Korábbi klasszis lehet Kocsis kihívója

A korábbi 206-szoros válogatott átlövő, Farkas Ágnes is jelölteti magát a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) elnökének. Soós Kálmán, a jelölőbizottság elnöke tegnap az MTI-nek elmondta, Farkas a Vas Megyei Szövetség támogatásával jelezte, hogy pályázik a posztra, amelynek elnökeként már szerzett sportvezetői tapasztalatokat.

Farkas Ágnes pályafutása során megfordult itthon a Dunaferrben és a Ferencvárosban is, utóbbival 2002-ben Bajnokok Ligája döntőt játszhatott. A magyar válogatottal olimpiai és világbajnoki ezüstérmet szerzett, míg 2000-ben megnyerte az Európa-bajnokságot a nemzeti csapattal. Ötszörös magyar bajnokként 2005 tavaszán, a dán Aalborgból vonult vissza. Pályafutása lezárultával sem szakadt el a kézilabdától. A Vas Megyei Szövetség elnökeként az új szentgotthárdi klub női kézilabda-szakosztályának lett az arca tavaly, ahol az utánpótlás-nevelést szerette volna ezáltal is segíteni.

A kézilabdások jelenlegi elnöke, Vetési Iván családi okokra hivatkozva nem száll harcba ismét a posztért, aki Kocsis Máté VIII. kerületi polgármestert, az FTC kézilabda szakosztályának elnökségi tagját javasolta utódjának. Ezért eddig úgy tűnt, hogy a fideszes politikus révén kormányközeli ember ülhet a kézisek elnöki székébe. Soós szerint eddig ők ketten, vagyis Farkas és Kocsis, szerepelnek az elnökjelöltek között, de akár a közgyűlés napján is „bedobhatnak új nevet”. A tisztújító küldöttgyűlést április 17-én tartják.

Szerző

Nagy foci, még nagyobb pénz

Publikálás dátuma
2015.04.01. 07:54
Cristiano Ronaldo és Gareth Bale eladásából is jól profi tált korábbi klubjuk FOTÓK: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Nem születtek sztárnak, ám a tehetségükkel, kitartásukkal, szorgalmukkal azzá váltak. Ehhez nyújtott segítséget egy-egy edző és klub, amely korán meglátta a bennük rejlő talentumot, és ott ki is tudtak bontakozni. A sikerüknek köszönhetően, nemcsak a játékosok, hanem az együttesek is nagyot profitáltak. Lapunk összegyűjtötte egy szubjektív listába, azon híres labdarúgókat, akik egekbe növelték ázsiójukat teljesítményükkel. Zárójelben feltüntettük, hogy mely klubokból hova igazoltak a legnagyobb haszonnal ezek a labdarúgók.

Cristiano Ronaldo (Manchester United-Real Madrid)

2003-ban a „Ronaldo” név hallatán, mindenkinek – az akkor még – Real Madridban futballozó, kétszeres aranylabdás brazil csatár jutott eszébe. A Manchester United a Sporting elleni barátságos mérkőzésen figyelt fel Cristiano Ronaldóra, aki őrületbe kergette az angol rekordbajnok védőit, emellett pedig két gólpasszt is kiosztott. A találkozót egyébként a portugálok nyerték 3-1-re. A most már háromszoros Aranylabdás klasszis 18 esztendősen, első portugál játékosként került a Vörös Ördögökhöz. A United 20 millió eurót fizetett érte, és akkor még nem is sejtették, hogy mennyit profitálnak majd az átigazolásból.

Ronaldo a 7-es mezszámot kapta a klubban, azt amit korábban George Best, Bryan Robson, Eric Cantona és David Beckham is viselt. Érdekesség, hogy a 28-as mezt szerette volna a portugál, ám Sir Alex Ferguson, az MU akkori vezetőedzője a hetest szánta neki. A skót mester talán már akkor sejtette, hogy történelmet ír Manchesterben. Az első angliai évében a vörösök szurkolói megválasztották az év legjobb fiatal labdarúgójának a klubnál. Innentől kezdve egyre nagyobb szerep hárult a portugál klasszisra.

