Már az is áttörésnek számít, hogy az Észak- és Dél-Amerika valamint a karibi térség államainak kontinentális csúcstalálkozójára Kuba is meghívót kapott, de az esemény mindenekelőtt annak köszönhetően került a nemzetközi figyelem középpontjába, hogy az 1958-as kubai forradalom óta először tárgyalhat egymással az amerikai és kubai elnök. Barack Obama amerikai és Raúl Castro kubai elnök közötti hivatalos kétoldalú tárgyalás nem szerepel a találkozó napirendjén, de a két vezető tervek szerint mindenképpen tárgyal egymással. A panamai csúcs helyi idő szerint 19 órakor kezdődött pénteken, az időeltolódás 7 óra Közép-Európához képest. Csütörtökön este azonban az első nagy lépés megtörtént, John Kerry és Bruno Rodrigez, az amerikai és a kubai külügyminiszter szintén történelminek számító megbeszélést tartott. A találkozó tartalmáról hivatalos közleményt nem adtak ki, a State Department csak annyit közölt, hogy a két külügyminiszter most "hosszú és tartalmas párbeszédet folytatott". Diplomáciai források szerint a diplomaták többek között arról egyeztettek, hogy Washington levegye a terrorizmust támogató országok listájáról Kubát. Ugyanezen források azt valószínűsítik, hogy ezt Obama elnök fogja bejelenteni Panamában.
Az amerikai-kubai közeledést Obama elnök kezdeményezte, a tárgyalások tavaly december 17-én kezdődtek. Az igazi áttörést, a kétoldalú viszony normalizálását a Kuba elleni embargó feloldása jelentené, ez azonban még távlati lehetőségként is nehezen képzelhető el. Obama a csúcs előtt úgy nyilatkozott: "Soha nem gondoltam, hogy minden, azonnal megváltozik" .
Hasonló véleményt fogalmazott meg a lapunknak nyilatkozó Horvát János volt kubai magyar nagykövet. Horvát szerint a találkozó történelmi jelentősége nem azon múlik, hogy kezet fog-e a két elnök, hanem azon, hogy ezzel a kézfogással megpecsétel-e valamit. Kezet már fogott amerikai elnök és kubai vezető, Fidel Castro és Bill Clintonnal, vagy Raul Castro Obamával a Nelson Mandela temetésén. A gondot az jelenti, hogy december 17-én, amikor megkezdődött a normalizálódási folyamat, akkor még az volt a csöndes óhaj, hogy mire ez a panamai értekezlet sorra kerül, addig nagykövetségi szintre emelik a diplomáciai kapcsolatokat. De még ez is messze van, a tárgyalások még zajlanak, és szomorú, de nem nagyon közeledtek egymáshoz az álláspontok. Maga a tény, hogy az egyeztetés elindult, az nagy dolog, de tudomásul kell venni hogy ez egy nagyon lassú folyamat lesz, szögezte le a volt nagykövet. „Az egy dolog hogy mit akar Obama, milyen örökséggel akar kiszállni az elnökségből és hogy ebből mit tud megvalósítani. Nekem az a gyanúm, hogy Obama elnöksége alatt nem lesz diplomáciai kapcsolat, ám ha ez még meg is lenne, az embargót nem fogják feloldani”, vélekedett Horvát.
A diplomata szerint a terrorizmus támogató országok listájáról vélhetően lekerül Kuba, ezzel Obama viszont csak jó szándékát tudja felmutatni, azt, hogy az első lépést megtették. Ez különben Castro elsődleges feltétele a tárgyalások folytatásához. Havanna számára gesztusértékű lenne, hogy Washington levegye a terrorizmust támogató országok listájáról, amelyen még Irán, Szíria és Szudán szerepel. Kuba többek között Aznar spanyol miniszterelnök nyomására azért került fel erre a jegyzékre, mert az 1980-as években menedéket nyújtott az ETA baszk terrorszervezet és a kolumbiai FARC gerillamozgalom tagjainak, emlékeztetett Horvát.
Értéke azonban csak szimbolikus Kuba esetében, mert az ezen a listán való szereplés olyan hátrányokkal jár a kereskedelemben, banki műveletekben, ami Kubát egyébként is sújtja az embargó miatt. „ Azt el tudom képzelni, hogy a nagykövetségek valamilyen formában létrejönnek, de az embargó feloldását az elkövetkező időszakban nem tartom valószínűnek. Elsősorban azért nem mert ezt az embargót egy törvényben rögzítették 1996-ban, feloldásának feltételei is szabályozottak. Mindent meg lehet változtatni ugyan, a törvényt is, csak épp most, amikor Amerikában nemsokára beindul az elnökválasztási kampány, ez szinte lehetetlen. Az amerikai felmérések azt mutatják, hogy nagyon megosztott Kuba kérdésében nemcsak a politika, hanem a társadalom is, a republikánus többségű törvényhozásban pedig többségben vannak az embargó feloldását ellenzők. Van például van olyan elnökjelölt, Marco Rubio, aki maga is kubai származású és ellenzi az embargó feloldását. A kubai emigráció az Egyesült Államokban olyan emigráció, amely kezdetektől fogva privilégiumokat élvezett, máig meghatározó belpolitikai jelentőségű. Bush kormányában például három kubai miniszter volt. A kongresszusban pillanatnyilag nyolc kubai képviselő ül, akik nem feltétlenül demokrata-republikánus vonal mentén oszlanak meg. Van közöttük demokrata is, és ő is keményen embargó párti. A Kuba-kérdés teljesen belpolitikai ügy Amerikában, mert Florida több választást döntött már el. Itt nehéz az embargó feloldásával kampányolni”, mondta Horvát. Állítja: ez a furcsa, abszurd dolog kényszeríti az amerikaiakat nagyobbnál nagyobb ballépésekre, amelyekről különben tudják, hogy azok, hiszen az Egyesült Államoknak hatalmas gazdasági előnyöket hozna az embargó felszámolása. És azt is tudják, hogy ez egy hidegháborús kövület, ennek már tényleg semmi értelme sincs, csak mindig közbelép a kubai lobby, fogalmazott a magyar diplomata. A kubai emigráció szerint ugyanis bármilyen, akár gazdasági-kereskedelmi kapcsolatot fenntart Kubával az Egyesült Államok azzal nem a kubai népet, hanem a rezsimet segíti.
