Barack Obama;Kuba;Amerikai-kubai viszony;kubai embargó;

Megtörtént a nagy Obama-Castro találkozó: új fejezet nyílik (Videó!)

Történelmi fordulatnak nevezte Barack Obama amerikai elnök a szombati, Raul Castroval folytatott megbeszélését és "történelmi pillanatnak" minősítette az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) péntek-szombati csúcstalálkozóját, amelyen most először jelenhetett meg a térség mind a 35 államának vezetője, így Kubáé is. Obama úgy vélte: az Egyesült Államok és Kuba politikai közeledése az egész térség számára fordulópontot jelent.

Az amerikai és a kubai elnök közel másfél órán keresztül folytatott megbeszéléseket zárt ajtók mögött. A túlzás nélkül történelmi jelentőségű tárgyalásra az Amerikai Államok Szervezetének hetedik csúcstalálkozóján került sor Panamavárosban.

Az amerikai és a kubai elnök helyi, panamai idő szerint péntek este fogott kezet egymással, majd szombaton tárgyalt. Mindketten a párbeszéd és együttműködés elmélyítése mellett foglaltak állást, hangsúlyozva, hogy le kell zárni a múltat, a jövő felé kell tekinteni.

A történelmi pillanat: Obama és Castro kezet fog

Obama kijelentette, hogy a hidegháború véget ért, az Egyesült Államok "nem lesz a múlt foglya" sem a Kubához, sem a latin-amerikai térség egészéhez fűződő viszonyában, Washington a jövő felé tekint, s a problémákat úgy akarja megoldani, hogy az egész térséggel együttműködik.

Az amerikai elnök hozzátette, az Egyesült Államok és Kuba közötti nézeteltérések továbbra is fennállnak, de közös érdek lenne rendezni a viszonyt. „Idővel lehetségesnek tartom, hogy újfajta kapcsolat épüljön ki a két ország között” – mondta Obama. Raúl Castro – az 1959-es forradalmat vezető, már visszavonult Fidel 83 éves öccse – a maga részéről nyilatkozta, a két vezető hajlandó minden vitás kérdésről tárgyalni, mégpedig türelmesen: „Lesznek dolgok, amelyekben egyetértünk, de lesznek olyanok is, amelyekben soha nem fogunk.”

A latin-amerikai és a karibi országok kormány- és államfői üdvözölték a tárgyalást. Dilma Rousseff brazil elnök szerint a találkozó bátor lépés volt, hogy „végre eltüntessék a hidegháború utolsó nyomait” is, amely oly sok kárt okozott az kontinensen.

Korábban írtuk: Az amerikai-kubai közeledést Obama elnök kezdeményezte, a tárgyalások tavaly december 17-én kezdődtek. Az igazi áttörést, a kétoldalú viszony normalizálását a Kuba elleni embargó feloldása jelentené, ez azonban még távlati lehetőségként is nehezen képzelhető el. Obama a csúcs előtt úgy nyilatkozott: "Soha nem gondoltam, hogy minden, azonnal megváltozik" .

Hasonló véleményt fogalmazott meg a lapunknak nyilatkozó Horvát János volt kubai magyar nagykövet. Horvát szerint a találkozó történelmi jelentősége nem azon múlik, hogy kezet fog-e a két elnök, hanem azon, hogy ezzel a kézfogással megpecsétel-e valamit. Kezet már fogott amerikai elnök és kubai vezető, Fidel Castro és Bill Clintonnal, vagy Raul Castro Obamával a Nelson Mandela temetésén. A gondot az jelenti, hogy december 17-én, amikor megkezdődött a normalizálódási folyamat, akkor még az volt a csöndes óhaj, hogy mire ez a panamai értekezlet sorra kerül, addig nagykövetségi szintre emelik a diplomáciai kapcsolatokat. 

Mit vár el Washington Havannától?
A Kuba elleni gazdasági és pénzügyi tranzakciók tiltását John F. Kennedy elnök rendelte el 1962 februárjában. Ez szigorította meg az 1996-ban elfogadott Helms-Burton törvény. A jogszabály nyolc pontban rögzíti az embargó feloldásának feltételeit. Mindenekelőtt előírja, hogy átmeneti kormánynak kell alakulnia Havannában, amelyben nincsenek Castrok. Az átmeneti kormánynak szabad választásokat kell kiírnia és ehhez engedélyeznie a politikai pártok megalakulását. Kubának meg kell fizetnie mindazokat a károkat, amelyeket az államosítással az amerikai államnak, a vállalatoknak és magánszemélyeknek okozott. Csakis ezután lehet elkezdeni a tárgyalásokat az embargó feloldásáról. 
Ebben a formában szinte lehetetlen a kivitelezés, véli Horvát János, ugyanis a viszály amellett, hogy emberéleteket követelt, iszonyú anyagi károkat is okozott mindkét oldalon. Nagyon nagy amerikai vagyonok úsztak el a kubai államosítás során. Azt a vagyonértéket, amelyet 1970-ig lehetett bejelenteni 1,7 milliárd dollárban határozták meg akkor, amely a kamatokkal azóta 7 milliárd dollárnál tart. A magánvagyonok még legalább egy ekkora tételt jelentenek. Kubai részről azt állítják, hogy ők az embargóval ennél sokkal többet veszítettek, az ő vesztességük az évek során több százmilliárd dollárra rúg. A tönkrement kubai gazdaság képtelen eleget tenni az amerikai kárpótlási igénynek. Ha Washington nem enged a törvény előírásaiból gyakorlatilag elképzelhetetlen az embargó feloldása és az amerikai-kubai viszony tényleges normalizálása.