Több bér vagy hálapénz?

Lassan az egész szakma elutasítja vagy legalábbis álszentnek minősíti azt törvénymódosító szöveget, amely az utólag fizetett hálapénz elfogadását ismét megengedné az orvosoknak.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Magyar Orvosok Szövetsége (MOSZ) vezetőinek sajtónyilatkozatai után a rezidensek náluk is keményebben fogalmaznak közleményükben. Szerintük a módosítás törvényesítené a "kommunista gondolkodás által kitermelt hálapénzrendszert", márpedig ez a szoftkorrupt megoldás a gátja minden egészségügyi reformnak. A Magyar Rezidens Szövetség emlékeztet rá, hogy a fiatal orvosoknak elegük van az ígéretekből, tavaly ismét nőtt az elvándorlás, idén pedig várhatóan a végzős orvostanhallgatók fele sem írja alá a röghöz kötést feltételező ösztöndíjakat. Fogy az egészségügyben dolgozók ereje - mondják a fiatal orvosok, majd azt üzenik, hogy partnerei a mindenkori kormánynak egy fenntartható és hálapénz nélküli ellátórendszer kidolgozásában, de ennek alapfeltétele az ágazatban dolgozók bérének rendezése. Ezen a ponton érnek össze a szakmai vélemények, hiszen az utóbbi napokban Éger István, a MOK elnöke az értelmiségi átlagbér háromszorosát tekintette tárgyalási alapnak, Bélteczki János MOSZ-elnök pedig azt mondta: a többlépcsős bérkiegészítéssel tervezett béremelés nem megoldás, amíg nincs tisztességes bérrendezés, addig mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a hálapénz tartja életben a hazai egészségügyet.

A hálapénz az egészségügyi reformok örök gumicsontja, s azzá vált a kórházi átszervezések kérdése is. Tegnap éppen Újpest polgármestere ígért telket az új fővárosi kórház megépítéséhez, bár eddig fel sem vetődött, hogy Káposztásmegyeren legyen az intézmény. Tóth Zoltán választási szakértő pedig lapunknak megerősítette, hogy a Lázár János által felvetett helyi népszavazást valójában senki nem írhatja ki. A kormány javasolhatja, de a fővárosnak kell döntenie és megszerveznie is a referendumot, csakhogy a kórházak nagy része ma már állami tulajdon, amiről a helyi testületek nem kérdezhetik a lakosságot. Vagyis a kabinet megint elérte, hogy mindenki beszéljen róla, de senki ne tudja, mi lesz az egészségüggyel.