Nem hagyjuk! - Harcot hirdettek a diákok (Videó!)

Publikálás dátuma
2015.04.21. 10:14
FOTÓ: Vajda József/Népszava
Nem hisznek a szaktárca lebegtetett ígéreteinek, szerdára tüntetést szerveznek a felsőoktatási hallgatók és oktatóik, akik hétfőn több egyetemről gyűltek össze, s végül az Emberi Erőforrások Minisztériumához (Emmi) vonultak, hogy kifejezzék tiltakozásukat a kormány felsőoktatási terveivel szemben. A szaktárca először sértegetett, fenyegetett, majd ígért és "barátkozott", ám a kabinet tántoríthatatlannak tűnik a társadalomtudományi karok szétverésében. Mindez a két évvel ezelőttihez hasonló hallgatói tiltakozáshullámot hozhat.
Szerző

Per az elévülhetetlen bűnökről

Az Auschwitz-Birkenaui haláltábor egyik alkalmazottja ellen kezdődik ma per Németországban. A Hannoveri Államügyészség azzal vádolja Oskar Gröninget, hogy legalább 300 ezer összetartozó esetben tudatos segítséget nyújtott mások aljas és kegyetlen gyilkosságaihoz. A haláltábor magyar túlélői vagy az áldozatok közvetlen hozzátartozói perelték be, amiért - ha közvetetten is - hozzájárult a magyarországi "zsidókérdés végső megoldásához".

Egy 94 éves német állampolgár áll ma bíróság elé Németországban. Olyan magyarországi zsidók perelték be, akik túlélték Auschwitzot, vagy közeli hozzátartozóik vesztették ott életüket. A vádlott, Oskar Gröning feltehetően nem ölt meg egyetlen foglyot sem. Csak ott "dolgozott". Bűnsegéd volt. A német sajtóban csak mint "Auschwitz könyvelőjét" emlegetik.

1944 tavaszán Magyarországon is elérkezett az idő a "zsidókérdés végső megoldására". A folyamatot meggyorsította az ország német megszállása. Így már a korábbinál sokkal nagyobb nyomás nehezedett a magyar vezetésre, hogy ne csak törvényekkel bizonyítsa szövetségesi hűségét, hanem gyakorlati lépésekkel is. Vagyis szolgáltassa ki a zsidó polgárokat a megsemmisítésre. 1944 május 16 és július 11 között legalább 137 vasúti szállítmány érkezett Magyarországról az Auschwitz-Birkenaui táborba, több mint 400 ezer magyar állampolgárral. Közülük 300 ezernél több szinte azonnal a gázkamrákba került.

Oskar Gröning abban az időben mindvégig szolgálatban volt. Fő feladata - mint előtte és utána is -, hogy az újonnan érkezettek poggyászait őrizze. Hatalmas értékek mentek át a gazdasági részlegen. Ruhák, pénzek, ékszerek elhelyezéséről és "kezeléséről" kellett gondoskodniuk. Minthogy a haláltáborba került zsidóktól mindenüket elvették, szortírozni kellett javaikat. Gröning a külföldi pénzeket kezelte. Megszámolta, kötegelte, precíz nyilvántartást készített. Elhelyezte a páncélszekrényben, és gondoskodott arról, hogy az elszállításkor minden rendben legyen. A vád szerint ezzel segítette a náci rendszert, hogy a tömeges emberölésekből gazdasági hasznot húzzon. A felperesek sem állítják, hogy tevékeny része lett volna a népirtásban. "Csak" mint a Waffen-SS hűséges tagja - ahová önként lépett be - végezte dolgát Auschwitzban 1942 szeptemberétől 1944 októberéig.

A vádlott 1921-ben született, s 12 évesen már a Hitlerjugend - a nácik ifjúsági szervezete - tagja volt. Ugyanott bátyja főállású vezető tisztséget töltött be, s példája nyomán Gröning is a Waffen-SS-nél kereste a megélhetését. Kereskedelmi képzettségéből adódóan került gazdasági vonalra, s a "háború szempontjából fontos különleges" feladatra kötelezték. Így lett az auschwitzi "könyvelő". 1944 januárjában SS-tizedessé léptették elő. A háború után három évet töltött brit hadifogságban. Aztán sikerült visszatérnie a tisztes, konszolidált polgári életbe. Bérszámfejtő volt a nienburgi üveggyárban, majd az egészségpénztár ügyvezetője és a bérszámfejtés vezetője lett.

