Magyarországon a nyolcvanas években megvalósult a teljes foglalkoztatottság, ám a rendszerváltás után - a gazdaság átalakulásából következően - a nők kezdtek kiszorulni a munkaerőpiacról, ugyanakkor mindkét nemet érintő tömeges munkanélküliség is kialakult. A kilencvenes évek közepétől a gazdaság lassan növekedésnek indult, így javulni kezdett a foglalkoztatottság is. A növekedő tendencia 2003-ig tartott, majd megrekedt egészen a 2008-as pénzügyi válságig. Hasonlóan a rendszerváltás után kialakult helyzethez eleinte a férfiakat érintette a növekvő munkanélküliség - közvetlen elbocsátásokkal -, ám a jellemzően női munkát végzőknek, például az egészségügyben dolgozóknak "csak" befagyasztották a fizetéseiket, később azonban elkerülhetetlenné váltak az őket érintő létszámleépítések is. Ennek ellenére 2013-ban a foglalkoztatottak száma a valaha volt legmagasabbra nőtt, de hiába a számok: valójában a közfoglalkoztatásban résztvevők és a részmunkaidőt vállalók tornázták fel a mutatókat.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család- és ifjúságügyért felelős államtitkára nemrég egy miniszteri kerekasztal-vitán beszélt arról, hogy a magyar kormány milyen eszközökkel segít a nőknek a munka és a családi összeegyeztetésében. Novák Katalin szavaiból kiderült: az egyetlen ilyen konkrét segítség a részmunkaidős munkavállalás lenne. Ez ugyanis főleg a nők körében terjedt el, azonban felmerülhet a kérdés: valóban segítség-e a kisgyermekes anyáknak ahhoz, hogy a nevelés mellett dolgozni is tudjanak, avagy kényszerhelyzet, hiszen szülőként hátránnyal indulnak az állásokért, így számukra nem marad más választás, mint a részmunkaidős foglalkoztatás?
Eseti megoldásnak tartja az anyák számára a részmunkaidőt Vajda Róza. Az MTA Társadalomtudományi Központ genderkutatója szerint a részmunkaidő társadalmi hatásai erősen visszásak, hiszen miután túlnyomóan nők veszik igénybe, a hátrányai is őket érinti. "Nem hoz eleget a konyhára, nem ad karrier-lehetőséget, és feltehetően nem vezet vissza az elsődleges munkaerőpiacra, a teljes értékű foglalkoztatásba sem" - fogalmazott. Keveházi Kata, a JÓL-LÉT Alapítvány vezetője és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szakértője szerint ráadásul többnyire alacsonyan kvalifikált munkakörökben kínálkozik részmunkaidős munkalehetőség: "a képzett nők számára mindenképpen visszalépést jelent, hisz igen ritkán tudnak azonos szintű munkakörbe visszatérni a gyermekvállalást követően". A részmunkaidős foglalkoztatás a nemek közötti munkaerő-piaci egyenlőséget is bebetonozhatja: "a dolgozó általános jólétének biztosítása helyett csak az otthoni szerepvállalás megkönnyítését tűzi ki célul, és ennek jegyében kizárólag a nőkre vonatkozik" – fogalmazott Vajda.
Érdemes tudni: míg a férfiakét javítja, a nők foglalkoztatottságát rontja a gyermekvállalás. Míg a férfi esetében egy vagy két gyermek előnyt jelent a munkáltatónál, "jó benyomást tesz", addig a nőknél már egy gyermek is csökkenti az esélyeit az adott pozícióra. "Összességében a nők foglalkoztatási lehetőségét 37 százalékkal rontja, a férfiakét pedig 8 százalékkal növeli a szülővé válás" - vázolta a helyzetet a szakértő..
