Versenyfutás az ENSZ- főtitkári székért

Publikálás dátuma
2015.04.15. 07:31
Két mandátum után, nemsokára búcsúzik Ban Ki Mun. Helyére máris sokan pályáznak. Fotó: Europress/ Getty Images
Versenyfutás kezdődött Jugoszlávia volt országai között az ENSZ-főtitkári tisztségért. Jövőre kell ugyanis megválasztani Ban Ki Mun utódát. Nem valószínű, hogy akár a szerb, akár a horvát, akár a szlovén jelölt lenne a befutó. Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter tűnik a legnagyobb favoritnak.

Jövőre választják meg Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár utódát. A dél-koreai diplomata két mandátumot is szolgált a világszervezet élén, 2007 óta tölti be a tisztséget. Az ENSZ alapszabálya szerint az új főtitkárt az ENSZ Közgyűlésének kell megválasztania az ENSZ Biztonsági Tanácsának ajánlása alapján. Elvileg az is lehetséges, hogy a BT nem jut dűlőre a jelölt személyét illetően, s a Közgyűlés egyszerű szavazással dönt, ennek azonban nagyon kicsi az esélye.

Rég volt ennyire jó esélye kelet-európai politikusnak vagy diplomatának arra, hogy a világszervezet főtitkári székébe üljön. Különösen a jugoszláv utódállamok mutatnak nagy érdeklődést a lehetőség iránt, hiszen érdeklődését fejtette ki már a tisztség iránt Vesna Pusic horvát külügyminiszter, a szerb diplomácia egykori vezetője, Vuk Jeremic, valamint Danilo Türk volt szlovén államfő. Sajátos módon azonban nem mindenki lehet próféta a saját hazájában, ami különösen az első két jelöltre igaz, hiszen Pusic jelölését egyelőre nem támogatja Kolinda Grabar Kitarovic elnök, Jeremicét pedig Aleksandar Vucic szerb kormánya.

Hármójuk közül a legnagyobb kampányt Vuk Jeremic fejti ki, aki már egy jó ideje nem is rejti véka alá ENSZ-főtitkári ambícióit. Olyannyira, hogy az ENSZ New York-i központjában állítólag olyan érmét terjesztenek, amely szintén hivatalos jelöltként nevezik meg Jeremicet, hozzátéve, hogy saját hazájának kormánya nem támogatja őt. Korábban a Reuters is remek főtitkárjelöltként írta le, akkor azonban még nem mérgesedett el annyira a helyzet az Egyesült Államok és Moszkva között. Jeremic kiválóan beszélt angolul, iskoláit Cambridge-ben és Londonban végezte, majd a Harvardon Jeffrey Sachs professzor segédje volt.

Politikai pályafutása a szerbiai demokratikus fordulat, Slobodan Milosevic bukása után kezdődött el, segítette Zoran Djindjic kormányának munkáját, a befektetők felkutatása volt a legfontosabb feladata. 2004-2007 között Boris Tadic akkori elnöknek adott tanácsokat. Elsősorban az államfőhöz fűződő viszonyának köszönhette, hogy 2007-ben külügyminiszterré tették meg. Mindössze 28 éves volt ekkor. Kényes időszak volt ez a szerb külpolitika szempontjából, hiszen 2008 februárjában kiáltotta ki függetlenségét Koszovó, s Jeremicnek kiterjedt ellenkampányt kellett folytatnia, meg kellett győznie egy sor országot arról, hogy ne ismerje el az új köztársaság önállóságát.

A külügyminiszteri tisztségtől való távozása után sem maradt munka nélkül. Sőt, Jeremic karrierjében rendkívül fontos szakasz következett azzal, hogy 2012 szeptemberében az ENSZ-közgyűlés elnökévé választották meg. Számos ismeretségre tett szert, alaposan megismerte a világszervezet működését. 2013 szeptemberéig töltötte be a tisztséget, ekkor is született róla a már említett Reuters-féle értékelés.

