Egy 94 éves német állampolgár áll ma bíróság elé Németországban. Olyan magyarországi zsidók perelték be, akik túlélték Auschwitzot, vagy közeli hozzátartozóik vesztették ott életüket. A vádlott, Oskar Gröning feltehetően nem ölt meg egyetlen foglyot sem. Csak ott "dolgozott". Bűnsegéd volt. A német sajtóban csak mint "Auschwitz könyvelőjét" emlegetik.
1944 tavaszán Magyarországon is elérkezett az idő a "zsidókérdés végső megoldására". A folyamatot meggyorsította az ország német megszállása. Így már a korábbinál sokkal nagyobb nyomás nehezedett a magyar vezetésre, hogy ne csak törvényekkel bizonyítsa szövetségesi hűségét, hanem gyakorlati lépésekkel is. Vagyis szolgáltassa ki a zsidó polgárokat a megsemmisítésre. 1944 május 16 és július 11 között legalább 137 vasúti szállítmány érkezett Magyarországról az Auschwitz-Birkenaui táborba, több mint 400 ezer magyar állampolgárral. Közülük 300 ezernél több szinte azonnal a gázkamrákba került.
Oskar Gröning abban az időben mindvégig szolgálatban volt. Fő feladata - mint előtte és utána is -, hogy az újonnan érkezettek poggyászait őrizze. Hatalmas értékek mentek át a gazdasági részlegen. Ruhák, pénzek, ékszerek elhelyezéséről és "kezeléséről" kellett gondoskodniuk. Minthogy a haláltáborba került zsidóktól mindenüket elvették, szortírozni kellett javaikat. Gröning a külföldi pénzeket kezelte. Megszámolta, kötegelte, precíz nyilvántartást készített. Elhelyezte a páncélszekrényben, és gondoskodott arról, hogy az elszállításkor minden rendben legyen. A vád szerint ezzel segítette a náci rendszert, hogy a tömeges emberölésekből gazdasági hasznot húzzon. A felperesek sem állítják, hogy tevékeny része lett volna a népirtásban. "Csak" mint a Waffen-SS hűséges tagja - ahová önként lépett be - végezte dolgát Auschwitzban 1942 szeptemberétől 1944 októberéig.
A vádlott 1921-ben született, s 12 évesen már a Hitlerjugend - a nácik ifjúsági szervezete - tagja volt. Ugyanott bátyja főállású vezető tisztséget töltött be, s példája nyomán Gröning is a Waffen-SS-nél kereste a megélhetését. Kereskedelmi képzettségéből adódóan került gazdasági vonalra, s a "háború szempontjából fontos különleges" feladatra kötelezték. Így lett az auschwitzi "könyvelő". 1944 januárjában SS-tizedessé léptették elő. A háború után három évet töltött brit hadifogságban. Aztán sikerült visszatérnie a tisztes, konszolidált polgári életbe. Bérszámfejtő volt a nienburgi üveggyárban, majd az egészségpénztár ügyvezetője és a bérszámfejtés vezetője lett.
A hetvenes évek végén egyszer már perbe fogták. Akkor azonban meg is szüntették az eljárást ellene. Donat Ebert ügyvéd szerint már az akkori törvények alapján is elítélhették volna őt. Azóta viszont sokat változott a jogalkalmazás, most tehát várható, hogy a bíróság elmarasztalja. Gröning a nyolcvanas években született emlékirataiban elismerte, hogy a haláltáborba kerülése szinte első pillanatától fogva tudta - legalábbis hallomásból -, hogy mi történik a "zuhanyozókba" küldött foglyokkal. Leírta azt is, látta, hogy bajtársai, vagyis SS-katonák agyonvernek egy síró csecsemőt, vagy földre fektetett betegeket lőnek tarkón. Arról is tudomása volt, hogyan égettek el holttesteket a gödrökben. Két éven át szolgált Auschwitzban. S bár kérte, hogy elhagyhassa a haláltábort, ezt csak 1944 végén teljesítették.
Ezúttal a vád tárgyát kizárólag a "magyar akció" képezi - mondta lapunknak a magyar túlélőket képviselő ügyvéd. Donat Ebert megjegyezte, annak a két hónapnak az eseményei jól dokumentálhatóak, vagyis pontos kimutatások állnak a vádhatóság rendelkezésére. Ötven magyar túlélő és hozzátartozó vesz részt sértettként az eljárásban. Csak egy részük él ma is Magyarországon, a többiek már régóta a nagyvilágot választották, s az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Izraelben laknak. Sokan közülük vállalták, hogy elmennek a perre és tanúvallomásukban idézik fel a szörnyűségeket. Egyikük, Lebovits Imre, aki hosszú ideig a Budapesti Műszaki Egyetem tanára volt, túlélte a haláltábort. Édesanyja viszont a május és július közötti transzportok mintegy 300 ezer áldozata között volt. Lapunknak elmondta, őt várhatóan augusztusban hallgatják meg a perben.
A Hannoveri Államügyészség valóban nagyon részletes és gazdag dokumentációt nyújtott be a bíróságnak. Csak beleolvasni is szörnyű, hiszen a nácik kegyetlenkedéseinek felidézése a legrosszabb rémregényekkel ér fel. Ugyanakkor kötelező olvasmánnyá kellene tenni mindenki számára az auschwitzi haláltábor történetét, de leginkább azoknak, akik - egyre gyakrabban - kételkednek abban, hogy egyáltalán volt holokauszt.
A ma kezdődő per pedig azért is tanulságos, mert arról szól, hogy az emberiség elleni bűnök sosem évülhetnek el. Meglehet, Gröning nem volt gyilkos. Csak a gyilkosok társa és segítője. Közvetett és közvetlen bizonyítékok, írásos dokumentumok is cáfolják utólagos magyarázkodását, miszerint éveken át kényszer hatására teljesített szolgálatot Auschwitzban. A perben azt igyekeznek alátámasztani, hogy bűnsegédként igenis felelősség terheli a népirtásért, konkrétan több mint 300 ezer magyar zsidó haláláért. S bár 94 éves és a büntetés neki már nyilván nem oszt és nem szoroz, jelképes jelentősége mindenképpen lehet. Legalább annyi, hogy ezzel is fejet lehet hajtani az ártatlan áldozatok emléke előtt. Ugyanakkor jelezheti azt is, hogy a bűnösök - ha valóban azok - nem menekülhetnek el az igazságszolgáltatás elől.
A mai Németországban a társadalom túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy nem maradhat büntetlen, ha valaki részese volt a náci rémtetteknek. Ez példát jelenthet olyan országoknak is, ahol erősödnek az újfasiszták és a holokauszt-tagadók.
