Kicenzúrázták a zsűriből Csáki Juditot

Nem fogadta el a jeles kritikus, Csáki Judit zsűritagnak való jelölését a Színházi Kritikusok Céhétől a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjának minősítéséhez, a két tulajdonos, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság. Indoklást az erről szóló értesítés nem tartalmazott, ami így nyilvánvalóan elfogadhatatlan. 

Mivel a Színházi Kritikusok Céhe a Magyar Színházi Társaság égisze alá tartozik, többen úgy gondolják, hogy a döntés hátterében a Magyar Teátrumi Társaság, és annak vezetője, Vidnyánszky Attila áll, akinek Csákival való konfliktusa régi. A kritikus ugyanis a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán a Színházi Tanszék vezetője volt, és miután Vidnyánszky odakerült vezetőnek, távoznia kellett, és beperelte az egyetemet.

Megkérdeztük Vidnyánszkyt, hogy ő hozta-e ezt a döntést, azt mondta, hogy ott se volt, amikor a döntés született, de tud róla, és egyetért vele. És úgy tudja, hogy erről mind a két társaság közösen döntött. Csákit borzasztóan megosztó személyiségnek tartja. Azt gondolja, hogy amióta a Nemzeti Színház igazgatója lett, Csáki írásaiban a minimális objektivitás sincs az előadásaival, és a vele jó viszonyt ápoló művészekkel kapcsolatban.

Arra a kérdésre, hogy, ha ezt el is fogadnánk, ez akkor sem lehetne indok egy szakma által elismert kritikus kizárására a zsűriből, Vidnyánszky azt felelte, ha hisszük, ha nem, ő ezzel nem foglalkozott. Ő azt tudja, hogy a Színházi Kritikus Céh ugyan javasolta Csákit, de a két társaság leszavazta.

Azt furcsának tartja, hogy ezt csak most közölte a Magyar Színházi Társaság ügyvezetője, Vajda Márta Csákival. Mert úgy tudja, hogy már az első ilyen ügyben történt ülés alkalmával leszavazták, egy hónappal ezelőtt. Úgy gondolja, ha két társaság együtt valakit leszavaz, az nem igényel külön indoklást. De többen is hoznak javaslatokat, utána elindul az alkudozás, és ezután derül ki, kik azok, akik ott ülnek a zsűriben.

Vajda Márta a megkeresésünkre azt mondta, azért nem továbbította eddig a döntést, mert még nem teljes a zsűritagok névsora, amit majd a teljes létszám megléte esetén hoznak nyilvánosságra, ő Csáki külön megkeresésére közölte a róla szóló döntést. Amíg csak ők voltak a POSZT tulajdonosai, nem volt semmi probléma, mert azokat, akiket a szakmai szervezetek javasoltak, természetesen elfogadták, és ők képezték a zsűrit. Most már egyezkedés folyik. Máskor is volt már, hogy nem fogadtak el valakit, tavaly például azt, akit a rendezők javasoltak.

Arra a kérdésre, igaz-e, hogy ők sem támogatták Csákit, az volt a válasz, ha nem akarták volna őt, nem terjesztették volna a nevét a plénum elé. Személy szerint nagyon sajnálja, hogy így alakult, de sajnos nem ők határoztak így. Ők soha nem szóltak bele abba, hogy a szakmai szervezetek kit küldenek. Arra a kérdésre, hogy volt-e indoklás, azt mondta, annyi, hogy a Magyar Teátrumi Társaság tagjai nem szeretnék Csákit.

Arra a felvetésre, hogy ez egy szakmai testülettől indoklásként kínos, azt válaszolta, hogy ők mindig elmondják, azt tartják jónak, ha a szakmai zsűriben azok ülnek, akiket a szakmai testületek javasolnak. És nekik teljesen mindegy, hogy a kritikusok kit javasolnak. Azt kell megérteni, hogy most van két szakmai szervezet, és valamilyen kompromisszumot kötni kell.

A történtek miatt négy kritikus, Herczog Noémi a Színház, Magyar Narancs szerzője, Jászay Tamás, a revizoronline.hu szerkesztője, Koltai Tamás, a Színház főszerkesztője, az Élet és irodalom szerzője, Tompa Andrea, a Színház főszerkesztő-helyettese, a Magyar Narancs szerzője, bojkottot hirdetett a Pécsi Országos Színházi Találkozó ellen. A bojkotthoz máris többen csatlakoztak, azt vállalják, hogy ők egyáltalán nem írnak a POSZT-ról, a saját felületükön semmit nem jelentetnek meg róla. A Színházi Kritikusok Céhében szavazás indult, hogy a történtek miatt a Céh kilépjen-e a Magyar Színházi Társaságból. Nagy valószínűséggel ez megtörténik.