Jeremic már a Közgyűlés elnökeként pedzegette, hogy szívesen lenne Ban Ki Mun utóda. Ha a választás mondjuk 2014 elején lett volna, akkor az esélyei nem is lettek volna lebecsülendőek. Most azonban éppen az orosz-amerikai viszály áldozatává válhat. Hiába lenne elfogadható Jeremic Moszkva számára, Washington szerbként túl oroszbarátnak tartaná, ezért megvétózhatja megválasztását.

A másik gond, hogy a szerb kormány egyelőre nem állt be mögé, s lehet, hogy nem is fog. Jeremic ugyanis még az előző, a Demokrata Párt (DS) által fémjelzett kormány tagja volt, ám a DS most ellenzékben van, s egykori mentora, Boris Tadic – a demokratáktól való kilépése óta - a szerb politikai színtéren meghatározónak semmiképpen sem túl nevezhető szociáldemokrata pártot vezeti.

Jeremic abban bízik, hogy a Jeffrey Sachs világhírű amerikai közgazdász által fémjelzett Nemzetközi Fenntartható Fejlődéssel Foglalkozó Központ (CIRSD) sokat segíthet majd neki. A csoport 2013 novemberében alakult meg Jeremic elnökletével. Tiszteletbeli elnöke pedig Miguel Ángel Moratinos egykori spanyol külügyminiszter, de rajtuk kívül egy sor már ismert diplomata is tagja. A szerb diplomácia volt vezetője biztosan számíthat majd Moszkva és Peking támogatására, de nagy kérdés – Washington mellett – Párizs vagy London magatartása.

Vesna Pusic jelenlegi horvát külügyminiszter is tapasztalt diplomata és politikus hazájában. Bölcsészként tanult, majd a hetvenes években kutatóként dolgozott a Ljubljanai Egyetemen. Ő volt az egyik alapítója az első feminista szervezetnek Jugoszláviában. 1990-ben aztán 27 társával életre hívta a Horvát Néppártot (HNS). Némi kitérőt követően 2000-2008 között a HNS elnökeként szolgált, majd 2013-ban ismételten visszatért a párt élére, s jelenleg is annak vezetője. Zoran Milanovic kabinetjében a külügyi tárca mellett a kormányfő-helyettesi tisztséget látja el.

Pusicot ugyan a jelenlegi, Zoran Milanovic miniszterelnök által fémjelzett kabinet támogatná főtitkári ambícióiban, Horvátországban azonban december elején parlamenti választást rendeznek, s a voksolás majdnem biztosra vehető győztese, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) nem valószínű, hogy szívesen látná majd a politikai ellenfelet a világszervezet élén. S a főtitkári választás már arra az időszakra esik, amikor – feltehetően – a HDZ kormányoz.

Kolinda Grabar Kitarovic elnök magatartásából is az szűrhető le, hogy egy esetleges konzervatív kormány nem lelkesedne Pusic főtitkári tisztségéért. Hiába nők mindketten, hiába Horvátország nemzetközi befolyása a tét, Zágrábban e kérdéseknél nagyobb súlyba esnek latba a belpolitikai megfontolások. Grabar Kitarovic a HDZ élpolitikusaként pártjának a hatalomba való visszatérését kívánja elősegíteni, s ebbe egyszerűen nem illik bele Pusic támogatása.

Pusic jelölésével kapcsolatban egy másik gond is felmerül. A horvát külügyminiszter valószínűleg Moszkva számára nem lenne „álomjelölt”, hiszen Pusic egyértelműen Amerika-barát politikát folytat. A kelet-ukrajnai válság kapcsán is teljesen egyértelmű álláspontot fogalmazott meg: „Az Ukrajna elleni nyílt orosz agresszió hasonló ahhoz, mint amit mi 1991-ben átéltünk”. Oroszország amiatt is megorrolt Zágrábra, mert állítólag több tucatnyi horvát veterán segíti az ukrán erőket az oroszbarát szakadárokkal szembeni harcban. Szakértők biztosra veszik, ha Pusicot jelölné mondjuk Washington a világszervezet főtitkárának, Moszkva élne vétójogával, hiába jelenthez előnyt számára, hogy a női nem képviselője.

