Nyilvánvaló az MNB-felügyelet felelőssége
A köténykibocsátók és az őket valamilyen szinten ellenőrző pénzügyi felügyelet felelőssége leginkább akkor kerül szóba, ha botrány van. A szálak visszafejtését érdemes a kibocsátói tájékoztatóval kezdeni, már abból kiderülhet ki csalt, és ki hibázott.
Ha valaki megvásárolja egy vállalat kötvényét, nem bízhat abban, hogy a Magyar Nemzeti Bank őrködik afölött, hogy a vállalat a tőkét és a kamatokat kifizeti. Az MNB-nek a nemzetközi szabályokkal összhangban azt kell biztosítania, hogy a potenciális befektetők megfelelő, hiteles tájékoztatást kapjanak a vállalat helyzetéről, céljairól, a tőke és a kamatok visszafizetésének valószínűségéről.
Ha például egy vállalat a kötvénykibocsátásból származó bevételéből lottószelvényeket kíván vásárolni, és a várható nyereményből tervezi visszafizetni a tőkét és a kamatokat, bizton számíthat az MNB jóváhagyására, ha ezt a célt a kötvénykibocsátáshoz kapcsolódó tájékoztatóban közérthetően közli, és hitelt érdemlően bemutatja, mennyi a valószínűsége, hogy a cél teljesül. Az MNB annyit tehet, hogy kötelezi a kibocsátót, a visszafizetés alacsony valószínűségére kiemelten hívja fel a figyelmet.
Az MNB-nek nem feladata, hogy a tájékoztatóban foglaltakat ellenőrizze. Nem kell kutakodnia a kibocsátást tervező cég könyvelésében, a rendelkezésre álló adatok alapján kell megítélnie, hogy a tájékoztató tartalmaz-e minden olyan információt, amely a befektető döntését elősegítheti, nem tartalmaz-e félrevezető részeket, az adatok csoportosítása megfelelő-e, nincs-e ellentmondás ezek között. Szükség esetén előírhatja, hogy a tájékoztatót egészítsék ki, és hívják fel a figyelmet a befektetés különös kockázataira.
A Quaestornak évente kellett tájékoztatót készítenie, s annak alapján egy éven keresztül több kötvénysorozatot is kibocsáthatott, összesen 70 milliárd forint értékben. A 2013 és 2014 őszén megjelent tájékoztató első oldalán is vastag betűkkel szerepel, hogy a kötvények forgalomba hozatala „a szokásostól eltérő kockázatú”, „mivel a kibocsátó hiteltartozásainak összege várhatóan meg fogja haladni a saját tőkéjének összegét.” Ez a figyelmeztetés azonban egyáltalán nem hívta fel a figyelmet a befektetés valós kockázataira. A tájékoztatók összefoglalójából ugyanis kiderül, hogy a kibocsátó Quaestor Financial Hrurira Kft. alaptőkéje csupán tízmillió forint, de az is, hogy kft az egész Quaestor csoport finanszírozását biztosítja, a tartozás mögött ott áll az egész csoport. Azok a befektetők, akik csak az összefoglalót olvasták el, úgy gondolhatták, hogy ez a kockázat nem jelentős, hiszen a csoport alaptőkéje minden bizonnyal jóval nagyobb. Csak a hatvan oldalas tájékoztatókat végigböngészve derül ki azonban, hogy a csoport egészének tőkéje is csupán 4,5 milliárd forint, töredéke a tervezett kibocsátásnak. Az MNB-nek azt kellett volna előírnia, hogy a tájékoztató első oldalán a kibocsátó arra hívja fel a figyelmet: a csoport hiteltartozásainak összege több mint tizenötszöröse lehet a csoport saját tőkéjének.
