- Hol van ebben a folyamatban a baloldal? Lehet még reménye rá, hogy valóban meghatározó erővé váljon?
- Igen, de ehhez meg kell változnia elitjének. Ebben az elitben vannak ugyan nagyon rokonszenves emberek, de a vezetést mindenképpen meg kell újítani. A magyar baloldalnak a választásra jogosultak között ma is van 20–25 százalékos támogatottsága – ha nem több –, ami nagy szám. Nekik tartoznak a baloldali politikába belépők felelősséggel, hogy ki tudnak-e termelni egy új baloldali politikai osztályt. Ez azonban rövidtávon egyáltalán nem biztos. Az ugyanis, amit a civil mozgalmak területén tapasztalunk, ellentmond annak, hogy a jelenlegi magyar társadalom képes lenne kitermelni magából egy robusztus, összefogásra képes személyiséget. Mondhatjuk, hogy amilyen egy ország jobboldala, olyan a baloldala. Csak másképp. Rossz ómen a civil mozgalmak sajátos szétszakadozása, ahogy mindegyik kakas akar lenni a saját szemétdombján. Ez kezdettől szembetűnő volt. Nem akarnak együttműködni, megjelenik egy csoport, aztán egy másik, de nem érződik, hogy szándékuk lenne a közös munkára, mindegyikben olyan vezetők vannak, akik csak a személyes céljaik megvalósításával törődnek. Önmagában ez semmit nem ér.
- Ezek szerint a baloldalon is szükség lenne egy Orbán Viktorra, akit még nem ismerünk.
- Erős és értelmes, politikai „innovációra” és együttműködésre képes politikai személyiségek kellenének. Az ilyen azonban hiánycikk és az egész magyar társadalom sara, hogy nem termeli ki.
- Ön említette, hogy eddig a hitre és az ígéretekre alapoztak a politikusok. Ilyen körülmények között egyáltalán lett volna lehetőség a kitermelésükre?
- Európai ellenzékre mindenképpen szükség van, de nem csupán baloldali, hanem jobboldali demokraták is lehetnek köztük. Csakhogy Magyarországon az ilyen személyiségekből mindig hiány volt. Mint Mohács idején is, amikor a társadalom nem termelt ki egy felelős nagybirtokos réteget, legfeljebb a török portával együttműködő erdélyi politika megvalósítására nyílt lehetőség. Az országnak iszonyatosan rosszak a történelmi hagyományai. Lehetnek változások, de ezek csak nagyon véletlenszerűek.
- Nem gondolja, hogy 2018-ra mégis összeállhat az ellenzék? Valakinek fel kell lépni, ha a pártok nem képesek, a civilek meg szeretnének szembeszállni.
- Kétségkívül. Csak egyelőre rejtély, hogy egy személyiség mikor meggyőző nagyobb tömegek számára az akár baloldali vagy liberális, de akár jobboldali vagy konzervatív – azaz demokratikus európai – spektrumon belül. Ez jelentős mértékben függ attól, milyen egy ország politikai kultúrájának színvonala. Hiába akarnak európaiak lenni – szeretik és ábrándoznak is róla –, őket is megbélyegzi a lelkükben, hogy magyarok. Nem lehet büntetlenül magyarnak lenni. Ez egy istencsapás.
- Rajtunk ül a történelem?
- Valamennyire. Én nem vagyok fatalista, és a determinizmus ilyen egyszerűen nem működik. Csak a nagy számok törvénye alapján lehet látni. Most nincs ilyen személyiség, de ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Előbb-utóbb lehet.
- Amikor legutóbb beszélgettünk, akkor is azt mondta, hogy sok szenvedésen kell keresztül menni.
- Még az elején vagyunk. Néhány évtizedben számolok. 89-ben szabadultunk fel. Akkor nyílt lehetősége az országnak, hogy végre kiderüljön, mire vagyunk képesek saját erőből. Kellett két évtized, mire kialakult az ország igazi állapota. Addig a derűlátás, az önámítás, a pillanatnyi tűzoltások, az ígéretlicitbe való belefeledkezés uralkodott. 2010 óta már látjuk, mire jutottunk. Itt a feladat, innen kell tovább lépni.
- Akkor jövünk 30 év múlva is.
- Rendben. Szívesen látom önöket.