Csáki a Facebookon a következőt tette közzé. „Még szoknom kell, hogy a kollégáim közül sokan kiállnak értem. Nyilván mert tudják, hogy valójában nem rólam van szó. A tiltakozáshoz való csatlakozás immár mindenki számára nyitott.”

Szerző

Zúzósra vett búcsú végtelenített akciókkal

Publikálás dátuma
2015.04.09. 07:45
Paul Walker és Vin Diesel a több részben szereplő kék Nissan GTR-rel az utolsó közös filmben FORRÁS: UIP-DUNA FILM
A Halálos iramban című folytatásos filmakció utolsó, 7. fejezete minden eddiginél zúzósabb és kaotikusabb. Ám az évek során igazi együttessé összeszokott gárda a zárójelenet utolsó perceit az autóbalesetben szörnyethalt színésztársuk, Paul Walker emlékének áldozták, s ekkor beigazolódott, a kőkemény öklű fickók tetkói alatt érzékeny szív dobog.

Az már arcátlanság, amilyen gátlástalanul halmozza az elképesztő ötleteket a Halálos iramban hetedik folytatása. Az akciófilmekről persze tudjuk, hogy újra és újra túl kell tenni az előző ötleteken, az elképesztőnél még elképesztőbb trükköket kell halmozni egymásra, hogy mindaz az ósdiság, amit az ős-akciók már rendre feltaláltak, újra újnak hasson, mert csak úgy lehet a filmet eladni. A hírek szerint a Halálos iramban legújabb produkcióját nagyon is el lehet adni, és ebben része van annak is, hogy a realitásoknak fittyet hányó jeleneteket ad el akciók gyanánt.

Autóval sok mindent láttunk már, még épületből ugratni is a volán mögül. De hogy valaki pofátlanul azt nyomja az orrunk alá nagy merészen, hogy hősei Abu Dabiban az Etikad Tower nevű legmagasabb épületből először átugratnak egy másik toronyépületbe, majd az elromlott fék miatt kénytelenek még egyet ugratni a következő toronyba, az annyira gátlástalan, hogy csak megemelhetjük előtte a kalapunkat. Márpedig Vin Diesel, azaz Dom és Paul Walker, azaz Brian, a Halálos iramban akciósorozat két alapfigurája ezt követi el a mostani részben.

Csak bámulhatunk leesett állal, ahogy áttörnek üvegen, betonon, acélon, meg ahogy szállnak a levegőben több tíz emelet magasságban egyik épületből a másikba, miközben azt is tudjuk, hogy a történet szerint a világ legdrágább autóját zúzva teszik ezt az apróságot. Ez a Lykan HyperSport típus (persze a filmben csak másolat) lélegzetelállítóan mutatós tűzpiros csoda, s valóban létezik, 3,4 millió dollár az ára, s mindössze hét darab van belőle a világon.

James Wan rendező nagyban játszik. A Halálos iramban történetei mindig is a féktelenül felturbózott ritmus, sebesség és felfokozott veszélyek közepette iramodott végig a játékidőn, most a rendezői ambíció csúcsra járatja a képzeletet: ha már hihetetlen akciókat visz a vászonra, akkor az legyen igazán nagystílű. Mint az, ahogy egy szállító repülőgépről egymás után öt autóval ugranak ki a rosszfiúkat kergető Domék, és persze úgy, hogy a félelmetesen hegyes-völgyes-erdős tájon pont elkapják a vékonyan kanyargó utat, épp az űzőbe vett autóbusz közelében.

Ezúttal mintha még zúzósabb lenne most minden üldözés, vadabb minden utcai bunyó, de mellé van itt például egy fantasztikus kiállítás is a nevezetes kínai terrakotta-hadsereg katonáiból, hogy ha már szétvernek hőseink valamit, ne akármit verjenek szét. (Igazán Imax méretben mutatnak jól a tájak, az autók és az üldözések is.)

A történet pontosan az, amit a film mutat: maga a káosz. Vagy mondhatjuk: ezer apró őrültség kavargása. Annyi biztos, hogy két kedvencünk, Dom és Brian ellen egy kegyetlen, ám rendkívül eszes gyilkológép esküszik bosszút a kómába esett öccse miatt, és több mint két és negyed órán át ők és csatolt részeik kergetik, püfölik, lövik, vadásszák egymást. Bekeveredik az ügybe alapjáraton egy bomba kis csaj, a világ legzseniálisabb hekkere, aki feltalálja az Isten Szeme nevű programot.

