"Az antiszemitizmus, a Jobbik árt Magyarország imázsának"

Az antiszemitizmus, az ezzel kapcsolatos jelenségek és a Jobbik tevékenysége árt Magyarország imázsának - jelentette ki a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnöke vasárnap sajtótájékoztatón, Budapesten.

Ronald S. Lauder, aki a budapesti Élet menetére érkezett a magyar fővárosba, úgy vélekedett, hogy a Jobbik tevékenységével kapcsolatos hírek időnként teljesen háttérbe szorítják az olyan, a magyarok által tett fantasztikus dolgokat, mint például az 1956-os forradalom.

Az Élet menetének megrendezése azért is szükséges, mert az utóbbi időben az antiszemitizmus erősödését tapasztalják az egész világon - tette hozzá WJC vezetője. Elmondta: miközben a világon az antiszemitizmus erősödése elsősorban a muszlimok Izrael-ellenes érzelmeiből táplálkozik, Kelet-Közép-Európában ettől eltérő a tendencia. Vagyis Magyarországon ugyanaz a fajta antiszemitizmus tapasztalható, mint a második világháború előtt, és ami 560 ezer magyar zsidó halálához vezetett a holokauszt során - tette hozzá.

Ebben a helyzetben szükséges megvizsgálni az antiszemitizmus erősödésének az okait, illetve keresni, hogy mit tehetünk ellene - mondta Ronald S. Lauder. Közlése szerint azért mond beszédet az Élet menetén, mert el akarja mondani, hogy az antiszemitizmus sérti Magyarország imázsát, illetve mindenkit összefogásra szólít fel annak érdekében, hogy jobbá tegyék Magyarországot.

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke emlékeztetett arra, hogy immár 13. alkalommal rendezik meg az Élet menete felvonulást Budapesten, a rendezvényeken az elmúlt években rendszeresen 40-50 ezer ember vett részt. Ronald S. Lauder részvételét azért tartja üzenetértékűnek, mert a WJC azt demonstrálja ezáltal, hogy számára fontos a magyar zsidóság, amely az utolsó nagy zsidó közösség Közép-Kelet-Európában.

A WJC-nek, a magyar zsidóságnak és a magyar kormánynak is az az érdeke, hogy Magyarországon erős és független zsidó közösség működjön - mondta Heisler András. Egyben felhívta a figyelmet arra, hogy hétfőn a Mazsihisz "Tetteink minősítsenek!" elnevezésű kampányának keretében szoborparkot avatnak a Dohány utcai zsinagóga előtt. A szobrok olyan zsidó származású, vagy vallású magyarokat mintáznak - a többi között Radnóti Miklóst, Szerb Antalt és Richter Gedeont - akik sokat tettek a magyar kultúráért, tudományért - mondta Heisler András.

Aharon Tamir, a nemzetközi Élet menete igazgatója ugyancsak aggasztónak nevezve az antiszemitizmus erősödését. Hozzátette: "ami Magyarországon történik, nagyon rossz". A délutáni rendezvényről elmondta: az alkalmat ad arra, hogy a ma élőket emlékeztesse a holokauszt borzalmaira, és akár a kormányok figyelmét is felhívják arra, ha valamit nem jól csinálnak. Közlése szerint a világszerte működő 50 szervezetük közül a magyarországi az egyik legfontosabb, és teljes szívből támogatják partnerük, a Mazsihisz tevékenységét. Az Élet menete vasárnap délután fél négykor indul a Dohány utcai zsinagóga elől.

Szerző

Megtörtént a nagy Obama-Castro találkozó: új fejezet nyílik (Videó!)

Publikálás dátuma
2015.04.12. 14:01
A felvételen Barack Obama. FOTÓ: Drew Angerer/Getty Images
Történelmi fordulatnak nevezte Barack Obama amerikai elnök a szombati, Raul Castroval folytatott megbeszélését és "történelmi pillanatnak" minősítette az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) péntek-szombati csúcstalálkozóját, amelyen most először jelenhetett meg a térség mind a 35 államának vezetője, így Kubáé is. Obama úgy vélte: az Egyesült Államok és Kuba politikai közeledése az egész térség számára fordulópontot jelent.

Az amerikai és a kubai elnök közel másfél órán keresztül folytatott megbeszéléseket zárt ajtók mögött. A túlzás nélkül történelmi jelentőségű tárgyalásra az Amerikai Államok Szervezetének hetedik csúcstalálkozóján került sor Panamavárosban.

Az amerikai és a kubai elnök helyi, panamai idő szerint péntek este fogott kezet egymással, majd szombaton tárgyalt. Mindketten a párbeszéd és együttműködés elmélyítése mellett foglaltak állást, hangsúlyozva, hogy le kell zárni a múltat, a jövő felé kell tekinteni.

A történelmi pillanat: Obama és Castro kezet fog

Obama kijelentette, hogy a hidegháború véget ért, az Egyesült Államok "nem lesz a múlt foglya" sem a Kubához, sem a latin-amerikai térség egészéhez fűződő viszonyában, Washington a jövő felé tekint, s a problémákat úgy akarja megoldani, hogy az egész térséggel együttműködik.

