A halálbüntetés a múlté?

Aggasztóan megnőtt a halálos ítéletek száma, amióta a kormányok halálbüntetéshez folyamodnak a bűnözés és a terrorizmus elleni harcban - hívta fel a világ figyelmét az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet tavalyi évet elemző jelentésében; jó hír ugyanakkor, hogy bár az ítéletek száma nőtt, a kivégzéseké csökkent a 2013-as adatokhoz képest.

A halálbüntetés alkalmazása bizonyítottan hibás, egyáltalán nem hatékony eszköz a bűnözés vagy a terrorizmus visszaszorítására tett küzdelemben, ennek ellenére mind a mai napig több országban - mondhatni - rendszeresen alkalmazzák: az Amnesty International (AI) globális összesítése szerint tavaly 22 országban hajtottak végre kivégzést. A szám 2013 óta nem változott, ám két évtized alatt mintegy felére csökkent: 1995-ben 41 országban hajtottak végre kivégzéseket. Az AI szerint ez jól mutatja, hogy jelenleg a globális trend szerint a kormányok egyre távolodnak a legsúlyosabb büntetési formától; a világ 140 országa, több mint kétharmada törvényileg vagy gyakorlatban megszüntette a halálbüntetést.

- A számok magukért beszélnek: a halálbüntetés egyre inkább a múlté. Azon országoknak, amelyek még mindig folytatnak kivégzést, komolyan tükörbe kell nézniük és fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy továbbra is meg akarják-e sérteni mások élethez való jogát, vagy inkább csatlakoznának a többséghez, azon országokhoz, amelyek maguk mögött hagyták e végtelenül kegyetlen és embertelen büntetési formát - mondta Salil Shetty, az AI főtitkára. A kirótt halálos ítéletek mennyisége ugyanakkor igencsak megugrott a tavaly előtti összesítéshez képest: 2014-ben világszerte összesen 2466 ilyen ítélet született, ami 2013-hoz képest mintegy 30 százalékos növekedést jelent.

Az AI jelentése szerint mindez többnyire a Nigériában és Egyiptomban beállt változásoknak köszönhető; Nigériában a 2013-as számhoz (141) képest mintegy ötszázzal több, összesen 659 halálbüntetést tartottak nyilván 2014-ben. Az elmúlt év során a Boko Haram elleni konfliktussal kapcsolatos lázadásokban való részvételért körülbelül 70 katonának kellett katonai bíróság elé állnia, majd csoportosan halálra ítélték őket. Egyiptomban 2013-hoz képest mintegy négyszázzal több, legalább 509 halálos ítélet született 2014-ben; ebben benne van a 37 ember ellen áprilisban és 183 ember ellen júniusban hozott tömeges ítélet, amelyet tisztességtelen tárgyalások után hoztak.

- Azon kormányok, amelyek halálbüntetés alkalmazásával próbálják visszaszorítani a bűnözést, csak áltatják magukat. Nincs bizonyíték arra, hogy a halálbüntetés nagyobb visszatartó erővel bírna, mint bármilyen más büntetés - mondta a tavalyi eredményekkel kapcsolatban Shetty. A főtitkár szerint az, hogy egyes kormányok "e hatástalan próbálkozástól" várnak megoldást az állam- és közbiztonságot fenyegető vélt vagy valós veszélyekre, szomorú és egyben aggasztó globális trend; a kormányok világszerte lényegében emberéletekkel játszanak. Ugyanakkor annak ellenére, hogy a halálos ítéletek száma növekedett, a kivégzések száma csökkent a korábbi adatokhoz képest: tavaly hivatalosan 607 kivégzés történt, ez 22 százalékkal kevesebb, mint 2013-ban. Mindemellett pozitív irányba mutató eredmény az is, hogy tavaly számos ország lépéseket tett a halálbüntetés eltörlése felé.

A legtöbb kivégzést Kínában, Iránban, Szaúd-Arábiában, Irakban és az Egyesült Államokban hajtották végre - ebben a sorrendben. A fentebb említett számok ugyanakkor nem tartalmazzák a Kínában elkövetett kivégzéseket; mivel ez az adat államtitoknak minősül, nem tudni, Kínában valójában milyen méreteket ölt a halálbüntetés, ám az AI feltételezése szerint az országban minden évben ezreket végeznek ki vagy ítélnek halálra - lényegesen több embert, mint a világ többi része együttvéve. A térségben Kína mellett az Észak-Koreában végrehajtott kivégzések valódi számát is lehetetlen meghatározni. Hiteles források szerint legalább 50 kivégzést hajtottak végre, de az AI szerint ez a szám sokkal magasabb lehet.

A "legfőbb hóhérok" közé tartozik Irán is, ahol hivatalosan 289 kivégzés történt (ám az AI szerint legalább még 454 olyan eset van, amelyeket a hatóságok nem ismertek el hivatalosan). A jelentések szerint legalább 14, a bűnelkövetéskor 18 éven aluli foglyot végeztek ki Iránban, megszegve a nemzetközi jogszabályokat. Szaúd-Arábiában legalább 90 esetet regisztráltak, a kivégzettek között többet olyan bűnök miatt ítéltek halálra, mint "boszorkányság" és "varázslás". Irakban legkevesebb 61 alkalommal végeztek ki embereket, a legtöbb esetben - Észak-Koreához és Szaúd-Arábiához hasonlóan - kínzással vagy a bántalmazás más formájával kikényszerített vallomás alapján.