A hetvenes évek végén egyszer már perbe fogták. Akkor azonban meg is szüntették az eljárást ellene. Donat Ebert ügyvéd szerint már az akkori törvények alapján is elítélhették volna őt. Azóta viszont sokat változott a jogalkalmazás, most tehát várható, hogy a bíróság elmarasztalja. Gröning a nyolcvanas években született emlékirataiban elismerte, hogy a haláltáborba kerülése szinte első pillanatától fogva tudta - legalábbis hallomásból -, hogy mi történik a "zuhanyozókba" küldött foglyokkal. Leírta azt is, látta, hogy bajtársai, vagyis SS-katonák agyonvernek egy síró csecsemőt, vagy földre fektetett betegeket lőnek tarkón. Arról is tudomása volt, hogyan égettek el holttesteket a gödrökben. Két éven át szolgált Auschwitzban. S bár kérte, hogy elhagyhassa a haláltábort, ezt csak 1944 végén teljesítették.

Ezúttal a vád tárgyát kizárólag a "magyar akció" képezi - mondta lapunknak a magyar túlélőket képviselő ügyvéd. Donat Ebert megjegyezte, annak a két hónapnak az eseményei jól dokumentálhatóak, vagyis pontos kimutatások állnak a vádhatóság rendelkezésére. Ötven magyar túlélő és hozzátartozó vesz részt sértettként az eljárásban. Csak egy részük él ma is Magyarországon, a többiek már régóta a nagyvilágot választották, s az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Izraelben laknak. Sokan közülük vállalták, hogy elmennek a perre és tanúvallomásukban idézik fel a szörnyűségeket. Egyikük, Lebovits Imre, aki hosszú ideig a Budapesti Műszaki Egyetem tanára volt, túlélte a haláltábort. Édesanyja viszont a május és július közötti transzportok mintegy 300 ezer áldozata között volt. Lapunknak elmondta, őt várhatóan augusztusban hallgatják meg a perben.

A Hannoveri Államügyészség valóban nagyon részletes és gazdag dokumentációt nyújtott be a bíróságnak. Csak beleolvasni is szörnyű, hiszen a nácik kegyetlenkedéseinek felidézése a legrosszabb rémregényekkel ér fel. Ugyanakkor kötelező olvasmánnyá kellene tenni mindenki számára az auschwitzi haláltábor történetét, de leginkább azoknak, akik - egyre gyakrabban - kételkednek abban, hogy egyáltalán volt holokauszt.

A ma kezdődő per pedig azért is tanulságos, mert arról szól, hogy az emberiség elleni bűnök sosem évülhetnek el. Meglehet, Gröning nem volt gyilkos. Csak a gyilkosok társa és segítője. Közvetett és közvetlen bizonyítékok, írásos dokumentumok is cáfolják utólagos magyarázkodását, miszerint éveken át kényszer hatására teljesített szolgálatot Auschwitzban. A perben azt igyekeznek alátámasztani, hogy bűnsegédként igenis felelősség terheli a népirtásért, konkrétan több mint 300 ezer magyar zsidó haláláért. S bár 94 éves és a büntetés neki már nyilván nem oszt és nem szoroz, jelképes jelentősége mindenképpen lehet. Legalább annyi, hogy ezzel is fejet lehet hajtani az ártatlan áldozatok emléke előtt. Ugyanakkor jelezheti azt is, hogy a bűnösök - ha valóban azok - nem menekülhetnek el az igazságszolgáltatás elől.

A mai Németországban a társadalom túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy nem maradhat büntetlen, ha valaki részese volt a náci rémtetteknek. Ez példát jelenthet olyan országoknak is, ahol erősödnek az újfasiszták és a holokauszt-tagadók.

Várkert Bazár kis szépséghibával

Publikálás dátuma
2015.04.21. 07:12
Az 1883-as átadás óta sosem sikerült az épületnek méltó funkciót találni FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Egyelőre félig üres a Várkert Bazár, ahol majd Schmidt Mária rendezkedik be, legalábbis akkor, ha sikerült a többszöri átadás után végre kijavítani a hibákat. A várgondnokság szerint „a jelentősebb hibák garanciális jellegűek, ezeket a kivitelező folyamatosan javítja”.

Hiába avatták fel kétszer is a Várkert Bazárt máig nincs kész teljesen. Először tavaly, épp az országgyűlési választások előtt adta át nagy dínom-dánommal a műemléki részeket a miniszterelnök, majd augusztus végén a maradékot, többek között a rendezvénytermet. Utóbbit évértékelővel fel is avatta. A közterek megújítása azonban nem ért véget a átadóra.

Januárban még nem járt a Savoyai teraszra vivő lift, de akkor sem, amikor Hoppál Péter kulturális államtitkár átadta a Budapesti Történeti Múzeum új bejáratát, amit épp az új, liftes megközelítés lehetősége miatt nyitottak. Még nem is üzemelték be tehát a létesítményt, amikor már javításra szorult. Decemberben arról írtak a lapok, hogy vizesednek a Várkert Bazár falai. Pedig a vár tövében, a Duna mellett a víz a legveszélyesebb, ami egy épületre leselkedhet.

