Világszám lesz az amerikai Farfan Flying Act úgynevezett kereszt trapéz produkciójából a Fővárosi Nagycirkusz Circussimo című műsorában. Nem a megszokott módon, „szimplán”, egymással szemben lévő trapézokról ugranak el és érkeznek meg az artisták, hanem egymással keresztben lévő röppályákon hasítják a levegőt. Ami így sokkal látványosabb és veszélyesebb, jóval több kombinációra ad alkalmat. Az ember tátott szájjal bámulja a „keresztutakon” repülő testeket, élvezi a játékosságot, a hancúrozást a magasban. És közben észleli, hogy azért ez a szám még nincs kész. A pazar lehetőségeket még nem teljesen kihasználva, nem történik még minden eléggé keresztbe. Egy hölgy, az általam látott előadáson belehuppan a hálóba, egy meglehetősen egyszerű ugrás közepette. Aztán bonyolult ugrást vét el egy úr, és a cirkuszi törvényekkel ellentétben, meg sem próbálja megismételni. Utólag megtudom, hogy technikai malőr volt, valami elszakadt, így nem is volt rá lehetősége. Még gyakorolni kell. Lesz rá lehetőség, mert a szám a jövő év elejéig itt marad, nálunk teljesedik ki, hogy aztán minden bizonnyal elinduljon világhódító útjára.
A műsorban különben van már egy kész világszám is, abban szintén nagy elánnal szelik az artisták a levegőt. Méghozzá nyolc, fiatal, csinos nő, Oroszországból. Lengőhintáról elrugaszkodva, bámulatos magasságokban repülve, érkeznek rafinált alakzatokban, szemkápráztató módon, a szemközti lengőhintára. Az ugrások parádésak, az érkezések nem mindig hajszálpontosak, néha meg-megcsusszan a láb, de azért ez így is remek. Ráadásul a szép hölgyek az akrobatikát balettel is ötvözik, jól és kellemmel táncolnak, sikkesek, miközben igencsak nehéz trükköket mutatnak be, poétikusak, leheletfinoman teszik a dolgukat. Aki tanulmányozni akarja, hogy mitől is művészet a cirkusz, őket aztán igazán érdemes megnéznie.
Hosszú idő óta először, ebben a műsorban nincs egyetlen gagyi szám sem, ha azt leszámítjuk, hogy a bohóc egyszer teljesen értelmetlenül, hatásvadász módon, tolja le a gatyáját. Amúgy pedig az olasz Lorenzo nem a tipikus csetlő-botló figura, nincs is agyon maszkírozva, csaknem úriember külsejű. Nem újdonság, de nagyszerűen csinálja, hogy különböző méretű harangokat oszt ki a közönség tagjainak, és harangszóval, az ő vezényletével, előadják az 'O sole mio-t. Zenél a svájci Eddy Carello is, pedig ő eredendően zsonglőr. De például, dobzsonglőr. Nem dobokat dobál, és kap el, hanem több dobnál ülve, szédületes iramban, és meglepően változatos formációkban, golyókat pattintgat rajtuk, és a pattintások hangjából, üteméből, fergeteges tempójú, vadul extatikus zene kerekedik ki. Egy másik produkciójában pedig futball labdákkal virtuózkodik, látványosan.
De csinos hölgyből is akad még, az etióp Rich Metiku kaucsukszámmal rukkol elő, vagyis valószínűtlen pozitúrákba tekeri a testrészeit, mintha nem lennének csontjai. Olykor az ilyen mutatvány izzadtságos, és nem is túl gusztusos, de ő mindezt sikkel, kellemmel, nőies vonzerővel teszi. Az ukrán Duo Splash pedig kimondottan szép számot mutat be, nő és férfi harmóniáját még a légben is, miközben pörögnek-forognak, veszélyes erőpróbának teszik ki magukat.
Egyetlen állatszám van a műsorban, Gabi és Chelo Spanyolországból fókákkal érkezett. Olyan élvezettel és szeretettel játszanak velük, mint mások otthon a nagyon hozzájuk nőtt kutyáikkal. Egy kis kör alakú asztalon, három olasz veszett sebességgel görkorcsolyázik, és még egy önként jelentkező nézőt is alaposan megpörgetnek. Kedvesen megtapsolják a nézők a férfit, aki annyira megszédül, hogy alig talál vissza a helyére.
A kínai Shangdong trouppe két elsőrangú számmal érkezett. Az egyik a cirkuszművészetben ikáriának nevezett produkció. A hátukon fekszenek az artisták, és felemelt lábukkal lökik el, illetve kapják el a társaikat, majd dobálják őket tovább, bámulatos sebességgel. Ebben az esetben is keresztezi egymást az artisták útja a levegőben. Többen repülnek egyszerre, és ez fantáziadús alakzatok megjelenítésére ad lehetőséget. Még talán ennél is jobban kedvelem az ugrókötelezést. Sokan összekapaszkodva ugranak egyszerre, sőt még egymás vállára is állnak, három ember magasságban, és így is keresztül hágnak a kötélen. Mindezt a fiatalok határtalan lendületével, pajkosságával, könnyed játékosságával, energiát nem kímélő, féktelen hancúrozó kedvével teszik.
A zenekar is, Maka Attila vezetésével, a szokásos magas színvonalon, érzékenyen hozzásimulva az artisták munkájához, teszi a dolgát. A konferanszié, Maka Gyula, nem beszél sokat, pár szóval ecseteli a produkciók hangulatát.
A Circussimo jól rendezett, jól szerkesztett produkció, a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tetszik.