Az amerikai elnök hozzátette, az Egyesült Államok és Kuba közötti nézeteltérések továbbra is fennállnak, de közös érdek lenne rendezni a viszonyt. „Idővel lehetségesnek tartom, hogy újfajta kapcsolat épüljön ki a két ország között” – mondta Obama. Raúl Castro – az 1959-es forradalmat vezető, már visszavonult Fidel 83 éves öccse – a maga részéről nyilatkozta, a két vezető hajlandó minden vitás kérdésről tárgyalni, mégpedig türelmesen: „Lesznek dolgok, amelyekben egyetértünk, de lesznek olyanok is, amelyekben soha nem fogunk.”

A latin-amerikai és a karibi országok kormány- és államfői üdvözölték a tárgyalást. Dilma Rousseff brazil elnök szerint a találkozó bátor lépés volt, hogy „végre eltüntessék a hidegháború utolsó nyomait” is, amely oly sok kárt okozott az kontinensen.

Korábban írtuk: Az amerikai-kubai közeledést Obama elnök kezdeményezte, a tárgyalások tavaly december 17-én kezdődtek. Az igazi áttörést, a kétoldalú viszony normalizálását a Kuba elleni embargó feloldása jelentené, ez azonban még távlati lehetőségként is nehezen képzelhető el. Obama a csúcs előtt úgy nyilatkozott: "Soha nem gondoltam, hogy minden, azonnal megváltozik" .

Hasonló véleményt fogalmazott meg a lapunknak nyilatkozó Horvát János volt kubai magyar nagykövet. Horvát szerint a találkozó történelmi jelentősége nem azon múlik, hogy kezet fog-e a két elnök, hanem azon, hogy ezzel a kézfogással megpecsétel-e valamit. Kezet már fogott amerikai elnök és kubai vezető, Fidel Castro és Bill Clintonnal, vagy Raul Castro Obamával a Nelson Mandela temetésén. A gondot az jelenti, hogy december 17-én, amikor megkezdődött a normalizálódási folyamat, akkor még az volt a csöndes óhaj, hogy mire ez a panamai értekezlet sorra kerül, addig nagykövetségi szintre emelik a diplomáciai kapcsolatokat. 

Mit vár el Washington Havannától?
A Kuba elleni gazdasági és pénzügyi tranzakciók tiltását John F. Kennedy elnök rendelte el 1962 februárjában. Ez szigorította meg az 1996-ban elfogadott Helms-Burton törvény. A jogszabály nyolc pontban rögzíti az embargó feloldásának feltételeit. Mindenekelőtt előírja, hogy átmeneti kormánynak kell alakulnia Havannában, amelyben nincsenek Castrok. Az átmeneti kormánynak szabad választásokat kell kiírnia és ehhez engedélyeznie a politikai pártok megalakulását. Kubának meg kell fizetnie mindazokat a károkat, amelyeket az államosítással az amerikai államnak, a vállalatoknak és magánszemélyeknek okozott. Csakis ezután lehet elkezdeni a tárgyalásokat az embargó feloldásáról. 
Ebben a formában szinte lehetetlen a kivitelezés, véli Horvát János, ugyanis a viszály amellett, hogy emberéleteket követelt, iszonyú anyagi károkat is okozott mindkét oldalon. Nagyon nagy amerikai vagyonok úsztak el a kubai államosítás során. Azt a vagyonértéket, amelyet 1970-ig lehetett bejelenteni 1,7 milliárd dollárban határozták meg akkor, amely a kamatokkal azóta 7 milliárd dollárnál tart. A magánvagyonok még legalább egy ekkora tételt jelentenek. Kubai részről azt állítják, hogy ők az embargóval ennél sokkal többet veszítettek, az ő vesztességük az évek során több százmilliárd dollárra rúg. A tönkrement kubai gazdaság képtelen eleget tenni az amerikai kárpótlási igénynek. Ha Washington nem enged a törvény előírásaiból gyakorlatilag elképzelhetetlen az embargó feloldása és az amerikai-kubai viszony tényleges normalizálása.

Szerző

Megtörtént a nagy Obama-Castro találkozó: új fejezet nyílik (Videó!)

Publikálás dátuma
2015.04.12. 14:01
A felvételen Barack Obama. FOTÓ: Drew Angerer/Getty Images
Történelmi fordulatnak nevezte Barack Obama amerikai elnök a szombati, Raul Castroval folytatott megbeszélését és "történelmi pillanatnak" minősítette az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) péntek-szombati csúcstalálkozóját, amelyen most először jelenhetett meg a térség mind a 35 államának vezetője, így Kubáé is. Obama úgy vélte: az Egyesült Államok és Kuba politikai közeledése az egész térség számára fordulópontot jelent.

