Drága a nincstelenek üldözése

A kiszabott bírságok mindössze alig 3 százalékát sikerült behajtani a hajléktalanoktól az elmúlt három évben, ráadásul a hatóságok több esetben egy hatályba nem léptetett rendelkezés alapján büntették meg a guberálókat. A sokszor értelmetlen és drága hatósági intézkedések helyett az államnak inkább a legszegényebbek lakhatásának biztosításán kellene dolgoznia.

Sokkal többe került az államnak - és így az adófizetőknek - az elmúlt három évben a koldusok, guberálók és hajléktalan emberek vegzálására létrehozott "rendszer" fenntartása, mint amennyi bírságot sikerült beszedni tőlük. A Belügyminisztérium (BM) adatai szerint - melyekre az Index hívta fel a figyelmet - 2012 és 2014 között összesen 17 072 szabálysértési ügyet bíráltak el a hatóságok, melyek nagy részében - az esetek mintegy 80 százalékában - pénzbírsággal sújtották a nincsteleneket (elzárásra 31 esetben került sor, s mindössze 18 szabálysértőt köteleztek közmunkára).

A BM szabálysértési statisztikáiban 29 esetben említik, hogy a vegzáltak azért kaptak pénzbüntetést, mert "köztisztasági szabálysértést" követtek el azzal, hogy hulladékot vettek el a kukákból - a hatóságok ugyanakkor nem vették figyelembe azt az apró tényt, hogy az új szabálysértési törvényben nincs erre vonatkozó rendelkezés, mert azt az Alkotmánybíróság korábbi döntése miatt még a törvény hatályba lépése előtt kivették; vagyis több alkalommal is jogtalanul büntették meg a nyilván nem jókedvükből kukázó embereket.

Mindemellett a pénzbírságok behajtása már ott akadályokba ütközött, hogy a koldulás, guberálás, vagy közterület "lakhatási célra" történő használata miatt megbírságoltak igen nagy részének szinte egyáltalán nincs pénze. Ennek fényében nem meglepő, hogy a hatóságoknak végül a kiszabott pénzbüntetéseknek csupán 3 százalékát - alig 10 millió forintot - sikerült elszedniük a szerencsétlenektől, miközben az Index számításai szerint - figyelembe véve az összes ügyben intézkedő hivatalnokok munkaóráit - már csak a bírságolási ügyintézéssel járó költségek is magasabbak, mint a bírságokból származó bevétel.

A belügy statisztikáiból azonban az nem derül ki, mi történt azokkal a hajléktalanokkal, guberálókkal és koldusokkal, akik nem tudták befizetni a pénzt: beadhattak méltányossági kérelmet, kicsúszhattak az 1 éves elévülési határidőből, vagy közérdekű munkával, vagy elzárással töltötték le a büntetésüket.

A hajléktalanok jogait védő civil aktivisták szerint a sokszor értelmetlen, embertelen és nem utolsó sorban drága hatósági vegzatúra helyett az államnak inkább a legszegényebbek lakhatását kellene biztosítania. A múlt héten A Város Mindenkié (AVM) csoport Budapesten, az V. kerületi Bástya utca és Fejér György utca sarkán álló óvoda háta mögötti - éveken keresztül, a környékbeliek által is jól ismert két hajléktalan férfi menedékéül szolgáló - trafóháznál tartott sajtótájékoztatót.

Ide ugyanis az önkormányzat egymillió forintért telepített három méter magas vasrácsot, amely ellen helyi lakosok is nyílt levélben tiltakoztak. Az AVM szerint ebből a pénzből minimum három önkormányzati lakást is fel lehetne újítani, ahol azok az emberek is lakhatnának, akiket a ráccsal most kiszorítottak.