Alig gyógyítható egészségügy

A magyarok egészségi állapota riasztóan rossz, az ellátórendszert át kell alakítani és a mainál több pénzt beletenni, meg kell állítani az orvosok és szakápolók elvándorlását. Ezeket a gondokat szokták felsorolni, ha szóba kerül a hazai egészségügy helyzete napi beszélgetésekben vagy politikai vitákban. Minden kormány – pártállástól függetlenül – tett valamit az egészségügy átszabására, de valódi megoldást hozó átfogó reform eddig soha nem született.

A hazai egészségpolitika még soha nem merte feltenni a kérdést, vajon a magyar lakosság betegségeinek összetétele milyen országos kórházi struktúrát igényelne.

A kormány ma tárgyalhatja a fekvőbeteg-ellátás racionalizálását tartalmazó legújabb csomagot, és információink szerint az egészségügyi államtitkárságon már dolgoznak a kórházi átszervezéseknél mindig kisebb viharokat keltő alapellátás új szabályozási koncepciójának kidolgozásán is. A Zombor Gábor államtitkár nevéhez köthető mostani tervek azonban a Népszava által megkérdezett egészségügyi közgazdász szerint ugyanúgy nem szüntetik majd meg a kórházak adósságainak újratermelődését, ahogyan a korábbi hasonló kísérletek is sorra kudarcba fulladtak. Bodrogi József, aki a második Orbán-kormány első hónapjaiban a kórházak államosítását eredményező Semmelweis Terv végrehajtását felügyelő miniszteri biztosként is tevékenykedett, most arra figyelmeztet: a hazai egészségpolitika még soha nem merte feltenni a kérdést, vajon a magyar lakosság betegségeinek összetétele milyen országos kórházi struktúrát igényelne. Márpedig amíg ezt nem vizsgálják, addig csak félmegoldások születhetnek és folyamatosan a tervezett kiadásokon túli pluszforrásokkal kell betömködni a finanszírozási lyukakat. A 2010-2014-es kormányzati ciklusban 160 milliárd forintos előre nem tervezett pénzzel kellett megsegíteni az ágazatot.

Az eddigi próbálkozások hiábavalóak maradtak, az egészségügy betegségei egyelőre alig gyógyíthatóak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK

Az eddig nyilvánosságra került részletek szerint most sincs szó a kórházi elszámolások alapjául szolgáló úgynevezett HBCs (humán betegségcsoportok) pontértékének megemeléséről, márpedig a 2008 óta változatlan összeg egyetlen szakértő szerint sem elegendő a tartozások folyamatos újratermelődésének megakadályozására. A tavaly év végére 72 milliárdnyira duzzadt adósság rendezését a múlt héten válságtanácskozáson is sürgető beszállítók számára az is rossz hír, hogy a hiány pótlására a napokban sokat emlegetett 60 milliárdos elkülönített központi alap valójában a közszféra egészének tartozásait hivatott rendezni, ennek pedig „csak” 73 százaléka az egészségügy adóssága. Rétvári Bence államtitkár tegnap a parlamentben azt mondta: a beszállítói tartozás rendezésére tervezett 60 milliárdból a csak azok a kórházak kaphatnak, amelyek vállalkák, hogy nem termelik újra az adósságaikat.

Ha az évente az egészségügyre fordított pénz egészét vizsgáljuk, akkor Bodrogi József szerint nem igaz, hogy csökken a keret, de az sajnos tény, hogy folyamatosan romlik ezeknek a kiadásoknak a belső aránya. Ma már az ágazat finanszírozásának harmada közvetlenül a lakosság zsebéből kerül a „kasszába”. Valószínűleg csak a jéghegy csúcsa ebből a szempontból a KSH nemrég megjelent adata, amelynek alapján 2014-ben a magyar lakosság 8,4 milliárd forint hálapénzt dugott borítékban az orvosok és ápolók zsebébe. Nem szolgálja az ésszerű átszervezést az sem, hogy az előző ciklusban a 149 hazai kórházból 140 kapott uniós forrásból pénzt azzal a megkötéssel, hogy öt évig nem zárhat be. Összesen 480 milliárd forintnyi fejlesztés valósult így meg. A kormány tehát most nem tud megszüntetni egyetlen intézményt sem, hacsak nem akar milliárdokat visszafizetni az EU-nak.

Marad a sakkozás a meglévő struktúrával, jó esetben a tényleges megyei és fővárosi szükségletekhez igazított játék az intézményekkel. Meg a politikai érdekek napi kiszolgálása, például a korábban a tapolcai kórháztól elvett aktív ágyak visszaadásának választási ígéretével.