Az amerikai és a kubai elnök közel másfél órán keresztül folytatott megbeszéléseket zárt ajtók mögött. A túlzás nélkül történelmi jelentőségű tárgyalásra az Amerikai Államok Szervezetének hetedik csúcstalálkozóján került sor Panamavárosban.

Az amerikai és a kubai elnök helyi, panamai idő szerint péntek este fogott kezet egymással, majd szombaton tárgyalt. Mindketten a párbeszéd és együttműködés elmélyítése mellett foglaltak állást, hangsúlyozva, hogy le kell zárni a múltat, a jövő felé kell tekinteni.

A történelmi pillanat: Obama és Castro kezet fog

Obama kijelentette, hogy a hidegháború véget ért, az Egyesült Államok "nem lesz a múlt foglya" sem a Kubához, sem a latin-amerikai térség egészéhez fűződő viszonyában, Washington a jövő felé tekint, s a problémákat úgy akarja megoldani, hogy az egész térséggel együttműködik.

Az amerikai elnök hozzátette, az Egyesült Államok és Kuba közötti nézeteltérések továbbra is fennállnak, de közös érdek lenne rendezni a viszonyt. „Idővel lehetségesnek tartom, hogy újfajta kapcsolat épüljön ki a két ország között” – mondta Obama. Raúl Castro – az 1959-es forradalmat vezető, már visszavonult Fidel 83 éves öccse – a maga részéről nyilatkozta, a két vezető hajlandó minden vitás kérdésről tárgyalni, mégpedig türelmesen: „Lesznek dolgok, amelyekben egyetértünk, de lesznek olyanok is, amelyekben soha nem fogunk.”

A latin-amerikai és a karibi országok kormány- és államfői üdvözölték a tárgyalást. Dilma Rousseff brazil elnök szerint a találkozó bátor lépés volt, hogy „végre eltüntessék a hidegháború utolsó nyomait” is, amely oly sok kárt okozott az kontinensen.

Korábban írtuk: Az amerikai-kubai közeledést Obama elnök kezdeményezte, a tárgyalások tavaly december 17-én kezdődtek. Az igazi áttörést, a kétoldalú viszony normalizálását a Kuba elleni embargó feloldása jelentené, ez azonban még távlati lehetőségként is nehezen képzelhető el. Obama a csúcs előtt úgy nyilatkozott: "Soha nem gondoltam, hogy minden, azonnal megváltozik" .

Hasonló véleményt fogalmazott meg a lapunknak nyilatkozó Horvát János volt kubai magyar nagykövet. Horvát szerint a találkozó történelmi jelentősége nem azon múlik, hogy kezet fog-e a két elnök, hanem azon, hogy ezzel a kézfogással megpecsétel-e valamit. Kezet már fogott amerikai elnök és kubai vezető, Fidel Castro és Bill Clintonnal, vagy Raul Castro Obamával a Nelson Mandela temetésén. A gondot az jelenti, hogy december 17-én, amikor megkezdődött a normalizálódási folyamat, akkor még az volt a csöndes óhaj, hogy mire ez a panamai értekezlet sorra kerül, addig nagykövetségi szintre emelik a diplomáciai kapcsolatokat. 

Mit vár el Washington Havannától?
A Kuba elleni gazdasági és pénzügyi tranzakciók tiltását John F. Kennedy elnök rendelte el 1962 februárjában. Ez szigorította meg az 1996-ban elfogadott Helms-Burton törvény. A jogszabály nyolc pontban rögzíti az embargó feloldásának feltételeit. Mindenekelőtt előírja, hogy átmeneti kormánynak kell alakulnia Havannában, amelyben nincsenek Castrok. Az átmeneti kormánynak szabad választásokat kell kiírnia és ehhez engedélyeznie a politikai pártok megalakulását. Kubának meg kell fizetnie mindazokat a károkat, amelyeket az államosítással az amerikai államnak, a vállalatoknak és magánszemélyeknek okozott. Csakis ezután lehet elkezdeni a tárgyalásokat az embargó feloldásáról. 
Ebben a formában szinte lehetetlen a kivitelezés, véli Horvát János, ugyanis a viszály amellett, hogy emberéleteket követelt, iszonyú anyagi károkat is okozott mindkét oldalon. Nagyon nagy amerikai vagyonok úsztak el a kubai államosítás során. Azt a vagyonértéket, amelyet 1970-ig lehetett bejelenteni 1,7 milliárd dollárban határozták meg akkor, amely a kamatokkal azóta 7 milliárd dollárnál tart. A magánvagyonok még legalább egy ekkora tételt jelentenek. Kubai részről azt állítják, hogy ők az embargóval ennél sokkal többet veszítettek, az ő vesztességük az évek során több százmilliárd dollárra rúg. A tönkrement kubai gazdaság képtelen eleget tenni az amerikai kárpótlási igénynek. Ha Washington nem enged a törvény előírásaiból gyakorlatilag elképzelhetetlen az embargó feloldása és az amerikai-kubai viszony tényleges normalizálása.

Szerző