De nem is a tartozás és a saját tőke aránya a legnagyobb probléma. A tájékoztatókból kiderül, hogy a csoport a kötvényekkel nagyrészt ingatlan-beruházásokat, szállodákat, sportlétesítményeket, energetikai beruházásokat finanszíroz. Ezeknek a beruházásoknak a megtérülése jóval hosszabb a kötvények néhány hónaptól néhány évig tartó futamidejénél. Tehát már a tájékoztatóból is nyilvánvaló, hogy a kötvénytulajdonos akkor juthat pénzéhez, ha akad valaki más, aki pont akkor akar kötvényt venni, amikor az övé lejár. Erre a kockázatra a tájékoztatók egyáltalán nem hívják fel a figyelmet. A visszafizetési kockázatokról a következőket írják: „Likviditási kockázat akkor keletkezik a kibocsátónál, ha a Quaestor csoport anyavállalata a kibocsátó felé fennálló kötelezettségeit nem tudja teljesíteni. Hitelkockázat: annak kockázata, hogy az ügyletben szereplő másik fél nem teljesít, azaz a kibocsátó kötelezettségeit egyáltalán vagy részben nem képes teljesíteni. A befektetési döntés meghozatala előtt gondosan mérlegelni kell a kibocsátó hitelképességét.”
Ezek a tankönyv ízű általános megállapítások egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy a befektető mérlegelni tudja, milyen kockázatot vállal, ha megvásárolja a kötvényt. A tájékoztatóknak ezt a részét az MNB-nek egyáltalán nem lett volna szabad engedélyeznie. Azt kellett volna előírnia, hogy a kibocsátó arról számoljon be: mennyi likvid tartalékkal rendelkezik arra az esetre, ha többen kívánnak kötvényt visszaváltani, mint ahányan vásárolni, vannak-e hitelfelvételi lehetőségei az ilyen esetekre, milyen veszteséggel értékesíthetők az eszközök, ha a finanszírozás nem biztosított, az ekkor várható veszteségre az alaptőke fedezetet nyújt-e.
Különösen problémás, hogy a Quaestor a kötvényeket nem csak lejáratkor, hanem bármikor visszavásárolta. Az MNB alelnöke az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága előtti meghallgatásán azt mondta, hogy erre a bizalom fokozása miatt került sor. A mérsékelt pénzügyi ismeretekkel rendelkező befektetők bizalmát ez valóban fokozhatta, sokak úgy tekinthettek a kötvényre, mint egy magas kamatozású látra szóló bankbetétre. A szakember számára azonban ez egy rendkívüli kockázati tényező, hiszen a Quaestor úgy vállalt magára egy bankra jellemző kötelezettséget, hogy a banki előírások nem vonatkoztak rá. Az MNB-nek csak abban az esetben lett volna szabad engedélyeznie a folyamatos visszaváltást, ha ennek kockázataira a tájékoztató nyomatékosan felhívja a figyelmet. A tájékoztatókban azonban erről egy szó sem esik, sőt, arra hívják fel a figyelmet, hogy a kötvény lejárat előtt nem biztos, hogy értékesíthető.
A tájékoztatónak be kell számolnia a kibocsátó terveiről, várható helyzetéről. A 2014-ben készült tájékoztatóban szó van például arról, hogy a Quaestor utazási irodája várhatóan új weboldallal jelentkezik. Egy szó sem esik azonban arról, hogy a csoport bankot kíván vásárolni. A tájékoztató november 7-én jelent meg, az MNB pedig november 25-én engedélyezte, hogy megvásárolják a Credigen Bankot. Mivel egy bankvásárlás engedélyezése több hónapos folyamat, az MNB-nek a tájékoztató engedélyezésekor már tudnia kellett erről a tervről. Elő kellett volna írnia, hogy erről a tájékoztató is tegyen említést. Lehetséges, hogy több befektető, ha tudomása van a csoport bankvásárlási szándékáról, túlságosan kockázatosnak tartotta volna a kötvényvásárlást, és a veszteségektől is megmenekült volna.