2008-ban, 23 évesen Aranylabdát kapott, nála fiatalabban csak a brazil Ronaldónak (21), George Bestnek (22), Michael Owennek (22) és Lionel Messinek (22) sikerült. 2009-ben aztán rekordot jelentő 94 millió euróért a Real Madriba igazolt, és ott folytatta ahol abbahagyta (289 meccsen 296 gólt szerzett). A Barcelona argentin csatárával, Lionel Messivel karöltve folyamatos versenyben van a világ legjobb labdarúgója címért. Jelenleg Ronaldo háromszor (2008, 2013, 2014), Messi négyszer (2009, 2010, 2011, 2012) nyerte el az Aranylabdát. A sajtóban sokszor felröppenek Ronaldo távozásával kapcsolatos hírek, de kevés esély van rá, hogy elhagyja Madridot.

Zlatan Ibrahimovic (Internazionale-Barcelona)

A hórihorgas svéd támadó nem a klubhűség mintapéldája, hiszen jelenlegi együttese, a Paris Saint-Germain pályafutása hetedik felnőtt klubja. Ibrahimovic a világ legértékesebb játékosának számít, ha azt nézzük, hogy mennyit fizettek érte az eddigi átigazolásai alkalmával. Az Ajax még csupán 8 millió eurót adott érte 2001-ben a Malmönek az akkor húszéves csatárért, amit a Juventus három évvel később már megduplázott. Az Öreg Hölgytől az olasz bundabotrány miatt búcsúzó játékos ára 2006-ban tovább emelkedett, és az Internazionale már közel 25 millió eurót utalt át a Juve számlájára.

A legjobban talán a milánói klub járt vele, ugyanis a mellett, hogy bajnoki címekhez segítette az együttest, 2009-ben a Barcelonának 69,5 millió euróért adták tovább, ráadásul még Samuel Eto'o játékjogát is megkapták mellé. A katalánok viszont rendesen befürödtek vele, mert Josep Guardiolával való rossz viszonya miatt egy év után előbb kölcsönbe, majd végleg távozott a Milanhoz, de csak 24 millió euróért, ahonnan végül huszonháromért került a PSG-hez.

James Rodríguez (Monaco-Real Madrid)

A kolumbiai csatár a brazíliai világbajnokságon hívta fel magára az egész világ figyelmét, ahol hat találattal a torna gólkirálya lett. James Rodríguez a Banfield csapatától került a Portóhoz, amely 8 millió eurót fizetett a 18 esztendős támadó középpályásért. A portugál együttes már az első szezon után megemelte Rodríguez fizetését és 45 millió eurós kivásárlási árat állapított meg.

A kolumbiai nem is fukarkodott a gólokat és gólpasszokat illetően. Három szezon alatt 105 mérkőzésen 32 találatig és 21 gólpasszig jutott, míg végül a Monaco 2013-ban kivásárolta (45 millió) Akkor

talán még a hercegségben sem gondolták volna, hogy egy év alatt majdnem dupla annyiért adják tovább. A 2014-es vb után azonban a Real Madrid 80 millió euróért szerződtette Rodríguezt. Jelenleg lábközépcsont töréséből lábadozik a kolumbiai, előreláthatólag április elején térhet vissza a királyi gárdához, amelynek színeiben eddig nyolcszor volt eredményes.

Kaká (Milan-Real Madrid)

A brazil zseni pályafutása hatalmas szerencsével, vagy ahogy ő fogalmazott, Jézus segítségével indult. Ugyanis még profi karrierjének kezdete előtt egy szerencsétlen ugrás következtében elrepedt egy gerinccsigolyája, ennek ellenére felépült és a Sao Paulo játékosaként hamar felhívta magára az európai klubok figyelmét. A Milan 2003-ban 21 évesen szerződtette, és elég jó üzletet csinált a megszerzésével.

