Lakatos Pál temetése

Négy rendőr, három férfi és egy nő érkezett március közepén az örkényi házba, ahol a 36 éves Lakatos Pál élt. A férfit korábban már többször keresték, falopás és tartásdíj elmulasztása miatt kellett volna börtönbe mennie. A rendőrök a ház külső ajtaját felfeszítették, a belsőt berúgták. Lakatos egy baltával a kezében kirohant a házból, de azt a családtagok szerint menekülés közben eldobta. A baltát a rendőrség szerint a teste alatt találták meg. A férfi 400 méternyit futott, amikor a rendőrség verziója szerint a baltával a kezében szembefordult üldözőivel. Az egyik rendőr, aki a Blikk szerint fiatal, 12 éve van a rendőrségnél, korábban motoros rendőr volt, és nagyon megviselte az eset, célzott lövést adott le a férfi karjára. A lövés Lakatos mellkasát találta el. A férfi meghalt. Iványi Gábor lelkész ezekkel a szavakkal búcsúztatta a temetésen.

„…ezt mondja az Úr: hamarsággal tegyetek igaz ítéletet, a nyomorultat mentsétek meg a nyomorgatónak kezéből, különben az én haragom kitör, mint a tűz és felgerjed és nem lesz, aki megoldhassa az ő cselekedeteiknek gonoszsága miatt.” (Jer 21,12)

Kedves Robika, Kedves Ági! Vigasztaljon meg benneteket a Mindenható Isten, akiről azt mondja a Biblia, hogy az „özvegyek bírája és árvák Édesatyja”.(Zsoltárok 68,6)

Kedves Édesanya és Édesapa, Kedves Testvérek, Hozzátartozók,

Gyászoló Család és Gyászoló Gyülekezet!

Itt állunk összetört szívvel Lakatos Pál testvérünk koporsója mellett. Szívünk tele keserűséggel, és a megválaszolhatatlan „miért” kérdések sokaságával. Lakatos Pálról a családi eseményeken túl, a hozzátartozókat kivéve, mi keveset tudunk. Csupán a halála és annak tisztázatlan körülményei tették őt országosan ismertté.

A nyomorúság szülte kényszerben, rőzsegyűjtögetés és talán a gyermektartás időnkénti fizetésének elmulasztása miatt került összeütközésbe a törvénnyel. Az ezért kiszabott büntetés letöltése érdekében jelentek meg nála a felfegyverzett rendőrök. Egyesek tudni vélik, hogy nyomorúságos lakásában már bántalmazásnak volt kitéve, és ezért menekült önmagát védve a lakásból a szabadba. Itt játszódott le azután az a dráma, melynek túlélő szemtanúi csak az intézkedő rendőrök. Ezen kívül Lakatos Pál sebei kiáltanak az égre az isteni igazságszolgáltatás után, mert az Úr „…számon kéri a kiontott vért, megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. (Zsolt 9,13)

1990 és 94 között az itt álló Horváth Aladár barátommal és testvéremmel mindketten képviselői voltunk az első szabadon választott magyar parlamentnek. Ebben az időszakban többek között egy olyan jogszabályt is megalkottunk, mely kimondta, hogy Magyarországon semmilyen bíróság nem hozhat halálos ítéletet. Sem gallyak gyűjtögetéséért, sem gyermektartás elmulasztásáért, sem rendőrökkel szembeni védekezéséért, de még a másik ember életének a kioltásáért sem. Nincs Magyarország köztársasági elnökének, vagy miniszterelnökének, vagy az országgyűlés elnökének, akár az egész országgyűlésnek, a legfőbb ügyésznek, a legfelsőbb bíróság elnökének, az országos vagy helyi rendőrfőkapitánynak, még kevésbé egy rendőrjárőrnek, de együtt az egész magyar népnek sem joga ahhoz, hogy ezt a törvényt megszüntesse, kijátssza, felülbírálja és bárkinek az életét elvegye vagy elvetesse.

Lakatos Pál életét azonban elvették. És itt kénytelenek vagyunk elmondani azt is, hogy nem ő az egyetlen személy a családban, aki tisztázatlan rendőri intézkedés közben halt meg. Pál nővére, Ildikó egy lapinterjúban azt mondta, hogy az ő 14 éves fia 2009-ben halt meg, amikor Zsoltot az örkényi piacon igazoltatták, mert állítólag egy öngyújtóból szívott gázzal próbálta kábítani önmagát. A fiú szaladni kezdett (mint most Pál), mert úgy vélte, hogy a rendőr (mint most a közbiztonsági ember a kiserdőnél) fut utána. Zsolti elesett (mint most Pál, mint egy katona a harctéren az ellenség fegyverétől szenvedett sebesülés következtében) és úgy beverte a fejét a padkába, hogy meghalt. A család tudomása szerint a hivatalos vizsgálat eredménye az lett volna, hogy „szétrobbant a tüdeje”.A hozzátartozókat viszont meglepte, hogy az öngyújtóból nem hiányzott a gáz. A boncolás eredményét azóta sem kapta meg a család. A mostani boncolás eredményét vajon hitelesíti-e egy független igazságügyi szakértő?

Senki nem emlékszik arra, hogy Lakatos Pál elviselhetetlen, agresszív ember lett volna. A bűne az, hogy szegénynek született, egy olyan társadalmi rétegben tengette az életét, ahol az életben maradásért hozott kényszerű döntések szülte gyűjtögetés és a tehetetlenségből fakadó mulasztások is életveszélyes bűncselekményeknek minősülnek.