Az amerikai kontinensen a régióban az Egyesült Államok volt az egyetlen, amelyben kivégzéseket hajtottak végre. 2014 során 35 foglyot végeztek ki (néggyel kevesebbet, mint 2013-ban). 2014-ben mindössze hét államban hajtottak végre kivégzést, az előző évi kilenchez képest. A kivégzések 89 százaléka négy államot, Texast, Missourit, Floridát és Oklahomát terheli. Washington állam februárban minden kivégzésre moratóriumot hirdetett. Közép- és Dél-Amerikában, illetve a Karibi-térségben három országban összesen öt halálos ítélet született, a 2013. évi 15-tel szemben, melyet négy államban regisztráltak. Suriname lépéseket tett annak érdekében, hogy teljes egészében eltörölje a halálbüntetést, míg Barbados jogszabályt vezetett be a kötelező halálbüntetés eltörlésére vonatkozóan.

Lefejezés, akasztás, méreginjekció és golyó

A 2014-ben végrehajtott kivégzési módok között volt lefejezés, akasztás, méreginjekció és golyó általi halál. Iránban és Szaúd-Arábiában tartottak nyilvános kivégzéseket is. Sokan olyan, nem életellenes bűnökért kaptak halálbüntetést, mint a rablás, kábítószerrel kapcsolatos visszaélések vagy a gazdasági bűncselekmények.

Jordánia decemberben egy nyolcéves moratóriumnak vetett véget azzal, hogy hét, gyilkosságért elítélt rabot kivégzett: a kormány szerint ezzel a borzalmas erőszakhullám megfékezését segítik elő. Az indonéziai kormány bejelentése szerint 2015-ben beváltják azon ígéretüket, hogy a rendkívüli állapot kezelésére és a közbiztonság javítására bevezetik a halálbüntetést, főként a kábítószer kereskedőkkel szemben.

Az Amnesty International vezetője szerint "abban az évben, amikor a fegyveres csoportok elrettentő tömeges kivégzései beleégtek az emberiség tudatába, megdöbbentő, hogy a kormányok meggondolatlan módon, saját akaratukból ugyanilyen eszközzel küzdenek a bűn és terrorizmus ellen".

Több országban a kivégzettek között voltak olyanok is, akiket olyanért ítéltek halálra, ami nem is tekinthető bűncselekménynek: például házasságtörésért, istenkáromlásért vagy boszorkányságért. Néhány országban homályosan megfogalmazott kategóriákat alkottak politikai “bűnökre”, hogy a vélt vagy valós ellenfeleket eltehessék láb alól; például Iránban, Észak-Koreában, Palesztinában és Szaúd-Arábiában, a halálbüntetést továbbra is a politikai ellenzék, a kritikusok elnyomására használják.

Amikor Orbánéknak még megért volna „egy misét”

„A bíróságoknak fogalmuk sincs a magyar valóságról, és nem igazságot, hanem jogot szolgáltatnak” – próbálta enyhíteni a bátamonostori hármas gyilkosság nyomán duzzadó társadalmi elégedetlenséget még tavaly áprilisban a kampányhajrában, közvetlenül az országgyűlési választás előtt Lázár János. A Miniszterelnökséget akkor még államtitkárként vezető Lázár a Csongrád megyei Földeákon egy fórumon utalt egyértelműen a halálbüntetés esetleges bevezetésére: „A magyar társadalom elsöprő többsége a legsúlyosabb bűncselekmények esetében a halálbüntetés visszaállítását támogatná”. Azt nem említette meg, hogy Magyarország ezzel egyébként a magyar állam által is ratifikált emberi jogok európai egyezményét sértette volna. (Miként a tényleges életfogytiglani büntetést is nemzetközi egyezmények tiltják; a bátamonostori eset, melynek kapcsán a Szegei Ítélőtábla az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy foglaljon állást a tényleges életfogytiglan jogszerűségéről, végül, halálbüntetéshez nem is, de éppen a végleges, a felülvizsgálat lehetőségét kizáró, 40 éves szabadságvesztés bevezetéséhez vezetett, amelyen végül Strasbourg miatt volt kénytelen finomítani a kabinet.) Lázár úgy fogalmazott, „sajnálja”, hogy halálbüntetésre nincs lehetőség, mert a gyermekek és idősek sérelmére elkövetett emberölések esetében maga is ezt tartaná igazságosnak, de a bíróságok az ilyen bűncselekményeknél „nem hajlandók” tudomásul venni a társadalmi akaratot.

Lázárnak a Jobbikéra is rálicitáló állásfoglalásában kissé pikáns, hogy mindössze egy héttel az Amnesty tavalyi jelentésének közzététele után tette, ami szerint 2013-ban ugrásszerűen nőtt a végrehajtott halálos ítéletek száma – elsősorban a több száz iráni és iraki kivégzés miatt –, bár hosszabb távon a szervezet akkori előrejelzése szerint egyértelműen visszaszorulóban van.

Mindössze két héttel a harmadik Orbán-kormány megalakulása után maga a kormányfő vette át a szélsőjobb hajójának kormányzását: ő már elismerte, hogy az unió ugyan tiltja, de „megérne egy misét” a halálbüntetés bevezetése. A tényleges életfogytiglant akkor marasztalta el a strasbourgi emberi jogi bíróság, amire Orbán a halálbüntetés mellett érvelve azt állította, annak „igenis van” visszatartó ereje, minél szigorúbbak a büntetések szerinte, annál kevesebb a bűnözés. => B.L.N.