A kis ketyere mindent lát, szempillantás alatt megtalál bárkit a világon, és természetesen ez olyan hatalom, hogy egyszerre többen rá akarják tenni a kezüket. Még ilyen-olyan mellékszálak is futnak e két főszál mellett, de az már régi trükk, hogy az akciófilmek sztorija csak arra való, hogy zűrös szálaival zavarba ejtse a nézőt, aki kissé meghökkenve az elméjét kikezdő káosztól, teljes szívvel csak a látványosságoknak adja át magát.

És egyáltalán ne vegye rossz néven, hogy az egymást vasdarabokkal halálra püfölő hősök arcán és ruháján egyetlen karcolás vagy ránc sem esik. Ez a műfaj nem az ilyen emberi apróságokról szól, és most is meggyőződhetünk róla, hogy minél hihetetlenebbek az akciók, annál elismerőbben bámuljuk a vásznat, csodálva a képzelet arcátlan szabadságát.

De a Halálos iramban-nak van még valami titka. Lehet a sztori bármilyen kaotikus, lehet a látvány bármilyen hihetetlen, ezek a hősök valahogy belopóznak a szívünkbe. Ahogy a szeretni való hústorony, Vin Diesel a kenyérlapát kezével gyengéden megsimogatja a kis Michelle Rodriguez morcos arcocskáját, és lágyan suttog valami oltári giccses-érzelmes mondatot – abban azért igazi szív is van.

Ahogy a társai akciók közben melléfognak és mégis győznek, meg mindenféle vicces hülyeséget beszélnek össze-vissza – ez kedves tud lenni, még ha közben reccsen is a betört autóüveg. Nagyon primitíven, de mégis ügyesen vannak kitalálva ezek a figurák: épp annyit kapunk erőből és izomból, amennyit szívesen bámulunk, bátorságból meg egy kicsit még többet is. Még a főgonosz szerepében Jason Statham is olyan gyilkológép, aki az öccse iránti szeretetből zúzza végig a fél világot.

És hogy milyen gyengéd és megragadó is tud lenni a legzúzósabb akciófilm is akár, arra a befejező jelenet ébreszt rá. A gyönyörű kék szemű, jó vágású Paul Walker forgatás közben halt meg egy autóbalesetben, ezt minden filmbarát tudja. Halála után leállt a forgatás, a történetet kicsit átírták. Végül a komputer animációt és Paul két fiútestvérét is segítségül hívták (hangra és sziluettre), hogy emlékezetes legyen az alakjára emlékezés. A történet szerves részeként kitalált utolsó jelenet gyengéd és megható búcsú, a félig-meddig technikával, de legfőképpen szerető szívvel megidézett színész mintha a szemünk láttára autózna az örökkévalóság ragyogó napfényébe.

(Halálos hajsza 7 ****)

Szerző

Megvan az Aranypánt díj győztese

Publikálás dátuma
2015.04.08. 23:41
Forrás: Roma Sajtóközpont/Facebook
Nagy sikerrel zárult az Aranypánt díjátadó a Budapest Jazz Clubban. Április 8-án, idén először a Nemzetközi Roma Napon adtuk át a díjat Horváth József kutatóbiológusnak - olvasható a Roma Sajtóközpont honlapján. 

A hagyományteremtő elismerést olyan roma hétköznapi hősök kaphatják, akik a mindennapi életükben példaként szolgálnak roma és nem roma környezetük számára. Az ötven jelölt közül végül tíz hétköznapi roma hősre lehetett szavazni. Csaknem tízezer szavazat érkezett a jelöltekre az interneten. A nyertes Horváth József molekuláris genetikával foglalkozó kutatóbiológus lett.

Forrás: Roma Sajtóközpont/Facebook

Forrás: Roma Sajtóközpont/Facebook

A 27 éves kutató cigány telepen, nehéz körülmények között nőtt fel. A fiatal tudós éppen egy világszerte egyedülálló diagnosztikai eljáráson dolgozik, melynek lényege, hogy a korai stádiumban is kimutatható legyen a szájüregi rák - írja a portál.

"Homlokomon két aranypánt van. Az egyik a cigányságom, a másik a magyarságom”. A mondást városi legendák eredeztetik innen-onnan, a legmakacsabbul az tartja magát, hogy az idézet Péli Tamás világhírű festõtõl származik, aki büszkén viselte mindkét pántot.

A díjról és a díjátadóról további részleteket itt olvashat.

Szerző