A Jobbik vasárnapi sikere jelzi, hogy a választók kritikus tömege nem tartja már szélsőségesnek a pártot: ledőltek azok a tabuk, amelyek főképp a bizonytalan választók jelentős részét tartották távol - állítja a Political Capital (PC). Elemzésük szerint a tapolcai időközi országgyűlés képviselő-választáson elért jobbikos győzelem megerősítette: nincs plafonja a Jobbik növekedésének, csak a rivális pártok lehetnének képesek megállítani ezt a folyamatot, de ennek egyelőre nincs jele. Mint írták, újabb bizonyítéka látható annak, hogy sikeres a Jobbik elmúlt másfél évben folytatott, mérséklődést célzó imázskampánya. A Fidesz részéről egyértelműen megbukott a centrális erőtér stratégiája: előbb balról, most pedig jobbról győzték le. Kétpólusú ellenzékét a kormánypárt már nem tudja saját előnyére fordítani, ráadásul éppen ebben, az alapvetően jobboldali karakterű, de hárompólusú választókerületben lett volna elvárható, hogy működjön az eddigi taktika. A PC szerint országosan vélhetően ennél is rosszabbul áll a kormánypárt, ráadásul a Fidesz láthatóan nem tud mit kezdeni a Jobbik-jelenséggel. Eközben az MSZP számára kitörést jelenthetett volna, ha nem csak hazai pályán (Újpesten), vagy nem csak egy független jelöltet támogatva (Veszprémben) képes legyőzni a Fideszt. Ezt a korábbiaknál egyértelműen nehezebb célját nem sikerült elérnie, váltópárti babérjai ezzel újra megkérdőjeleződtek.
Nemcsak az egyébként csütörtökre várható, hivatalos végeredmény, de a részeredmények (lásd grafikánkat) is stratégiaváltásra inthetik a pártokat. "A tapolcai mozgósítás kulcsfontosságú eleme a Jobbik győzelmének: Rig Lajos fölényesen nyerte meg a tapolcai szavazóköröket" - közölte még vasárnap este a Facebookon a Republikon Intézet. Elemzésük szerint az a tény, hogy a Jobbik jobban megnyerte "saját" városát, mint a baloldal, döntő körülménynek látszik. Az is szembetűnő, írták, hogy Fenyvesi Zoltán nem tudta hozni a kistelepüléseket: miközben áprilisban még ezen a szinten szerepelt a legjobban a Fidesz-KDNP jelöltje, vasárnap a kormánypárt itt sem tudta elvinni szavazóit.
Kérdés, milyen következtetéseket lehet és kell levonni a tapolcai választásból, s hogy annak milyen hosszútávú hatásai lesznek. Elemzőket kérdeztünk:
1. Előre tört-e a szélsőjobb?
2. Van felelőssége Orbán Viktornak a tapolcai választás végkimenetelében?
3. Mi lesz most a baloldallal?
László Róbert, a Political Capital választási szakértője:
1. Igen.
2. Már hogyne lenne?! A kormány elmulasztott a szélsőjobboldal ellen politizálni. A Fidesz éveken keresztül gyakorlatilag nem támadta ideológiailag, a kampányhajrában pedig csak azt a stratégiát választotta, ami a baloldalon az elmúlt években egyértelműen megbukott, a Jobbik stigmatizálását. Ráadásul Orbán és pártja nem képes a korrekcióra, továbbra is a szocialistákat támadják, holott fel kellene ismerni, hogy ma már a Jobbik jelenti rájuk a legnagyobb veszélyt. Ez a helyzet nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem évek alatt, így a kormánypártoknak lett volna idejük felkészülni. Csakhogy a Fidesz azt gondolta, nem kell tennie semmit, kétoldali ellenzéke majd szépen elintézi egymást. Ez a stratégia nem jött be, s ez már régen látható, az elmúlt két választás pedig bizonyította: a Fideszt bal- és jobboldalról is meg lehet verni, azaz megbukott a centrális erőtér stratégiája, kétpólusú ellenzékét a kormánypárt már nem tudja saját előnyére fordítani, ahhoz túlságosan legyengült, ellenfelei pedig - legalábbis a Jobbik - fölerősödtek.
3. A baloldal tovább gyengélkedik, de ez gyorsan megváltozhat. Tapolcán az MSZP pártlogóval akart nyerni, nem sikerült, ami bizonyítja azt is, hogy Veszprémben sem sikerült volna ilyen módszerrel nyerni. Ezzel megdőlt az is, hogy újra följöhet a legnagyobb, ám jelenleg gyenge baloldali ellenzéki párt, a szocialisták ezúttal is bebizonyították, ma már nem komoly kihívói a kormányoldalnak, miközben ezen a térfélen a többi politikai tömörülés elveszni látszik. Az biztos, hogy a baloldali társadalmi közegben most ismét fölerősödik az igény arra, hogy új politikai erő jöjjön létre, bár egyelőre nem látszik, hogy ki, mikor, milyen alapokon hozhatná ezt létre. Elvileg erre idő is van, bár az előző ciklus alapján ennek csíráinak már látszania kellene. A baloldal ugyanolyan stratégiaváltási kényszerben van, mint a Fidesz, ám egyik félnél sem látszanak ennek arcai, sem pedig gondolati, eszmei alapjai.
Ceglédi Zoltán elemző:
1. Jelentős siker ez a Jobbik számára és annyiban tendenciát is mutat, hogy a párt részéről hosszú építkezés előzte meg az első egyéni mandátum megszerezését. Tavaly tapasztalhattunk egy komoly stratégiaváltást, amely a kormányképesség illúzióját, vagy ígéretét volt hívatott bemutatni, ezzel párhuzamosan a Fidesz romló minőségű kormányzása, szélsőjobbra húzódása teremtette meg a lehetőséget a Jobbik erősödésére. Mindenképpen számolni kell a Jobbikkal, de kérdés, hogyan reagál a Fidesz a komoly kudarcra, illetve hogy a baloldali pártok hogyan képesek ezzel szembesülni.
2. A Fidesz komoly stratégiai hibát vétett, amikor azt gondolta: képes lehet a Jobbik üzeneteit a saját kommunikációjába átemelve, saját választóinak is kedvezve, kifogni a szelet a párt vitorlájából. Nem az történt, hogy a Jobbik potenciális szavazóit húzták be, hanem az elbizonytalanodott Fidesz-szavazókat győzték meg arról, hogy a Jobbik rendben van.
3. Amíg a baloldali pártok nem tisztázzák a kereteket, nem jelentenek érdemi lehetőséget. Az alkalmi összeállások, tartalmatlan együttműködések láthatóan semmire sem vezetnek, annak az összefogósdinak az erőltetése, aminek nincs komolyabb üzenete, mint hogy nem a Fidesz és nem a Jobbik vagyunk, a választókat nem győzi meg. Az MSZP-nek és DK-nak közös jelöltje volt ugyan, de nincs olyan szavazó, aki a két párt politikáját egyaránt osztaná, ezért inkább leszavaz egy ilyen "csalamádé-összeállást". Minden pártnak határozott öndefinícióra, ehhez igazodó stratégiára van szüksége, és ezt ma egyik ellenzéki pártnál sem látni. A baloldali-liberális szavazóknak jó eséllyel szüksége lehet új pártra, mert bár számszerűen most sokan vannak az őket megszólító tömörülések - MSZP, DK, Együtt, PM, Liberálisok -, de mivel nem deklarált különbségek vannak közöttük, a szavazók sem tudnak ki mellé állni.
Összeállításunk a következő oldalon folytatódik!
