező, Kende János történész, Heller Ágnes és Vajda Mihály filozófusok –, s ők nem történelmi tényekre, hanem érzelmeikre, emlékezetükre támaszkodtak. Néhány megszólaló életkorából fakadóan nem élhette át a szörnyűségeket, ők a szüleiktől, nagyszüleiktől hallott történeteket mesélték el.

Ungváry a kötetbemutatón elmondott köszöntőjében elmesélte, hogy édesapja, Ungváry Rudolf közíró a második világháború alatt egy csillagos házban élt, s bár családja nem volt zsidó, békésen együtt éltek a többi lakóval. Mint fogalmazott, talán éppen az édesapja és nagyapja által hallott történetek hatására választotta a történészi hivatást.

A csillagos házakról szóló kötet ezer példányban jelent meg, április végén viszont újabb ezer példányban angol nyelven is elérhetővé válik. A szerkesztő reményei szerint ezáltal a könyv külföldi zsidó közösségekkel is megismerteti a magyar holokauszt kevésbé ismert fejezeteit.

Film életre-halálra

Publikálás dátuma
2015.03.30. 07:45
Julianne Moore ezért a szerepéért kapta meg az Oscar-díjat FORRÁS: TITANIC FILMFESZTIVÁL
Világhírű iráni taxisofőr Arany Medvével, grúz szigetfoglaló az abház határról Kristály Glóbusszal, Julianne Moore és a Snowden-sztori Oscar-díjjal, kínai vakok Ezüst Medvével – néhány film az idei Titanic filmfesztivál kínálatából. Lesz azonban még dán western, bolondos új-zélandi vámpír komédia, japán domina-klub és brit szado-mazo románc is.

Ahogy ez már hagyomány, az idei 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon is egy sor film kínálja magát az ínyenceknek április 10-től 18-ig. Izgalmassá teszi a választékot, hogy az idén új programigazgató, a dán Allan Sorensen válogatta a 34 nemzet 52 alkotásából összeálló nyolc szekció kínálatát. Az öt helyszínen (Uránia, Örökmozgó, Toldi, Puskin és az A38 hajó) látható filmek közül nyolc áll majd versenyben a Titanic díjáért, a Hullámtörőkért.

Új programigazgató

Horváth György, a Titanic fesztiváligazgatója a dán születésű Allan Sorensent hívta meg programigazgatónak. Sorensen a koppenhágai egyetemen újságírást tanult, diplomamunkáját a western irodalmi és filmes újraértelmezéséből írta. Dolgozott a Dán Filmintézet programszervezőjeként Koppenhágában, de filmkritikusként és angol fordítóként is kipróbálta magát. Kedvenc rendezői Hitchcock és Jarmusch. 2008 óta sok időt töltött Budapesten, egy éve immár itt is él magyar barátnőjével és kislányukkal.

Jó néhány alkotás igazi szenzációnak számít, a Titanicnak köszönhetően több sokat emlegetett film is a szokásosnál hamarabb jut el az idén a hazai nézőkhöz, legalább is az elszánt Titanic-rajongókhoz. Ilyen például egy iráni film és két idei Oscar-díjas.

Bejárta a világsajtót, amikor az idei Berlinale Arany Medve-díjasa, Dzsafar Panahi iráni rendező helyett tízéves unokahúga vette át a szobrot a filmpalota színpadán, mert Panahit hazájában még mindig tilalom sújtja: nem hagyhatja el az országot és tilos

filmeznie is. A Taxi című filmjét fű alatt, mindvégig egy autóban forgatta, úgy, hogy két digitális kamerával vette az utasokkal folytatott beszélgetéseket, miközben ő maga volt a sofőr.

Berlinben osztatlan elismerést váltott ki, izgalmas, érdekes sorsokkal és figurákkal hozza össze a nézőt. Panahi rövid üzenete a filmhez: „Filmkészítő vagyok. Nem tudok mást, mint filmet csinálni. A film az életem értelme. Azért filmezek, hogy megőrizzem az önbecsülésem és élőnek érezzem magam.”

Látványos szenzációnak ígérkezik a Still Alice – Megmaradt Alice-nak -, már csak azért is, mert a magyar mozik játszani nem fogják. Julianne Moore pár hete megkapta élete első Oscar-díját az Alzheimer-kórral küzdő nyelvészprofesszor szerepéért, de Golden Globe-ot és BAFTA-elismerést is begyűjtött érte. Moore már réges-régen csupa olyan szerepformálással örvendezteti meg nézőit, amelyekért kiérdemelte az akadémiai díjat, tehát nem az Oscar érdekes most sem, hanem a megragadó alakítás.

A Titanic nagy dobása a Citizenfour című dokumentumfilm, amellyel szintén pár hete nyerte el az Oscar-díjat Laura Poitras rendező. Ez a doku szó szerint film életre-halálra, hiszen az évszázad kiszivárogtatási ügyének hőse és a két jelenlévő az életével játszott. Edward Snowden 2013-ban titokban mutatta be egy hongkongi szállodaszobában az amerikai nemzetbiztonságiak kémprogramjáról és lehallgatásairól összegyűjtött dokumentumokat Glenn Greenwaldnak, a The Guardian újságírójának, s ezt a beszélgetést vette filmre a másik kiválasztott, Poitras.

