A fikciót is felülírja a valóság
Székely Ervin nagyváradi jogászt kérdeztük a jelenség hátteréről, aki 12 éven át maga is a politikai osztály része volt parlamenti képviselőként, majd államtitkárként. Jelenleg újságíróként dolgozik, két regényt is írt a „tranzíciai” rendszerváltásról és az azt követő évekről. Bársonyszék és aszfalt című regényében nagy hangsúlyt kap a korrupcióellenes fellépés. Tranzícia nyilván Románia, s amit a regény sugall, az félelmetes.
- Tranzíciában a korrupció mindent behálóz és meg is határoz. Regényei talán még a valóságnál is kísértetiesebbek, mert azt sugallják, hogy a titkosszolgálatok mozgatnak mindent. Csak azt ne mondja, hogy ez csak fikció. .... Elképzelhetőnek tartja, hogy a valóságban, a romániai bilincsparádéban is benne van a titkosszolgálatok keze?
- Igen. Nemcsak elképzelhetőnek tartom, de valószínűsítem azt, hogy a titkosszolgálatok belpolitikai szerepet vállalnak. Ennek különben van hagyománya Romániában. Egyébként ugyanezt nyilatkozta többször is Elena Udrea volt miniszter, akinek sokkal nagyobb rálátása van erre a jelenségre. De mielőtt még ördöginek és mindenhatónak kiáltanánk ki a szolgálatokat, jegyezzük meg, hogy a jelenséget – a politikai játszmákon kívül – az is generálta, hogy nem megfelelő a titkosszolgálatok működését szabályozó törvényi keret. A szerveket gyakorlatilag senki sem ellenőrzi, hiszen a parlamenti ellenőrzés alacsony hatékonyságú (részint azért, mert a pártok is megosztottak, részint pedig azért, mert a honatyák csak azokba a dokumentumokba tekinthetnek be, amelyeket a szolgálat átad nekik). Érthető, ha a szervek igyekeznek megvédeni ezt a kivételezett, szinte már ex-lex státusukat, ezért mindig úgy avatkoznak be a belpolitikai küzdelmekbe, hogy azzal saját helyzetüket konszolidálják. Magyarán: azt támogatják, akivel ki tudnak egyezni.
- A lakosság imádja ezt a szappanoperává nőtt korrupcióellenes harcot. Sokunknak viszont a kuláküldözéseket juttatja eszünkbe és a tonnányi lehallgatási dosszié miatt kicsit Orwell világát is. Van ebben valami vagy csak tényleg korrupt a teljes politikai osztály, az igazságszolgáltatás pedig végre elkezdett dolgozni?
- Az ötvenes évek igazságszolgáltatása és az orwelli világ más volt, bár a jelenség látszatra hasonló. Ott volt egy erős és kiszámítható politikai akarat, amelyet az igazságszolgáltatás feltétel nélkül kiszolgált. Itt más a helyzet. A 2000-es években Romániában – azért, hogy megfeleljenek az integrációs követelményeknek – létrehoztak néhány, a meglévő bűnüldöző hatóságokkal párhuzamos intézményt. Ilyen az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA), a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyosztály, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség. Ez egy alapvetően elhibázott lépés volt. Ahelyett, hogy a meglévő állami intézmények hatékonyságát növelték volna, megalkottak egy kisebb, politikailag sokkal inkább irányítható, hogy úgy mondjam para-államhatalmi rendszert, amely kiegészülve a titkosszolgálatokkal, túlhatalomra tett szert.
- Basescu elnöksége idején gyakorta elhangzott, hogy az elnök dossziékkal zsarolja politikai ellenfeleit, kézben tartja az igazságszolgáltatást, és csak az ő ellenfeleire sújt le Iustitia. Johannis hivatalba lépése után azonban elszabadult a pokol. Mi történt? Új seprű jól seper vagy csak megszabadult a nyomástól az igazságszolgáltatás?