Egy hete megrepedt oszlopokról, több helyen hulló vakolatról,a Lánchíd utcában ismét felbontott térkövekről számolt be a sajtó. A Várkert Bazár kezelője, a Várgondnokság azt közölte lapunkkal, „a jelentősebb hibák garanciális jellegűek, ezeket a kivitelező folyamatosan javítja.”

A kivitelezést végző Swietelsky Magyarország Kft. szerint szó sincs vakolathullásról, csupán az egyik testőrpalota homlokzatán „ összesen mintegy 4 négyzetméteres felületen alakult ki salétromosodás”, aminek az oka az „évtizedek alatt bekerült víz távozása” - közölték lapunkkal. A kivitelező szerint a szigetelésnek köszönhetően már nem jut be több víz a falakba, „de a szerkezetek teljes száradása hosszabb időt vesz igénybe, amely alatt még a továbbiakban is jelentkezhet salétromosodás.” Amit az amatőr szem repedésnek lát egy oszlopon, az, a kivitelező szerint „agyag erezet a kőzetben”, ami „az Ybl Miklós által eredetileg alkalmazott vörös mészkő természetes károsodási sajátossága.”

Nyugodjunk meg, statikailag minden rendben az oszloppal, mert hát meg sem repedt, csak úgy látszik. Úgy tűnik, egyedül az útburkolat esetében hihetünk a szemünknek. A kivitelező elismerte, hogy a Lánchíd utcában 600 négyzetméter járdaburkolat, a Döbrentei utcában pedig 100 négyzetméter útburkolat esetében áll fenn hiba. Persze itt sem ők a hibásak: „A Lánchíd utcai burkolat javítása a járdaburkolaton szabálytalanul parkoló autók miatt vált szükségessé, a Döbrentei utcai javításra pedig csapadékvíz elvezetési problémák miatt kerül sor.” A cég megerősítette, dolgoznak a hibák kijavításán.

Ugyanakkor nemcsak ez a fő baj a Várkert Bazárral, hanem az, hogy máig nem sikerült fenntartható funkciót találni a 11 milliárd forintért felújított műemléknek. A két Testőrpalota csak megszorítássokkal alkalmas kiállítási funkcióra, mégis erre szánják neki. Eddig csak az északi palotában nemrég nyílt Csók István kiállításnak van számottevő látogatottsága. A másik épület kapcsán felmerült hasznosítóként a Kogart is, de végül Schmidt Máriával szemben elveszítette a küzdelmet. Schmidt Mária XX. Századi Intézete 300 millió forintból – komplett múzeumok működnek ennyiből – épít első világháborúról szóló kiállítást.

A XX. Század Intézet eredetileg tavaly őszre ígérte a tárlatot, ami némi csúszással végül most májusban nyílik meg. Schmidt számára mindenesetre jó üzlet a Várkert Bazár, mert a kiállítást 2020-ig tervezik fenntartani, és még két ütemben bővíteni. Így tehát hosszú évekig jó megélhetést biztosít számára. Az, hogy ki lesz kíváncsi öt évig egy történeti kiállításra, igen csak kérdéses. Egyelőre – különös véletlenként – csak egy CBA nyílt a Bazárban, a vendéglőt és cukrászdát most tendereztették meg.

A neoreneszánsz stílusban megálmodott épületegyüttes - bár a hazai romantikus építészet egyik legszebb alkotása, mely 1883-as átadása óta mindig osztatlan sikert aratott szépségével, kiegyensúlyozott arányaival - hamar púp lett a város nyakán. Ennek oka mindenekelőtt az, hogy sohasem sikerült az épületeknek méltó funkciót találni. Jellemző a korabeli városfejlesztési elgondolásra, hogy a Duna felé eső részére impozáns üzletsort – bazárt – terveztek. Úgy gondolták, hogy a budai Duna-parton a pesti korzóéhoz hasonló élénk forgalom alakul majd ki, s a boltoknak bőven lesz vásárlóközönségük.

Valójában azonban a Duna-part ezen szakasza kiesett a forgalomból, és az üzletek hamar tönkrementek. Mindössze öt évvel az átadás után, 1888-ban a bazárok egy részét női festőiskola foglalta el, másik részében pedig hosszabb időn keresztül a Történelmi Képcsarnok képeit állították ki. Az egykori üzlethelyiségeket műtermekként is hasznosították, Stróbl Alajos – a Várban látható Mátyás király kút és a Nemzeti Múzeum előtt álló Arany János-szobor alkotója – már 1884-től itt dolgozott.

Ma a legtöbbeknek talán az jut eszébe a Várkert Bazárról, hogy valaha itt működött a Budai Ifjúsági Park. Az „Ifipark" 1961 és 1984 között számtalan legendás koncert helyszíne volt, de az épületegyüttes egyre romló állaga miatt – 1980-ban például egy leomló kőkerítés több fiatalt megsebesített – végül be kellett zárni. Azóta állt bedeszkázva az épületegyüttes.

Szerző
Frissítve: 2015.04.20. 21:40