Rögtön első évében bajnok lett a piros-feketékkel, majd 2005-ben még elbukták a Liverpool elleni Bajnokok Ligája-döntőt, két év múlva

viszont már felültek az európai futballtrónra. 2007-ben az Aranylabdát is megkapta, ami után bő egy évvel a Manchester City 100 millió fontot ajánlott érte, ám ekkor még maradt a milánóiaknál. Fél évvel később viszont 67 millióért Madridba tette át a székhelyét, ahol viszont már kevésbé találták a helyét a csapatban, továbbá sérülései is hátráltatták kiteljesedésében. Szerződése lejárta után ingyen került vissza a Milanhoz 2013 szeptemberében, jelenleg pedig az MLS-ben játszó Orlando City együttesét erősíti.

Gareth Bale (Tottenham-Real Madrid)

A walesi támadó 16 évesen és 275 naposan mutatkozhatott be a Southampton színeiben a Premier League-ben 2006 áprilisában. Ezzel a klub történetének második legfiatalabb debütánsa lett Theo Walcott után. Bő egy évvel később leigazolta a Tottenham 18 millió euróért. Az ifjú tehetségre korán felfigyeltek Európa nagycsapatai, de csak hat év után vált meg tőle a Spurs. A 2013-as nyári átigazolási időszak utolsó napján jelentették be, hogy a Real Madridnál folytatja pályafutását, ahova egyes források szerint világcsúcsot jelentő 100 millió euróért került.

A spanyol sajtó azonban ezt az összeget csak 91 millióra taksálta, bár a pletykák szerint utóbbi azért becsülte alább Bale árát, hogy ne bántsa meg Ronaldót azzal, hogy már nem ő a világ legdrágább igazolása. Egy biztos, a Tottenham közel ötször annyi pénzt kapott érte, mint amit ráköltött. Az utóbbi napok hírei szerint a Chelsea hajlandó lenne még ennél is hatalmasabb összeget fizetni a 2019-ig a madridiak alkalmazásában álló szélsőért.

Dzsudzsák Balázs (PSV Eindhoven-Anzsi Mahacskala)

A nyírlugosi születésű játékos már a Debrecen utánpótláscsapataiban is felhívta tehetségével magára a figyelmet. Már a Loki első bajnoki címének is részese volt 2005-ben az akkor 18 éves labdarúgó, de a sorozatban harmadik alkalommal elért elsőség alkalmával már alapemberként számítottak rá. 2007-ben a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. Nem véletlen, hogy több külföldi csapat figyelmét is felkeltette, végül a holland PSV Eindhoven lett a befutó, amely 2 millió euróért vásárolta ki szerződéséből és ötéves kontraktust írt alá a magyar szélsővel.

Dzsudzsák pályafutása kiteljesedett Hollandiában, a PSV egyik legmeghatározóbb játékosa lett, sőt a goal.com internetes oldal szavazásán a 2009-2010-es szezonban az Ajaxnak lőtt duplája és gólpassza után őt választották a világ legjobb játékosának az adott héten. Ezért is volt meglepetés, hogy 2011 nyarán a szakmailag visszaesést jelentő Anzsi Mahacskalához szerződött. Megdöntötte a magyar átigazolási rekordot az érte adott 14 millió eurójával, ami rá fél évre öt millióval még több lett, ugyanis 19-et fizetett érte a Dinamo Moszkva. Azóta minden átigazolási időszakban hallani sztárkérőkről, de jelenleg továbbra Oroszországban játszik Dzsudzsák.

Wilfried Bony (Swansea-Manchester City)

Wilfried Bony talán nem annyira ismert, mint az összeállításunkban szereplő többi futballista, de rajta is nagyot profitált a Swansea. De ne szaladjunk ennyire előre. Az elefántcsontparti támadó 2011-ben került a Vitesse csapatához a Sparta Prahatól. A holland együttes 4,5 millió eurót fizetett a cseheknek.

