Erkölcsi kötelesség

A meghatottságtól alig tudtam összeszedni a gondolataimat. Szombaton kiállt a nyilvánosság elé Tuzson Bence, a Fidesz szóvivője, és azt mondta: „Erkölcsi kötelesség a Quaestor-ügy károsultjainak kártalanítása.” Végre rájött a kormány, hogy felelősség terheli a visszaélésekért, meg azért, hogy elhappolták a pénzt a kisbefektetők elől és gyorsan kikapták a kasszából a maguk milliárdjait? Vagy mert a Magyar Nemzeti Bank pöttyös hátsójú elnökének munkatársai nem végezték rendesen a munkájukat?

Nem, nem ezért. Kákosy Csaba és Bajnai Gordon miatt. Mert ők valamikor jóváhagyták a győri stadion hitelét. Meg Gyurcsány Ferenc és Gráf József miatt, akik anno az agrártárca pénzét is brókereknél helyezték el. Meg még azértabb: a Bajnai-kormány idején is üzleteltek a Quaestorral. A Fidesz-kormány ártatlan. Mit ártatlan? Áldozat! Még nem volt idejük kivenni a pénzt Tarsolyéktól, mert egyszóval sem említette soha - szotyolázás közben - a „főnöknek”, hogy gáz lesz, mentsék a menthetőt (meg őt magát is).

Valami más, nyomósabb oka lehet, hogy háborog Tuzson szóvivő erkölcsi érzéke. Nem szokott ő csak úgy ilyesmire hivatkozni. Erkölcsi késztetésből lépett volna ilyen gyorsan Rogán is? Aligha a kispénzű ügyfelek panaszai hatották meg a frakcióvezetőt. Inkább azok a haverok, akik krokodilkönnyet hullatva panaszolták el neki bebukott 10-20 millióikat.

Ha erről van szó, máris értem, mit jelent tuzsonul az „erkölcsi kötelesség”.