A Zombor-féle röghözkötés

Az egészségügyi dolgozók béremeléséről is szó van a Zombor-csomagban, de az eddig kiszivárgott hírek szerint ez – csakúgy, mint korábban a rezidensek esetében – a röghöz kötés vállalásával járna együtt. Az orvosok és szakdolgozók bizonytalanságát erősítik az olyan találgatások is, mint a múlt héten a János kórház bezárásáról felröppent hír. A kórház orvosigazgatója, Nyulasi Tibor lapunknak arról beszélt, hogy az 1200 ágy mellett álló 1600 dolgozójuk persze szívesen átmenne a felépítendő új budapesti szuperkórházba is, de a pavilonos rendszerű épületegyüttes jelenlegi formájában is alkalmas a korszerű betegellátásra. Emlékeztetett rá, hogy a kiemelt kórházként szóba került intézmények közül sok működik hozzájuk hasonlóan több épületben. Az már csak hab a tortán, hogy a Népszava kérdésére a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi Központ megerősítette, hogy a János kórház régi épületegyüttese az örökségvédelmi törvény alapján védett műemléknek minősül. Lázár János kancelláriaminiszter a múlt héten a János kórház sorsáról azt mondta: semmi nem dőlt el, Orbán Viktor kormányfő azt várja Tarlós István főpolgármestertől és a fővárosi Fidesz-frakciótól, induljon közös kezdeményezés, hogy megkérdezzék a budapestieket, mit gondolnak a mai fővárosi egészségügyi ellátásról, hol kellene azt fejleszteni. Tarlós jelezte: konzultál majd Lázárral az új budapesti szuperkórház tervéről.

Mindenhol lyukas a zsák

Ha az egészségügyi ellátórendszer átalakítását a rendelkezésre álló pénzhez igazítják, akkor valószínű, hogy lesznek elbocsátások is - nyilatkozta az Origónak Bélteczki János, a Magyar Orvosszövetség elnöke. Pedig átszervezésektől függetlenül is folyamatosan csökken a szakemberek száma. Évente ezer orvos és 600-800 szakdolgozó kéri ki a jóhírnévről szóló igazolást, mert a távozást tervezi vagy el is hagyja az országot. A szakmai szövetség vezetője megerősítette azt a független közgazdászok által felvetett gondot is, hogy 2020-ig négyezer háziorvos nyugdíjba vonulásával kell számolni egyszerűen azért, mert a Ratkó-korszakban született generáció erről a területről is kiöregszik. Most 250-300 között van a tartósan be nem töltött praxisok száma és ez 350-400 ezer ember napi ellátásában okoz nehézséget. Ha nem sikerül vonzóvá tenni a háziorvosi pályát a fiatalok előtt, akkor öt év múlva akár négymillió ellátatlan beteggel számolhatunk, ami – figyelembe véve a lakosság öregedését – katasztrofális helyzetet eredményezhet.

Egyre nyíltabban lépnek a nyilvánosság elé gondjaikkal a mentősök is. Az utóbbi napokban számtalan hír foglalkozott a mentőápolók és mentőautó-vezetők megalázóan alacsony bérezésével. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság a Blikk szerint azzal védekezik, hogy 2012-ben és 2013-ban is emelték a béreket, így nagyjából 95 ezer egészségügyi dolgozó juthatott a korábbinál több fizetéshez. Más kérdés, hogy megélni a megemelt pénzből sem lehet.

Lázonganak a magán betegszállítók, mert egy friss rendeletmódosítás szerint az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) kapja az összes nagyobb rendezvény biztosítását az országban. Máshol a betegszállításból is kiszorulnak a kisebb magáncégek. Tegnap adott hírt a Népszabadság arról, hogy a szállítás folyamatosan változó feltételei miatt a mosoni térségben az országos tisztifőorvosnak kellett utasítani a Mentőszolgálatot, hogy csaknem hetven településen a kezelésre járó betegeket is szállítsa a magáncégek helyett. Ami nem változik immár nyolc éve, az a betegszállításra költött hatmilliárdos éves keret az OEP kasszájában. A helyzetet értékelő cégvezetők azt mondják, a betegszállítás koncentrációja évekkel ezelőtt megkezdődött, a szereplők folyamatosan változnak. Most éppen 90 szolgáltató 2,4 millió beteget hoz és visz évente az intézmények és otthonaik között. Az ellátás színvonalára pedig sokan panaszkodnak: van, aki késő délután érkezik meg a kora reggeli vérvételre és nagyon sok idős ember éjszaka kerül haza a kórházból.