Novák Katalin államtitkár szerint a részmunkaidőn kívül segítség a nők számára a munkahelyvédelmi akcióterv is, amelynek keretében járulékkedvezményt kapnak a munkaadók amennyiben kisgyermekes édesanyákat alkalmaznak. Csakhogy Keveházi szerint az akcióterv csak olyan munkakörökben és szervezetekben jelentkezhet előnyként, ahol eleve alacsonyak a keresetek, azonban valamelyest valóban kompenzálja az előítéletekből fakadó hátrányokat, amelyekkel a kisgyermekesnek meg kell küzdeniük. Ráadásul a kormány igencsak kesztyűs kézzel bánik a vállalatokkal, hiszen a cégeknek saját maguknak kellene orvosolni a genderhibákat: stratégiai dokumentumokban deklarálhatnák például a nők és férfiak egyenlőségét - említette példaként Keveházi. Ehhez Magyarországon a JÓL-LÉT Alapítvány Proaktív gyes-menedzsment programja nyújt segítséget - mely a várandósságtól a munkavállaló sikeres visszatéréséig nyújt támogatást a vállalatoknak -, de nemrég írt ki az Emmi is egy családbarát munkahely pályázatot. Erre olyan kis-, közép- és nagyvállalatok, költségvetési és közigazgatási szervek jelentkezhetnek, amelyek vállalják, hogy legalább egy éven át egy, általuk kitalált, vagy már máshol működő, konkrét családbarát programot fognak alkalmazni.
Nemrég tartották - a 20 éve elfogadott Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Terv kapcsán - az ENSZ Nők helyzetét Vizsgáló Bizottságának 59. ülését is, melyen Novák szintén felszólalt. Az államtitkár ott azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon az alaptörvényben és törvényi szinten is garantált a nők és férfiak egyenlősége, ugyanakkor a családpolitika nem állítható szembe a nők és fiatal lányok egyenlőségét szolgáló intézkedésekkel. "Tehát a nőpolitikát a családpolitikával párhuzamosan nagyon hatékonyan lehet végezni, és mi ezt is tesszük Magyarországon" -fogalmazott. Csakhogy nem úgy tűnik, hogy helytálló lenne e kijelentés. Vajda Róza a lényeget a "nem állítható szembe" kijelentésben látja: az alaptörvényben ugyanis a nőket csak mint potenciális anyákat veszik számításba. "A családpolitikából a társadalmi egyenlőség szempontjait kiszorítja a mindent átható - ugyanakkor félrekezelt - demográfiai kérdés" - mondta a kutató. A nők csupán anyaként való kezelésének gondolata előre megmutatja, hogy a Fidesz kormányzása alatt sem jogi és pénzügyi eszközökkel, sem közvélemény-formálással nem fogják ösztönözni a gyermekgondozási ellátások férfiak általi igénybevételét annak érdekében, hogy segítsék a nők munkavállalását. Keveházi szerint ha egy férfi maradna otthon a gyerekkel, az a kormány szemében már a nemi szerepek összemosásának tűnne. "A Fidesz kizárólag a család és munka összehangolásának nők számára történő megkönnyítéséről beszél" - hangsúlyozta Keveházi. Szekeres Valéria közgazdász, a Civil Női Kormány pénzügyminisztere szerint Magyarországon sem szavak, sem tettek szintjén nem történik semmilyen intézkedés annak érdekében, hogy a nemek kötelezettségei és lehetőségei közeledjenek egymáshoz. "Fel lehetne vetni például a kötelező apasági gyes megvitatását, és egy adott időszakra a támogatás folyósításának záloga lehetne, ha férfiak is otthon maradnának gyermekeikkel. A társadalomnak, a kormányzatnak hozzá kéne járulnia, hogy az apák több időt tölthessenek neveléssel" - hangsúlyozta.
Szikra Dorottya, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitika tanszékének adjunktusa úgy véli, a kormány már csak azért is hirdetheti, hogy előremozdulást szeretne a nők egyenjogúságában, mert maga az ENSZ-bizottság egy korábbi értékelésében határozottan elmarasztalta a magyar kabinetet. "Talán ezt is orvosolni akarják. Én egyelőre - a gyed extrával és az államtitkár legújabb nyilatkozataival - egy félfordulatot látok csak" - fogalmazott az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója, hozzátéve: "nemcsak a jelenlegi vezetés, de az előző szocialista kormányok sem léptek ebben az irányban előre". Hasonló véleményen van Keveházi is, aki szerint kormányzati nőpolitika egyáltalán nem is létezik, a kabinet szókészletéből a nők és férfiak egyenlősége pedig hiányzik. "A fókusz a gyermekvállalás ösztönzése, jó esetben a gyermeknevelés támogatása, a felső középosztály számára, és nem az egyenlő esélyek biztosítása. A nőpolitika a nagyszülői szerepbe terelt nyugdíj előtt álló nők esetében leplezi le magát: a nagymamák korábban mehetnek nyugdíjba, hogy a kisgyerekeseket segítsék" - fogalmazott a genderszakértő.