A kutatók a franciaországi marillaci feltáráson 1967 és 1980 között előkerült két felnőtt és egy gyermek mintegy 57 ezer éves maradványait vizsgálták. Megállapításuk szerint az elhunytak csontjai vágás, ütés és darabolás nyomait viselik - idézet a Science Daily ismeretterjesztő portál az American Journal of Physical Anthropology folyóiratban publikált tanulmányt. Neandervölgyiek maradványain ilyen jellegű beavatkozást korábban is találtak, de a tudósok továbbra sem tudják, hogy megették-e a halottakat vagy egy ceremónia nyomait viselik-e a maradványok.
A Poitou Charentes régióban fekvő Marillacnál folytatott ásatásokon talált neandervölgyi maradványok és állatmaradványok, valamint pattintott kőeszközök arra utalnak, hogy egykor a neandervölgyi ember vadászterülete lehetett azon a vidéken. A kutatókat azonban meglepte, hogy milyen sok emberi csontmaradvány került elő, ezeket eddig nem vetették alá elemzésnek. A dolgozat három neandervölgyi ember egy-egy megkövesedett csontmaradványának elemzését ismerteti. A vizsgálat megállapította, hogy a csontokon nagyon röviddel a személyek elhunyta után végeztek beavatkozást.
A tanulmány vezető szerzője, Maria Dolores Garralda madridi professzor, a Bordeaux-i Egyetem kutatójának magyarázata szerint egyes neandervölgyi csoportok röviddel az illető elhalálozása után feldarabolták, széttépték a gyermek vagy felnőtt halott testét. A neandervölgyi gyermek combcsontjából fennmaradt töredékből megállapítható, hogy 9-10 éves korában hunyt el. A csontdarabon két vágás nyoma látszik, ezek akkor keletkeztek, mikor nem sokkal a gyermek halála után a csontot feldarabolták. Garralda szerint állatharapásra utaló bizonyítékot nem találtak.
A két felnőtt csontjainak maradványai hasonló és egyéb beavatkozásra utaló jeleket viselnek. Az orsócsont - feltehetőleg egy férfi maradványa - szintén vágás nyomát viseli, amely már a halál után keletkezett. A másik felnőtt szárkapocscsont darabjának mindkét végén törés látható, de ütések nyomát is felfedezték. Ezeken a csontmaradványokon sincs nyoma ragadozók fogaitól származó sérülésnek.
A tudóscsoport nem talált magyarázatot arra, hogy miért viselik a csontok a darabolás, ütés, vágás nyomát. Feltételezésük szerint egy rituálé részeként került sor erre, esetleg kannibalizmusról lehet szó, amelynek gasztronómiai okai voltak, vagy egyszerűen rákényszerítette őket az élelemhiány.
A kannibalizmus hipotézisét azonban a kutatók nagyon óvatosan vetették fel, mivel a feltáráskor sok állati csont is előkerült, és ezek az állatok a neandervölgyi emberek táplálékul szolgálhattak. Számos európai ásatáson előkerült neandervölgyi maradványon megfigyelhetők ezek a beavatkozások, azt azonban nem lehetett igazolni, hogy a neandervölgyiek emberhúst fogyasztottak volna - jegyezte meg Garralda.