Bony igazolta, hogy jó döntést hoztak a Vitesse vezetői, ugyanis a csatár a 2012/2013-as szezonban 30 meccsen 31 találattal a holland bajnokság gólkirálya lett. A Swansea kapott is a

lehetőségen, és klubrekordot jelentő 15,5 millióért leigazolta a támadót. Bony pedig Walesbe is magával hozta góllövőcipőjét. A Premier League-ben szereplő kiscsapat színeiben 70 mérkőzésen 34-szer volt eredményes, ezzel pedig felkeltette a Manchester City figyelmét. A világoskékek a téli átigazolási időszakban kaparintották meg a csatárt. A Swanseanak 35,5 millió eurót fizettek Bony játékjogáért. Eddig öt mérkőzésen egyszer volt eredményes. Idén januárban tagja volt az Afrika Kupa-győztes Elefántcsontpartnak.

Feltámasztja a brazil focit?

Publikálás dátuma
2015.04.01. 07:53
Dunga (középen) irányítása alatt újra jó irányba haladnak a brazil labdazsonglőrök FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JEAN CATUFFE
Dunga új lendületet adott a brazil labdarúgásnak. S bár tétmeccset még nem játszott a selecao az ő irányítása alatt, nyolc győzelmes, száz százalékos mérlege igencsak imponáló. Egyszer talán ő is próféta lehet a saját hazájában…

Vasárnap a brazilok 1-0-ra verték Chilét barátságos mérkőzésen, a londoni Emirates stadionban. Ez volt a selecao sorozatban nyolcadik győzelme. Carlos Dunga a brazilok kapitányaként egyelőre száz százalékos, ami nem akármilyen teljesítmény.

A chileiek elleni eredmény nem világraszóló ugyan, s a mérkőzés színvonala is hagyott kívánnivalót maga után, de azt azért tudni kell, hogy Dunga a vasárnapi mérkőzésre megkeverte a kártyákat, s csak az alapembererek töredéke kapott lehetőséget a kezdőben. A védelem tengelye ugyan megmaradt, s Thiago Silva, illetve Miranda állta a támadók útját, a középpályát azonban teljesen átszervezte, a csatársorban pedig csak Neymar kapott lehetőséget abból a csütörtöki csapatból, amely Párizsban 3-1-re verte a franciákat.

Dunga, aki 2006-2010 között már irányította az aranysárgákat, elképesztően nehéz körülmények közepette vállalta a megbízatást. Ma már ugyanis nem ugyanolyan a labdarúgás nimbusza az országban, mint a korábbi évtizedekben. Megerősödött a középosztály, amely számára nem az a legfontosabb, hogy a válogatott megszerezze hatodik világbajnoki trófeáját. Őket a szociális helyzet, az életszínvonal alakulása érdekli, no és az, miért a méregdrága stadionokra költötték a pénzt, s miért nem a kórházakra, az oktatásra.

A foci elismertségének sokat ártott a selecao tragikus szereplése a brazíliai rendezésű vb-n: hetet kaptak az elődöntőben németektől, hármat a bronzmeccsen a hollandoktól, miközben egyetlen soványka góllal tudtak válaszolni. A válogatott, amely egykor egy nemzet büszkesége volt, köznevetség tárgya lett. Dungának tehát többszörös nehézségekkel kellett szembenéznie. Egyrészt helyre kellett állítania a foci társadalmi elismertségét, másrészt – s ami persze a legfontosabb – építenie kellett egy ütőképes gárdát.

A selecao ugyan tétmeccset még nem játszott az egykori remek védekező középpályás irányítása alatt, s hogy pontosan mennyit is ér a Neymar köré épülő nemzeti tizenegy, az csak a nyári Copa Americán dől el, de ha belegondolunk, hogy a nyolcas győzelmi szériában megszerezték egyebek mellett a kolumbiaiak, az argentinok, a jó formában lévő osztrákok, és a vb óta veretlen franciák skalpját, akkor megállapíthatjuk, hogy a szövetségi kapitány nagyon jó úton jár. Fogalmazhatnánk úgy is: a jó ember került a jó helyre.