Dúskálunk majd a díjakban, mert a programban végre látható lesz a tavalyi Karlovy Vary-i Kristály Glóbusz-nyertes grúz Kukoricasziget, amelyet az elsőfilmes George Ovasvili rendezett, de nekünk különösen érdekes, mert a rendező felkérésére Ragályi Elemér fényképezte, lélegzetelállító szépen. A szinte szavak nélkül pergő film képi költészetének is köszönhetően bontakozik ki a grúz-abház határon, az Inguri folyó-építette szigeten kukoricát termelő öregember drámai feszültségű története.

A természet fenséges kulisszái mögül ugyanis időről-időre a háborúzók fegyvereinek zaja tör be az életet teremtő csendbe. Ragályi mesélte: „Két évszak alatt kellett négy évszakot ’eljátszanunk’, benne a kukorica növekedését. Egy üvegházban előnevelték a kukoricát, onnan hozták naponta a forgatásra, kiültették, majd vitték vissza. Egyszerre négy növény-nemzedékkel dolgoztunk. Volt bébi-, növendék-, beérett- és elszáradt kukorica.”

A japán Hitosi Matsumoto Torontóban debütált fura filmje, az R100 egy különleges hangulatú sztori, amelyben egy egyszerű üzletember belép egy titokzatos klubba, ahol az erőszakos, domina jellegű klubtársak a nyílt színen alázzák meg a partnerüket, hogy totális uralmuk alá vessék őket. A rádió- és televíziós komikusként indult rendező filmje jópofa szex-komédia. Szado-mazoba csúszik az eddig egészen másnak ismert angol Peter Strickland új filmje, a The Duke of Burgundy.

(A cím egy Dél-Angliában honos narancssárga-barna kis lepke neve.) Egy szobalány és úrnője közötti hatalmi játékokról szól a sztori, amelybe belekeveredik a szex is. Strickland első filmjét, a 2009-ben Európai Filmdíjat nyert Varga Katalin balladáját Erdélyben forgatta, magyar színészekkel, saját költségen. (A szóbeszéd szerint egy szép kis örökséget költött a filmszenvedélyére.) Mostani stábja is tele van magyarral, színészei között pedig ott van Bartsch Kata is, a bemutatóra személyesen is eljön két női főszereplőjével, Chiara D’Annával és Sidse Babett Knudsennel.

Új-zélandi vámpírok is lesznek a Titanic-programban. A Hétköznapi vámpírok című film lemond a műfaj szokásos vámpír-kellékéről, hősei igyekeznek beilleszkedni a lakóközösség életébe, ebből bolondos helyzetek támadnak. Ezzel szemben meglepetés, hogy a dán Megváltás című western a műfaj klasszikus kellékeit vezeti elő két híres főszereplővel. Nálunk Fliegauf Bence Womb című filmjében játszott Eva Green

(300 – A Birodalom hajnala, Cin City: Ölni kell), most partnere a dán film büszkesége, a lenyűgöző kiállású Mads Mikkelsen, mint klasszikus magányos hős. A maga módján különlegesség a kínai Vak érintés is, amely Berlinben Ezüst Medvét nyert, a vak szereplők természetes színészi együttese lenyűgöző és megindító.

A múlt

A Titanic 2005-óta versenyfesztiválként is működik. Az idén nyolc film vetekszik majd a Hullámtörők díjért. Emellett további hét szekcióban futnak majd a filmek: lesz egy fesztivál- és egy ázsiai-válogatás, egy dokumentumfilmes blokk, az idén is része a programnak a független filmes Tiszta Amerika, a Sötét Oldal, valamint a Zene Mindenkinek válogatás, mely a legfrissebb zenés dokumentumfilmeket mutatja majd be, s lesz egy egészen új vad szekció is.



Szerző

Az utolsó hangok az utasok sikolyai voltak

Publikálás dátuma
2015.03.30. 07:40
Mentési munkálatok a német repülőgép roncsainál. FOTÓ: F. Balsamo - Gendarmerie nationale / Ministere de l'Interieur/Getty Image
A kedden tragikus körülmények között a francia Alpokban lezuhant Germanwings utasszállító kapitánya, Patrick Sondheimer az utolsó percekben is minden erejével azon volt, hogy bejusson a pilótafülkébe, ahonnan a több mint 150 ember halálát okozó Andreas Lubitz másodpilóta zárta ki - derült ki a gép egyik fekete dobozának hangfelvételeiből.

Minderről a német Bild napilap számolt be vasárnap: információi szerint repülés közben Lubitz többször is mondta a kapitánynak, hogy bármikor nyugodtan kimehet a mosdóba, hiszen induláskor erre nem volt ideje. Sondheimer nem sokkal a tervezett leszállás előtt ment ki, a hangfelvételen hallatszik, amint azt mondja a másodpilótának: "átveheted". Miután a kapitány kiment, Lubitz magára zárta az ajtót; a gép ereszkedni kezdett, nem sokkal később a süllyedést jelző riasztórendszer hangját is hallani a hangfelvételeken.