Lakatos Pál halála kiáltás az ég felé, a hatalmasok felé és a társadalom felé egyaránt. A felolvasott bibliai mondat azt követeli tőlünk, hogy igyekezzünk megmenteni a nyomorultat a nyomorgató kezéből. De a felolvasott mondat a hatalmasokat is megszólítja elhallgattathatatlan isteni szóval és azt követeli tőlük, hogy tegyenek igaz ítéletet.

Lakatos Pálnak nem kellett volna meghalnia.

A felolvasott bibliai mondat azzal fenyeget valamennyiünket, hogy a Mindenható haragja, az igazságtalanság, és a szolidaritás, a támogató együttérzés hiánya miatt egyszer csak kitör, ki tudja milyen formában. És vajon lesz-e, aki ezt a tüzet elolthatja? Lakatos Pál halála arra int bennünket, hogy térjünk meg bűneinkből. Gyalázatos dolog, hogy a világon egyedülálló módon Magyarországnak olyan alaptörvénye van, amely bünteti a legmélyebb nyomorban élő földönfutókat. Gyalázat, hogy olyan szociális törvények és intézkedések születnek, melyek nemcsak a tisztességes munkavégzés lehetőségétől, hanem az életben maradáshoz szükséges segélyektől és támogatásoktól is megfosztják az önvédelemre leginkább képtelen társadalmi csoportokat, embereket.

Szégyen, hogy elvész a szolidaritás is, hogy az említett halálesetek és szegény Lakatos Pál testvérünk halála nem rázza meg igazán Magyarországot. Vezetőiről, a hatalmasokról már nem is beszélve! Csendben végiggondoljuk, milyen eréllyel üldözi a rendőrség, az ügyészség, az igazságszolgáltatás, a törvényalkotás, a legfelsőbb irányítás vétkeik és kihágásaik esetén azokat a haszonélvezőket, akik elképzelni sem tudják, milyen nyomorúságba süllyednek azok, akik kezéből az ő jólétük érdekében még a gallyakat is kicsavarják, akiket halálba kergetnek elenyésző törvényi kihágások miatt. Akikre igaz a költő szava, „Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni.”

Megrendült szívvel és bűnbánattal hajtjuk meg a fejünket a Mindenható előtt. Kérjük, a szenvedők, elhagyatottak barátját és megváltóját, a mi Urunkat, Jézust, hogy ölelje át szeretetével és vigasztalja meg igazságával az atyai házban elveszített testvérünket. Vigye vállán haza, mint elveszett századik bárányát.

Kérjük az Urat, vigasztalja meg a Lakatos családot. Imádkozunk azért, hogy a Mindenható Isten tegyen bátrakká és elszántakká bennünket azokért, akik nem tudják önmaguk jogait és életét megoltalmazni.

Imádkozzuk azért, hogy adjon az Isten bűnbánatot a hatalmasok szívébe, és fékezze meg őket, amikor nem a jogos igazság képviselőiként intézkednek. Adjon szégyent azok szívébe, kik embertelen törvényeket alkotnak, és nem gondolnak a védtelenekre, csupán önmaguk bűnös jólétére.

Nagycsütörtök van ma. Ezen a napon ült le Jézus a tanítványaival, hogy együtt ünnepeljék Pészahot (a közelgő Húsvétot), hogy megerősítse őket a szabadság és az élet fontosságának üzenetében. Meggyőződésünk, hogy az Úr, ünnepi asztalánál Pálnak is helyet készített a maga jobbján, és megvigasztalja örök vigasztalással.

Romagyilkosságok

A köztudatban romagyilkosságokként elhíresült példátlan bűnténysorozat elkövetőit 2009. augusztusában kerítette kézre a rendőrség. A történet kezdete egészen 2008. július 21-ig nyúlik vissza. Az akkor 42 éves Kiss Árpád, a 33 éves Kiss István és a 34 éves Pető Zsolt ezen a napon követték el első titokban kitervelt, jól megszervezett, cigány nemzetiségű állampolgárok ellen indított támadássorozatuk első bűncselekményét.

2008. július 21: Galgagyörk: többször is rálőttek két lakóházra, itt még nem halt meg senki.

2008. augusztus 8. Piricse: Molotov-koktélt dobtak a két kiszemelt cigányok lakta házra, s az egyikből kimenekülő asszonyt lábon lőtték.

2008. szeptember 5. Nyíradony-Tárnapuszta: Kiss Árpád a romák lakta részen többször rálőtt egy ház ablakára. Itt nem sebesült meg senki.

2008. szeptember 29. Tarnabod: házakra és azok ablakaira céloztak. Sérült itt sem volt.

2008. november 3. Nagycsécs: Molotov-koktélokat dobtak két egymással szomszédos házra, rá is lőttek azokra, s az egyik házból kimenekülő roma származású 43 éves férfit és egy 40 éves roma nőt hidegvérrel agyonlőttek.

2008. december 15. Alsózsolca: egy roma fiatalembert a lábán sebesítettek meg az elkövetők.

2009. február 23. Tatárszentgyörgy: két halottat hagytak maguk után, amikor a Molotov-koktélos módszerrel menekülésre késztették a házban tartózkodó 27 éves roma apukát 5 éves kisfiával és 6 éves kislányával együtt. Miután kijöttek a házból többször rájuk lőttek, csak a kislány tudott megmenekülni, igaz ő is súlyos sérüléseket szenvedett.

2009. április 22.Tiszalök: egy 54 éves roma férfit lőttek mellkason, aki bele is halt sérüléseibe.

2009. augusztus 3, Kisléta: egy 45 éves roma nőre és kislányára, miközben aludtak. A kislány az orvosi beavatkozásoknak köszönhetően túlélte a merényletet, édesanyja viszont még a támadás helyszínén belehalt sérüléseibe.