- E rendszer révén a Traian Basescu uralni tudta a politikai elitet, felszámolta a hatalmi ágak szétválasztásának elvét (a fékek és ellensúlyok rendszerét) és egyetlen kézben összpontosult a döntéshozatal. Basescu távozásával a para-államhatalmi rendszer „felszabadult”. Az „atya” nem ellenőrizte őket, törvényes, demokratikus kontroll pedig nincs fölöttük (pontosabban, ami van, az nem hatékony). Azért, hogy ilyen körülmények között tovább erősítsék a hatalmukat nekifogtak mindenkit „kilőni” aki valamiképpen veszélyeztethette volna a státusukat. Másfelől az is igaz, hogy gyaníthatóan valóban vannak nagyon súlyos korrupciós ügyletek, amelyekről eddig a nyomozóknak hallgatniuk kellett, mert az elkövetők Basescu érdekszférájába tartoztak. Johannisról nagyon keveset lehet tudni. Ugyanakkor azt hiszem, hogy neki még nincs olyan „beágyazottsága” ebben a rendszerben, hogy uralni tudná a szerveket és a most kibontakozó bűnüldözési folyamatokat. Valószínűnek tartom, hogy tájékoztatják, de nem kérik ki a véleményét.
- A két legismertebb magyar ügy – Nagy Zsolt és Markó Attila – kapcsán azt láthattuk, hogy egyikükre úgy szabtak ki letöltendő börtönbüntetést, hogy egyetlen közvetlen bizonyíték sem szólt bűnössége mellett, másikuk a restitúciós törvény végrehajtásában játszott szerepéért kapott felfüggesztettet, most újra vádolják. A nagy román ügyek között is vannak ilyen ingatag lábakon állók?
- Azt, hogy a vádak mennyire megalapozottak nem tudom. Nem tanulmányoztam ezeket a dossziékat. Ugyanakkor egyértelműnek tetszik, hogy a politikai indíttatású eljárások és a valóban köztörvényes ügyek keverednek. Másfelől a romániai bűnüldözési manír sajátossága, hogy a gyanúsítottakat általában valami jelentéktelen dologgal idézik be (mert a súlyosabb vádakat nem tudják bizonyítani), aztán a kihallgatások során megpróbálják dokumentálni azokat a bűncselekményeket, amelyekről csak feltételezéseik (no meg feljelentéseik) vannak.
- Miért értékeli, sőt ösztönzi ezt mégis az Európai Unió és az Egyesült Államok? Ha máshonnan nem is, amerikai filmekből mi is tudjuk, hogy az USA-ban elég egyetlen megkérdőjelezhető bizonyíték, s máris esik a teljes vád.
- Hogy miért támogatják amerikai és az európai hatóságok lelkesen a politikusok bebörtönzését, azt inkább tőlük kellene megkérdezni. Nekem csak feltételezéseim vannak. Az egyik az, hogy ne feledjük, a para-államhatalmi rendszer tulajdonképpen külföldi sugallatra – hogy ne mondjam nyomásra – jött létre. Ha most azok, akik támogatták ennek létrejöttét, bírálnák a rendszer túlkapásait, akkor ezzel saját tévedésüket is beismernék. A másik az, hogy Basescu és Monica Macovei (volt igazságügy-miniszter, jelenleg EP-képviselő) nagyon komoly lobbyt folytatott külföldön azért, hogy zöld utat kapjon a para-államhatalmi rendszer romániai működése, s ezáltal megszabaduljanak politikai ellenfeleiktől. Ennek eredményeként az Országos Korrupcióellenes Ügyészség külföldi megítélése nagyon pozitív. Továbbá: egy nyugaton tanító román politológus mondta nekem, hogy ő maga többször megütközött azon, hogy még rangos politikai elemzők is hajlamosak a népmesékhez hasonlóan értelmezni a kelet-közép európai politikát, mégpedig úgy, hogy vannak a jók, akik minden körülmények között jók, bár követnek el kisebb-nagyobb sumákságokat, de az ügy érdekében azt el kell nézni és vannak a rosszak, akik viszont mindig rosszak, bármit tesznek is. Úgy tűnik, hogy a jók itt az ügyészek, a rosszak pedig a politikusok.
- Miért nem tiltakoznak a bilincsparádé, a kiszivárogtatások és az ártatlanság vélelmének sutba dobása miatt a romániai jogvédő és más civil szervezetek?
- A jogvédő és a civil szervezetek voltak azok, amelyek szorgalmazták a korrupcióellenes intézmények létrejöttét (ezt annak idején nagyon eurokonformnak tartották) és a parlament súlyának csökkentését, mindenekelőtt a mentelmi jog korlátozását (egyesek a teljes felszámolását kérték). Ők nagyon sokáig támogatták Traian Basescut, legtöbbjük csak az elmúlt néhány évben hátrált ki mögüle. Azt hiszem, nem lennének hitelesek, ha most az emberi jogokat kérnék számon, holott eddig a legnagyobb gondjuk az volt, hogy a korrupt politikusok gátolják az igazságszolgáltatás munkáját.