- Az isten szerelmére, nyisd ki az ajtót! - hallatszott a kapitány ordítozása, aki a pilótafülke ajtaját valamilyen fémes tárggyal is megpróbálta felfeszíteni. Lubitz légzését is hallani lehet a felvételen, a kapitány felszólítására azonban nem válaszolt semmit. A fekete doboz hangfelvételén utoljára az utasok sikolyait lehet hallani. A gép 145 utassal és ötfős személyzettel a fedélzetén csapódott földnek.

A francia hatóságok szerint Lubitz szándékosan vezette a hegyoldalnak a gépet. A Bild ugyanakkor arról is írt: a fiatal férfi látászavarokkal is küzdött, ám erről az őt alkalmazó légitársaság nem tudott, a következő foglalkozás-egészségügyi vizsgálat pedig júniusban lett volna esedékes.

Az ügyben indított vizsgálatok nyomán az is kiderült, hogy Lubitznak lelki panaszai is voltak, a hatóságok a férfi düsseldorfi lakásában depresszió kezelésére szolgáló gyógyszereket, nagy mennyiségű altatót és egy széttépett, március 9-től március 26-ig tartó időszakra vonatkozó, Lubitz betegállományba helyezéséről szóló dokumentumot is találtak. Kiderült az is, hogy a férfit több neurológus és pszichiáter is kezelte.

Lubitz egy német vitorlázórepülő egyesületnek is tagja volt - írta szombaton a Le Parisien című francia napilap. Az egyesületi tagok beszámolói szerint a másodpilóta jól ismerte a katasztrófa helyszínét, vitorlázórepülővel korábban többször is repült arrafelé. - Andreas részt vett foglalkozásokon a provence-i Alpokban. Szenvedélyesen szerette, sőt megszállottja volt az Alpoknak - nyilatkozta egyikőjük.

A tragédia nyomán az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) a repülési szabályok szigorítását tervezi: javaslatuk szerint a pilótafülkében folyamatosan legalább két főnyi személyzetnek kell tartózkodnia, és közülük legalább az egyiknek pilótának kell lennie. A múlt héten több légitársaság is közölte, hogy módosítja a fülke használatára vonatkozó szabályokat, a szigorításokat a német Lufthansánál nyomban be is vezetik.

Öngyilkossági hajlama volt a másodpilótának

A Franciaországban lezuhant német utasszállító másodpilótáját öngyilkossági hajlam miatt kezelték a pilótaengedély megszerzése előtti időkben - közölte hétfőn a düsseldorfi ügyészség.

A közlemény szerint az eddig kiértékelt orvosi dokumentumok nem utalnak arra, hogy a másodpilótának volt szervi megbetegedése.
A másodpilóta több évvel ezelőtt - még a pilótaengedély megszerzése előtt - hosszabb ideig pszichoterápiás kezelésben részesült öngyilkossági hajlam miatt - áll a közleményben.
Hozzátették, hogy a kezelés lezárása után, egészen a legutóbbi időszakig több alkalommal előfordult, hogy orvosnál járt és betegállományba helyezték, de anélkül, hogy öngyilkossági hajlamot vagy idegenekkel szembeni erőszakosságra vonatkozó hajlamot állapítottak volna meg nála.

Már szárazföldről is megközelíthető a katasztrófa helyszíne

Folytatódott hétfőn a Germanwings-repülőgép második, a repülési adatokat rögzítő fekete dobozának keresése és az áldozatok maradványainak összegyűjtése, annak ellenére, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a mentőhelikopterek nem tudtak felszállni. A helyszínelők a kialakítás alatt álló úton gyalogosan közelítették meg a helyszínt.

A France2 közszolgálati televízió helyszíni tudósítása szerint hétfőn folytatódott annak az útnak a kiépítése, amelyhez vasárnap láttak hozzá a hatóságok. Az egy kilométer hosszú szakasz Le Vernet településtől vezet ahhoz a sziklafalhoz, ahol a repülőgép becsapódott.
Miután a helikopterek a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt hétfő reggel nem tudtak felszállni, a helyszínelők a még félkész úton, a buldózerek között egy keskeny ösvényen át gyalogosan közelítették meg a helyszínt. Az alakulatok mintegy 45 percet voltak kénytelenek gyalogolni. Délre elkészült az út háromnegyede, s valószínűleg estére az egész szakaszt kialakítják.
A földúton eleinte majd csak terepjáróval lehet közlekedni, kizárólag a kutatás és a helyszínelés céljából, de várhatóan április végére lebetonozzák az egész szakaszt azért, hogy a jövőben az áldozatok hozzátartozói is meg tudják közelíteni a baleset közvetlen helyszínét.
A műút kialakításának 100 ezer eurós költségét a Germanwings légitársaság biztosítói fedezik.

Szerző
Frissítve: 2015.03.30. 19:38