Az embargó feloldása viszont gazdaságilag rendkívül előnyös lenne az Egyesült Államok számára. „Hatvan éven át Kuba Amerika vadászterülete volt, és ez megszűnt az embargóval. Ezt még lehet pótolni, de közben egy olyan Kuba jött létre, amely lenullázódott gazdaságilag, infrastrukturálisan, mindenben, ott most óriási gazdasági, beruházási lehetőségek vannak, amelyek az amerikaiak számára elsődlegesen fontosak, mert nyilván ők lesznek az elsődleges beruházók. Számukra mindenekelőtt azért fontos Kuba, mert szinte a nulláról kell elindítani mezőgazdaságot, kereskedelmet, sőt turizmust is. Obama ezzel a nyitással máris lehetőséget adott olyan dolgokra, amelyek korábban nem voltak lehetségesek, és amivel azonnal élnek is az amerikaiak. Van már olyan cég, amely kompjáratot akar indítani Miami és Kuba között, beindult a repülőjárat New Orleansból, egy amerikai kosárlabdacsapat megy el Kubába, megszaporodtak az amerikai turisták, Texasból egy mezőgazdasági delegáció ment. Vagyis a gazdasági élet szereplői máris szépen feszítik a határokat”, mondta Horvát.
A diplomata szerint a nagy áttörés előjelei mégsem biztatóak. A csúcstalálkozót megelőzte egy két napos rendezvénysorozat, amelynek keretében például civil találkozó is sorra került, ami verekedésbe torkollt. Erre a kubai állam amolyan „ CÖF-féle”, a kormányzat által fenntartott úgynevezett civil szervezeteket delegált. De mentek igazi ellenzéki civil szervezetek is, s a két tábor végül összeverekedett egymással. Horvát szerint mindezt nehezíti a Venezuela kapcsán kitört viszály is, annyira, hogy Kuba ügy szinte már másodlagossá vált. A tegnap kezdődött csúcstalálkozó másik nagy témája ugyanis Venezuela és a Maduro-rendszer. „Amerikából nemrég hét magas rangú tisztségviselőt kitiltottak, ugyanúgy mint tőlünk Vida Ildikót, nekik az amerikai vagyonukat is befagyasztották. Washingtoni érvelés szerint Venezuela nemzetbiztonsági veszélyt jelent az Egyesült Államok számára. A panamavárosi csúcsot megelőzően azonban az amerikai vezetés a feszültség csökkentése reményében bizonyos mértékig visszatáncolt Venezuela elítélésében. De Washington további engedményekre kényszerül a kubai-amerikai kiegyezés érdekében”, véli Horvát, mivel hogy Kuba is azon dél-amerikai országok sorába tartozik, amely kiáll Venezuela mellett és előre jelezte, a panamai csúcson ez ügyben fel is szólal.
A Kuba elleni gazdasági és pénzügyi tranzakciók tiltását John F. Kennedy elnök rendelte el 1962 februárjában. Ez szigorította meg az 1996-ban elfogadott Helms-Burton törvény. A jogszabály nyolc pontban rögzíti az embargó feloldásának feltételeit. Mindenekelőtt előírja, hogy átmeneti kormánynak kell alakulnia Havannában, amelyben nincsenek Castrok. Az átmeneti kormánynak szabad választásokat kell kiírnia és ehhez engedélyeznie a politikai pártok megalakulását. Kubának meg kell fizetnie mindazokat a károkat, amelyeket az államosítással az amerikai államnak, a vállalatoknak és magánszemélyeknek okozott. Csakis ezután lehet elkezdeni a tárgyalásokat az embargó feloldásáról.
Ebben a formában szinte lehetetlen a kivitelezés, véli Horvát János, ugyanis a viszály amellett, hogy emberéleteket követelt, iszonyú anyagi károkat is okozott mindkét oldalon. Nagyon nagy amerikai vagyonok úsztak el a kubai államosítás során. Azt a vagyonértéket, amelyet 1970-ig lehetett bejelenteni 1,7 milliárd dollárban határozták meg akkor, amely a kamatokkal azóta 7 milliárd dollárnál tart. A magánvagyonok még legalább egy ekkora tételt jelentenek. Kubai részről azt állítják, hogy ők az embargóval ennél sokkal többet veszítettek, az ő vesztességük az évek során több százmilliárd dollárra rúg. A tönkrement kubai gazdaság képtelen eleget tenni az amerikai kárpótlási igénynek. Ha Washington nem enged a törvény előírásaiból gyakorlatilag elképzelhetetlen az embargó feloldása és az amerikai-kubai viszony tényleges normalizálása.
