„Kérem, ne csukja be az ajtót”, kérte a vonatról leszálló fegyveres vasútőröket a négy éves kisfiát és vak férjét vezető asszony a Mezőkövesdi állomás peronján. Azok ránéztek és bevágták az ajtót, majd egyikük egy kemény tárggyal vállon ütötte a védtelen vakot.
A család csaknem bezuhant a vonat alá, az őrök továbbsétáltak. Gondosan ügyeltek arra, hogy a lejjebb álló forgalmista elől takarják a segítségért kiabáló, rémült családot, akik ezek után, újabb támadástól tartva felszálltak a vasúti kocsiba. Ott a kalauz hagyta őket cserben, hiába mondták el neki az atrocitást, azt nem jelezte feletteseinek.
Ebből a történetből - mely ezen cikk szerzőjével esett meg – , és a múlt heti brutális, nyugati pályaudvari beteg-verésből egy régebbi tendencia újraéledésére lehet következtetni. A 90-es évek elején rendszeresen bántalmaztak vasútőrök, főként hajléktalanokat. Egyikük - akit Hitler gúny, vagy inkább jellemnéven ismertek a pályaudvarokra behúzódó hajléktalanok - emberölésben is részes volt.
Itt meg kell jegyeznünk a tárgyilagosság kedvéért, hogy akadtak viszont olyan rendészek és más vasutasok, akik tárlóvágányokon veszteglő kocsikban bújtatták őket és sokáig emlegették azokat a rendőröket, akik fejből tudták a hajléktalanszállókat, menhelyes igazolványt adtak a legveszélyeztetettebbeknek, illetve értesítették a szociális munkásokat, mentőket ha nagy volt a baj.
Nem ilyen kedvező a kép az említett két ügyben. A hírek szerint a beteg férfi nem kapott segítséget a Nyugati rendőrőrsön, míg mezőkövesdi kollégáik a néhány hónappal korábbi ügyben még ennél is messzebbre mentek: elutasították a feljelentést. Előbb fogadkoztak, hogy a vak embert megütő - nyolc napon belülire adminisztrált -, a családot veszélyeztető fegyveres biztonsági őrök fegyverét elveszik, engedélyüket felfüggesztik az eljárás során. Ezek után történt a család kihallgatása.
A vasúti kíbereket viszont még csak meg sem keresték, de ez már csak a feljelentést elutasító rendőrségi határozatból derült ki. Még a forgalmistát sem hallgatták meg. Egy rendőri jelentésben szerepelt, hogy valaki, valahogy beszélt vele – talán csak telefonon? - és azt állította, ő nem észlelt semmit.
Az elutasító határozat a „vonatkozó bírósági gyakorlatra” hivatkozva állítja, hogy nem kihívóan közösségellenes, ha egy vasútállomáson egy - nem mellesleg éles lőszerrel rendelkező biztonsági őr - „pillanatnyi indulatából” megüt egy súlyos fogyatékkal élő vakot. Bár, mint írtuk, a vasútőröket nem hallgatták ki, de a határozat szinte tényként jelenti ki, hogy azok gondatlanságból cselekedtek, nem mellesleg egy keskeny peronon, ötven kilós asszonyt, vak férfit és kisgyermeket veszélyeztetve az alapvetően veszélyes üzemnek minősülő vasút területén, vonat mellett.
Hozzáteszik, a feljelentő feltételez, miközben a nyomozóhatóság gyakorlatilag prejudikálni, a pillanatnyi indulat vonatkozásában egyenesen mentegetni látszik állításaival. Ezt támaszthatja alá a család bíró barátja - aki nem érintett magánemberként - a határozat megpanaszolását javasolta, és jelezte, nem a rendőrnek kellene ítélkeznie és semmilyen formában nem hivatkozhatnak a bírói gyakorlatra. A panaszban azt is jelezték, hogy a feljelentő sértett nem kapott levelet a rendőrségi határozatról, azt csupán a feljelentést leíró feleség kapta meg, nem tudni, milyen megfontolásból ugorva meg az eljárási szabályokat.