Nagy kérdés, befuthat-e nevető harmadikként Danilo Türk. Az ENSZ működését töviről-hegyire ismeri, ez mellette szólhat, no és az is, hogy személyével kapcsolatban Moszkvának sem lehet különösebb kifogása. A jogász végzettségű politikus a nyolcvanas években az Amnesty International munkáját segítette Jugoszláviában, az ország emberi jogi helyzetéről szóló jelentéseivel. 1986-1992 között az ENSZ jelentéstevője volt a gazdasági, szociális és kulturális jogok terén.

1992-2000 között ő képviselte Szlovéniát az ENSZ-nél. Ez idő alatt, 1998 augusztusa és 1999 novembere között az ENSZ BT elnöki tisztségét is ellátta. 2000-2005 között az ENSZ-főtitkár politikai ügyekért felelős segítője volt. 2005-ben tért vissza Szlovéniába, Ljubljanában a nemzetközi jog professzora, a Ljubljanai Egyetem jogi karának dékánhelyettese lett. 2007 decemberében független jelöltként választották meg államfőnek, öt évig állt a köztársaság élén. 2012-ben Borut Pahorral szemben vesztette el az államfőválasztást.

Türk tapasztaltságát, hozzáértését senki sem vonhatja kétségbe, ám elképzelhető, hogy a BT országai túl jelentéktelennek tartják Szlovéniát ahhoz, hogy az ország fiára bízzák a főtitkári tisztséget.

A volt Jugoszlávia országainak jelöltjei azért sem tekinthetőek favoritnak, mert ha kompromisszumos jelöltet kellene választani, és valóban Kelet-Európa adhatná az új főtitkár személyét, s nem Latin-Amerika, akkor Miroslav Lajcákot nevezhetnénk a legesélyesebbnek. A szlovák külügyminiszter Keleten és Nyugaton egyaránt elismert diplomata. Robert Fico kormányfő egy március végén elhangzott rádióműsorban jelentette be, hogy hazája pályázni is kíván az ENSZ főtitkári posztjára. Lajcák mellett korábban a volt külügyminiszter, Ján Kubis neve is szóba került, őt azonban nemrég nevezték ki az ENSZ-főtitkár személyes helyettesévé Irakban. Fico szerint ezért a kormány jelöltje a jelenlegi külügyminiszter lesz.

Frissítve: 2015.04.14. 21:50

Édesanyja állampolgársága miatt került börtönbe az elnökjelölt

Elutasította a kairói semmítőszék Házem Abu Iszmáíl volt egyiptomi elnökjelölt fellebbezését, amivel jogerőssé vált a befolyásos iszlamista politikusra tavaly kiszabott hétéves börtönbüntetés. Azért ítélték el, mert a 2012-es elnökválasztás idején elhallgatta, hogy anyja amerikai állampolgár.

Az észak-afrikai országban nem lehet államfő az, aki, illetve akinek valamelyik szülője az egyiptomin kívül más állampolgársággal is rendelkezik. A 2012-es voksoláson nagy esélyekkel induló Abu Iszmáíl a jelöléshez szükséges 30 ezer aláírás több mint ötszörösét gyűjtötte össze. A keményvonalas szalafista annak idején azt állította, hogy anyjának csupán zöldkártyája volt, a legfelsőbb választási bizottság azonban ennek ellenére érvénytelenítette jelöltségét. A választásokat végül az iszlamista Mohamed Murszi nyerte meg.

Abu Iszmáílt csak azután tartóztatták le, hogy a jelenlegi államfő - és akkori hadsereg-főparancsnok -, Abdel-Fattáh esz-Szíszi 2013 júliusában elmozdította Murszit elnöki tisztségéből, és átfogó hadjáratot indított támogatói ellen. A hatalomváltást követő hónapokban számos magas rangú iszlamista politikus került rács mögé.

Az ország legmagasabb szintű fellebbviteli bírósága, a kairói semmítőszék tavaly decemberben már véglegesítette Abu Iszmáíl egy másik, egyéves börtönbüntetését, amelyet a bíróság megsértése miatt kapott. Iszmáil ellen egyéb eljárások is folynak, így még nem tudni, hogy összesen hány év börtönre számíthat.

