Karizmatikusan deviáns

Ma 80 éves Czeizel Endre, orvos-genetikus, tudós és ismeretterjesztő, kiváló könyvek szerzője, gyakorló orvos. Aki nem csinált titkot belőle, hogy halálos leukémiát diagnosztizáltak nála. Akkora csodának tartja, hogy él, hogy ateistából hívő lett, naponta imádkozik.

Deviánsnak számít sokak szemében Czeizel Endre, mint azok a géniuszok, akiket több könyvben vizsgált. A minap is etikai bizottság marasztalta el, mert orvoskollégáiról megvolt a véleménye. Már máskor is megvolt, és máskor is elmondta. Az orvostársadalom zömével ellentétben, nem tömörül kollégáival feltétlen „kartellbe.”

Ha például felháborítónak tartotta, hogy méhnyakrák miatt még mindig mennyien halnak meg nálunk, és úgy gondolta, hogy ez megelőzhető lenne, akkor nyilvánosan mondta a magáét. Ahogy nemrég azt ecsetelte, hogy az esemény utáni tabletta engedélyezése mennyivel kevesebb kárt okozna, mint a temérdek abortusz. És sejtetni engedte, hogy esetleg ez bizonyos nőgyógyászoknak nem feltétlenül érdekük. De korábban még perbe is fogták, hogy jó pénzért picurokat közvetít ki Amerikába. Ez begyógyulatlan sebet ütött rajta, kötetet is írt meghurcoltatása történetéről. Végül egy vádpontban marasztalták el, és pénzbüntetésre ítélték.

Soha nem olyan szűk látókörű orvos volt, aki csak a betegséget vizsgálja. Ellene ment annak a trendnek, hogy a tudósok zöme ma már a részterületek részterületének a részterületét vizsgálja. Nézte az embert, kezdetektől volt szociális és társadalmi érzékenysége, ezért is lehettek kiugróan sikeresek a tévésorozatai, amelyek gyorsan ismertté és fölöttébb népszerűvé tették. Meg gyűlöltté jó néhány kollégája szemében. Tévébohócnak, sőt egyenesen "spermahajdernek" titulálták. Irigyelték a népszerűségét, kígyót-békát kiabálva rá, leminősítették tudósként. Mondhatni, szakmai féltékenységből kést döftek a hátába.

Miközben tanított azért, valószínűleg emiatt nem lehetett úgy egyetemi katedrája, hogy kinevelhesse az utánpótlását. De komoly tudományos munkát végzett. A magzatvédő vitamint több mint 70 országban belekeverik a lisztbe, hiszen meglehetősen sok születési rendellenesség megelőzhető vele. Nálunk persze nem sütik bele. A leendő terhesek mindössze 6 százaléka szedi mifelénk. Ezért a felfedezésért pedig az is szóba került, hogy talán Nobel-díjat kap. Az úgynevezett Kóroki Monitort, amely a rendellenességgel születő babák adatait rögzítette, és okait jól kutathatóvá tette, 2007-ben leállították.

Sok tekintetben lenullázták, amit csinált. Az Optimális Családtervezési Szolgáltatás ma már nem létezik, pedig 34 ezer baba megszületésénél segédkezett, és ez az óriási szám egyáltalán nem tévedés. Gyakran hangoztatta, hogy a nagy tehetségek általában tudták azt, ahhoz, hogy kiteljesedhessenek, időben le kell lépniük Magyarországról. Vagy éppen rútul elüldözték őket. Neki is megfordult a fejében, hogy elmegy, csábították is, de ő itthon akart próféta lenni. Ma már mintha bánná.

Számára pedig megadatott, amire József Attila vágyott, hogy egész népét taníthatta televíziós sorozatain keresztül. És tette, megteszi ezt, bámulatos szenvedéllyel. Közérthetően képes beszélni bonyolult tudományos kérdésekről is. Karizmatikus személyiség. Mondandója magával ragadja a hallgatóságát. Elkötelezett ismeretterjesztő. A könyvei is a tudományos és a népszerűsítő munkák közti átmenetek.

Mindig rengeteget dolgozott. Első generációs értelmiségi, így tán a bizonyítási kényszer is fokozottan hajtotta. És mindig érdekelték a művészetek is. Tán ezért írt például költőkről, festőkről, zenei géniuszokról is. És közel sem csak a génjeikről. Azoknak a költőknek, akik a kötetében szerepelnek, valamennyi versét elolvasta, ahogy a legtöbb művésznek még a sírját is meglátogatta. Ugyanis mohón meg akarta ismerni a teljes életüket. Még a magánéletükről is sokat írt, vannak, akik szerint túl sokat is.

De hát érzékletes, teljes portrét akart adni róluk, ahogy a magyar Nobel-díjasok, matematikus géniuszok esetében ugyancsak ezt tette. Persze azzal megint csak olajat öntött a tűzre, hogy megírta, 10 magyar Nobel-díjasból, 7 zsidó származású, a 15 legnagyobb matematikusból pedig 13. De azt is rögtön hozzátette, egyáltalán nem hiszi, hogy a zsidóknak különleges génjeik lennének. Csak a kultúrájukban benne van, ha észreveszik, hogy bármiben is tehetséges a gyerek, taníttatják ezerrel, a kultúra náluk központi helyen szerepel. Ebben kellene követni őket. Érdekesség, hogy antiszemita családban nőtt fel, és filoszemita lett.

Meglepetésére évekkel ezelőtt leukémiát diagnosztizáltak nála. Ez azért volt számára meglepetés, mert a géntérkép nagy hazai apostola is, hirdette, hogy ennek alapján prognosztizálható, ki miben fog meghalni. Nem csinált titkot belőle, hogy ő ezt Amerikában a saját esetében megnézette, és ez a prosztatarák. Végeztetett is magán megelőző műtétet. De bizonyos szegmensét a géntérképnek nem nézték meg, mert az akkor még igen drága lett volna, így nem derült ki a leukémiára való hajlam.

Nyíltan beszél halálos betegségéről is, meg arról szintén, hogy olyan súlyos kemoterápián esett át, amibe önmagában belehalhatott volna. Akkora csodának tartja, hogy él, hogy megrögzött ateistából hívő lett. Naponta imádkozik. De változatlanul keményen dolgozik, rendel is, nem hagyta cserben a betegeit. Féléves kórházi kezelése alatt írta a zenei géniuszokról szóló könyvét.

Azóta Kertész Imréről is portréval szolgált. Nagy terv volt, hogy a politikusok génjeit, életét szintén feltérképezi, de úgy érzi, erre már nem lesz ideje. Orvosi tapasztalatai, szülei életkora alapján azt gondolta, 90 esztendős koráig él. Így is tervezett. Nagy trauma, hogy erre nem lát esélyt, igen szűkre szabottnak tartja már az életét. De irigylésre méltóan emelt fővel viseli. És ezzel példát mutat mindannyiunknak, mint olyan sok mindenben.