Azokban, ugyanis nincs olyan kitétel, mely szerint nem kell határozatot kézbesíteni olyan sértettnek vagy tanúnak, aki fogyatékosságából kifolyólag nem tudja maga elolvasni annak tartalmát. Az ügy pikantériája, hogy a feljelentés-kiegészítés alkalmával a rendőrségen szolgálatot teljesítő fegyveres biztonsági őr volt a kijelölt, a jegyzőkönyvet felolvasó hatósági tanú. Az ügyészség elfogadta a panaszt és az eljárás folytatására utasította a mezőkövesdi rendőröket, akik immár nem először fejtették ki azon senki által nem kérdezett véleményüket, hogy ez az ügy nem fog bíróságig eljutni.
Közvetlenül a Nyugatiban bántalmazott beteg férfi ügyéhez kapcsolódhat az a kérdés, ami a mezőkövesdi ügyben is felmerült: kik rendészkednek éles lőfegyverrel az oldalukon vasúti területen, pályaudvaron. A család, ugyanis a MÁV - korábbi országos rendőrfőkapitány-helyettes által vezetett - biztonsági igazgatóságát is megkereste panaszával. Már telefonon arra hivatkoztak, hogy a „fegyveres biztonsági szolgálat” feliratú mellényt viselő támadók nem a MÁV vasútőrei.
Ehhez képest az írásban benyújtott panaszra nem az említett biztonsági igazgatóság, hanem a „MÁV Létesítményüzemeltető és Vasútőr Kft.” pecsétje alatt egy biztonságszervezési igazgató válaszolt. Eszerint, az őrök meghallgatása alapján a cselekmény nem vált bizonyítottá, azonban mégis megrovásban részesültek és a területi koordinátort arra utasították, hogy figyeljen jobban az ilyen esetekre. Joggyakorlati szempontból és erkölcsileg sem értelmezhető, végeredményben mi az álláspontja a felelős munkáltatónak vagy megbízónak.
- Ha nem ítéli bizonyíthatónak a történteket, miért részesíti megrovásban az elkövetőket?
- És ha a támadást elszenvedő fogyatékkal élő a MÁV Biztonsági Igazgatósághoz fordul, miért nem ez a szervezeti egység, illetve az utazásért alapvetően felelős MÁV Start válaszolt?
- Miért a vélhetőleg munkáltató alvállalkozó töri meg írásban a MÁV egyetemleges jogi felelősségét a történtekben, nem mellesleg két és fél hónap elteltével, amikor az ügyészség már belépett az eljárásba?
Mindezek után nem világos, kik és milyen státuszban, felkészültséggel jelennek meg a MÁV utasai között őrként, miként dolgozhatnak vasútállomásokon éles lőfegyverrel olyan emberek, akik olykor beteg, fogyatékkal élő, vagy hajléktalan emberekkel szemben brutális agresszióval lépnek fel. Adott esetben, úgynevezett alvállalkozók, rendészeti szolgálatra alkalmatlan viselkedést tanúsító alkalmazottai miként láthatnak el őrző-védő szolgálatot Magyarország egyik első számú pályaudvarán csakúgy, mint bármely állomáson?
És hogyan történhet az meg, hogy a MÁV-os kft.-től kapott válaszlevél dacára, a rendőrség felhívására a MÁV a törvényben előírt határidőt túllépve nem közli az érintettek személyi adatait a nyomozóhatósággal, mint az kiderült a család másodszori kihallgatásán. Jelenleg tehát itt tart a mezőkövesdi eljárás, míg a Nyugatiban négy biztonsági őr által bántalmazott beteg férfi ügyében a rendőrség tájékoztatására vár a közvélemény.
És még egy adalék: az elmúlt hónapokban a személyi és állományi azonosítót nem viselő rendészek a rendőrökéhez megszólalásig hasonló láthatósági mellényben kezdtek megjelenni a vasútállomásokon.