Szerző

A Fideszt körüllengi a korrupció szaga

Publikálás dátuma
2015.04.14. 17:08
Illusztráció: Thinsktock
A tapolcai időközi országgyűlési választás élénk visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtóban.

A német Frankfurter Allgemeine Zeitungban Stephan Löwenstein a Menteni, ami menthető című írásában kiemelte, hogy "a Fidesz belekeveredett egy sor botrányba, ami a szélsőjobboldali Jobbikot erősíti". A konzervatív lap tudósítója kifejtette, hogy a tapolcai választás illeszkedik a felmérések által az egész országról kibontakozó képbe, s "az egy éve még verhetetlennek tűnő Fidesz vereségeinek sorozatába". Hozzátette, hogy az utóbbi időközi választások nem az ellenzék valamely szereplőjének erejét mutatják, hanem azt, hogy a Fidesznek nem sikerült mozgósítania törzsszavazóit. A FAZ szerzője egyebek közt a reklámadóra és a vasárnapi pihenőnapra utalva úgy vélekedett, hogy a Fidesz "politikai hibákat vétett", de ennél is ártalmasabb számára "a korrupció szaga", amely "körüllengi" a párt "egyes reprezentánsait".

A Die Welt az online kiadásában A jobboldali Jobbik párt ellopja Orbántól a szavazókat címmel közölte Boris Kálnoky írását, amely szerint "Magyarország rasszista és Európa-ellenes csoportosulása befurakodik a társadalom közepébe", és "új taktikát" alkalmazva megnyer egy "fontos" időközi választást, ami "elsősorban Orbán Fideszének fáj". A jobboldali lap szerzője kifejtette, hogy a Jobbik olyan "újrapozicionálást" hajt végre a "rasszista felhangok" elhagyásával, a társadalmi megbékélés szükségességéről szóló "kenetteljes" szavakkal, illetve az EU és különösen Németország felé tett "barátságos biccentéssel", mint a Fidesz a kilencvenes évek közepén, amikor Orbán Viktor konzervatívvá formálta a liberális pártot. Az utóbbi hónapok választási és közvélemény-kutatási eredményeivel, illetve kormányzati kezdeményezéseivel kapcsolatban hozzátette: "az a kérdés, hogy a Fidesz tud-e még egyáltalán nyerni", s úgy tűnik, mintha "a választók körében egykor oly népszerű párt hirtelen semmit sem tudna jól csinálni". A baloldal és a liberálisok nem tudnak ebből a helyzetből "tőkét kovácsolni", csak a Jobbik népszerűsége növekszik, a Fidesztől elpártoló szavazók legnagyobb része azonban a bizonytalanok táborát erősíti - írta Kálnoky.

A liberális Süddeutsche Zeitung online kiadásában Orbánt megviselik az afférok címmel jelent meg Cathrin Kahlweit írása, amely szerint a tapolcai választás a Fideszt és a baloldali ellenzéket is "sokkoló meglepetésként" érte. A szerző úgy vélte, "a hosszú ideig gyakorlatilag verhetetlennek tűnő" kormányfő népszerűségében mutatkozó "hanyatlásnak" több oka van, köztük "téves döntések", mint az internetadó bejelentése és az, hogy "egyre több olyan korrupciós eset kerül nyilvánosságra, amelyben érintettek fideszesek".

Az ugyancsak francia baloldali Libération A szélsőjobboldal Orbán Viktor utoléréséről álmodik címmel közölt tudósítást, s abban úgy vélte, hogy a Jobbik, amely nem hirtelen tört előre, hanem "hosszú és töretlen fejlődést" mutat, "jelentős győzelmet aratott". A cikket szerző Hélene Despic-Popovic szerint a 2018-as választásokig a Jobbik a második legerősebb párttá válhat. Egyes fideszesek meggazdagodásához vezető korrupciós ügyek és ügyetlen intézkedések - mint az internetadó terve - tépázták meg a Fidesz népszerűségét a lap szerint. Azt is megemlítette, hogy a francia Nemzeti Fronthoz hasonlóan a Jobbik is arculatváltó politikát hirdetett a szalonképessé válás érdekében. 

Szerző