Quaestory

Amikor végre lakat alá került Tarsoly Csaba azt gondoltam, egy ideig csend lesz a botrány körül. Ami kiderülhetett, az mostanra biztosan kiderült, a többi pedig a rendőrök meg az ügyészek dolga. De nem egészen így van. Még mindig szinte óránként szembesülünk újabb és újabb kérdésekkel, ha valaki megpiszkálja a Quaestor bukásának körülményeit, mindig talál újabb felfejtetlen szálat.

Annak idején a Kulcsár-ügy csak piti bemelegítés volt azokhoz a csalásokhoz képest, amelyekhez a Fidesz-éra politikai korrupcióival tarkított maffia-kormányzása segédkezett. Még öt évvel ezelőtt el lehetett hitetni a közvéleménnyel, hogy minden disznóságért eredendően az „előző nyocévet” és persze Gyurcsányt terheli a felelősség, mára hamisan csengenek az ilyen magyarázatok, a forgatókönyv mégsem változott.

Lehet bármit mondani a kormány oldalán, a szavaknak, a nyilatkozatoknak, de még a tetteknek sincsenek következményei. Ha szabad blöffölni pazarló külföldi utazások dolgában, miért ne lehetne „sajátosan megközelíteni” az igazságot más ügyekben is? Ki fogja számon kérni a főminiszteren, ha mást nyilatkozik, mint a korábban megszólalók? Kell-e hitelesen igazolnia a miniszterelnöknek, hogy nem élt vissza az információkkal, és úgy, abban az időrendben történtek az események, ahogyan azt ő állítja?

Az ATV-ben a tényekkel szembesített kormányszóvivő angolna módjára siklott ki a kérdésekre adandó egyenes válaszok elől, és magabiztosan húzta elő azt a levelet, amelyet a főnöke a Quaestor bukott vezérétől kapott. Aláírás, dátum – tessék megnézni, egyezik, mondta, de nem kérdezték meg tőle, hol van a postakönyv? Mi igazolja, hogy nem egy visszadátumozott levelet mutogat a nyilatkozó? Illik megbíznunk a szavában, mert Tarsoly Csaba ugyan csaló, de csak nem gondoljuk róla, hogy valaki visszadátumozza a levelét? Tőle sok minden kitelik, még az is, hogy egy senkit ültett néhány napra a vezérigazgató székbe, s aztán ember legyen a talpán, aki számon akarja kérni rajta majd a „hibás döntéseket”. De hamis levelet kiadni? Na olyat, biztosan nem tenne.

És ne tételezzen fel senki a háttérben politikai korrupciót se, mert nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy gazdag pénzügyi vállalkozó állandó parlamenti belépőt kap attól az államtitkárságtól, amelynek vezetőjével később gyakran fényképezkedik. És rosszra gondol, aki furcsának találja, hogy a vádhatóság feje már másnap nem küldött egy regiment rendőrt a csalók letartóztatására. Abban sincs semmi kivetni való, hogy az adóhatóság emberei órákon belül nem tettek pecsétet a cég valamennyi vagyontárgyára, vagy a Nemzeti Bank elnöke nem rúgta ki azonnal a felügyeletet elmulasztó részleg valamennyi vezetőjét.

A Quaestory igazi mai történet.