Az MNB tehát nem gondosan végezte feladatát, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy sokakat kár ért. Ezért talán még perelhető is.
= > Kun János közgazdász írása a Népszavának
A Quaestor-károsultak számára az a legjobb hír, hogy szinte teljes kártalanításban részesülhetnek, akár tudtak a kockázatokról, akár nem. Egyrészt a Befektető-védelmi Alap (Beva) beadta a derekát, és némi húzódzkodást követően tudatta, hogy a fiktív kötvényt vásárlókat is kártalanítja, 6 millió forintig. Összesen 32 ezren örülhettek a döntésnek. (Binder István a jegybanki felügyelet szóvivője tegnap cáfolta a 120 ezres ügyfélkörről szóló híreket, mint mondta összesen 36 ezer ügyfele volt a Quaestornak, közölük 32 ezernek volt kötvénye.) A követeléseket tőkeértéken, a kötvényeket pedig névértéken kell figyelembe venni. Erről az az egyik károsult úgy vélekedett, hogy nem egyenlő feltételekkel történik majd a kártalanítás, ugyanis a kamatozó kötvények tulajdonosai így elvesztik az utóbbi évek kamatát, míg a diszkont kötvényekkel rendelkezőknek előre kifizetik majd a több év múlva esedékes kamatot...
A teljes kártalanításhoz hiányzó részről - az unortodoxia jegyében - egy hét alatt törvényt alkotott a Fidesz többségű parlament. Igaz, a tegnapi elfogadáskor öt független (ellenzéki) képviselő (Fodor Gábor, Kész Zoltán, Kónya Péter, Szabó Szabolcs és Szelényi Zsuzsanna) kivételével 185-en szavaztak igennel. A Rogán Antal nevével fémjelzett törvényjavaslat, a Beva résszel együtt 30 millió forintra emeli a Quaestor károsultjainak kártérítését. E célra egy külön alapot is létrehoz, melynek igazgatását a Bevára bízza. A törvény hatálya a Quaestor Financial Hrurira által kibocsátott, a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. vagy annak kapcsolt vállalkozása által értékesített kötvények ügyleteire terjed ki. Az igényeket majd május 6-e és június 5-e között lehet benyújtani. A Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapjának sok pénzre lesz szüksége, ennek előteremtéséhez 10 éves kötvényt bocsáthat ki, bankhitelt vehet fel, és tartozásának törlesztéséhez előleg formájában gyűjthet pénzt a bankoktól, brókercégektől, alapkezelőktől, méghozzá a tavalyi Beva befizetéseik arányában.
A Quaestor vezetőinek bűneit most a tisztességes pénzügyi szektorral, és rajta keresztül az ügyfelekkel fizettetik meg akár 10 éven keresztül. A tényleges pénzügyi hátrány mértéke nagyban függ attól, mekkora összeg térül majd meg a Quaestor felszámolásából, és mit tartalmaz majd a pénzintézetek befizetéseinek (adó)leírását szabályozó, igaz még csak beígért törvény. A bankszövetség eleve nem értett egyet a kártalanítás eme formájával, mert úgy vélte, egy bűncselekménnyel elkövetett csalás terheit nem lehet az amúgy is túlterhelt bankszektorral megfizettetni. A Népszava megkérdezte a a londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD) is, mit szólnak a bankok újabb terhéhez, miközben a kormány a bankkal februárban kötött megállapodásban azt vállalta, hogy a Bankszövetség egyetértése nélkül nem hoz pénzintézeteket újabb teherrel sújtó törvényt. A bank kommunikációs részlege közölte: nem kommentálják egyelőre a fejleményeket.
A törvény kizárja a kárpótlás lehetőségéből a cég tulajdonosai és tisztségviselői mellett a dolgozókat és azok családtagjait is. A Quaestor debreceni irodájának dolgozói ezt meghallva "sztrájkba" léptek, bezárták az irodát és telefonos ügyfélszolgálatba mentek át.