Sikerült megtalálnia a lehető legjobb játékosokat a különböző posztokra. A védelemben nála lett állandó kezdő az Atlético Madrid játékosa, Miranda, s Dungának köszönhetően ismerte meg a világ a jobbhátvéd, Danilo nevét: az FC Porto védőjére szinte már a fél világ kivetné a hálóját. Danilo a chileiek ellen is bizonyította klasszisát: olyan labdával ugratta ki a győztes találatot szerző Firminót, amire tényleg csak a legnagyobbak képesek.

Dunga nagy eredménye a támadó középpálya összeállítása. Neymar és Oscar ugyan elődje, Scolari alatt is rendre a kezdőben kaptak helyet, de a Chelsea szélvészgyors szélsője, Willian kiválóan kiegészíti őket. A franciák ellen valósággal sziporkázott a nagyhajú támadó.

Ami még kérdőjeles, az a középcsatár posztja. Olyan klasszissal nyilván nem számolhat, mint amilyen egykor Ronaldo volt. A legutóbbi meccseken Roberto Firminóval kezdett, akit teljesen váratlanul húzott elő a brazil foci kimeríthetetlennek vélt csodakalapjából: négy eddigi válogatott találkozóján két gólt szerzett, az osztrákok ellenin egészen káprázatos találatot ért el. Dunga próbálkozik a poszton Luiz Adrianóval, a Sahtar támadójával is, de a csatár egyelőre nem hozta azt a formát, amit az ukrán csapatban.

Dunga a kinevezése utáni első találkozókon Diego Tardellivel kísérletezett középcsatárként, ám benne sem volt elég átütőerő, ráadásul az év elején a Sangong Lunenghez igazolt, s nehéz elképzelni, hogy a kínai csapatból beverekedje magát a brazil válogatott kezdőjébe.

Dungát nagyon egyenes, humoros embernek tartják, aki a játékosaival roppant szigorú. Már ez is nagy különbség Scolarival szemben, aki afféle szektavezérként irányította a gárdát. Dunga is tudja, hogy a győzelmi széria nem tarthat örökké. „Brazília olyan, mint egy kontinens. Az észak nem akarja ugyanazt, mint a dél. Az országban 200 millió önjelölt edző dolgozik, s mindegyikük azt hiszi, ő ért hozzá a legjobban” - mondta a Daily Mailnek.

Dunga és az újságírók viszonya nem felhőtlen. Legalábbis előző szövetségi kapitánysága idején voltak súrlódások közöttük. Állandó vádként fogalmazták meg ellene, hogy a válogatott túl defenzív, s nem követi a „jogo bonito” hagyományait. Most ez a bírálat azért sem állhatja meg a helyét, mert a tavalyi balul elsült vb után az egyik legfontosabb feladat éppen a védelem stabilizálása volt. Másrészt azért azzal sem lehet vádolni a „Dunga-2” csapatot, hogy nem játszana szépen.

A franciák ellen tényleg jó volt nézni azt a támadófocit, amit a selecao bemutatott: Neymar ördögi cseleit, Willian remek elfutásait, Oscar remek labdáit és munkabírását. A chileiek ellen ezt a focit már nem láttuk viszont, de ismételten hangsúlyozzuk, hogy egy-egy kivétellel a brazil B válogatott lépett pályára.

Dunga sosem volt igazán népszerű hazájában. Sem játékosként, sem pedig edzőként. Való igaz „iparos” volt védekező középpályásként, de az akkori aranycsapat egyik legfontosabb láncszeme. Most is kivételes munkabírásával tűnik ki. Ha így folytatja a brazil válogatott, egyszer elfoglalhatja az őt megillető helyet.

Nyolcas győzelmi széria
2015.03.29. Brazília-Chile 1-0
2015.03.26. Franciaország-Brazília 1-3
2014.11.18. Ausztria-Brazília 1-2
2014.11.12. Törökország-Brazília 0-4
2014.10.14. Japán-Brazília 0-4
2014.10.11. Brazília-Argentína 2-0
2014.09.10. Brazília-Ecuador 1-0
2014.09.06. Brazília-Kolumbia 1-0