Előfizetés

Vallomást tett „Auschwitz könyvelője”

R.T.
Publikálás dátuma
2015.04.22. 07:40
Oskar Gröning vallomásában elismerte: „Morális szempontból én is bűnrészes voltam” FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Vallomást tett a bíróságon perének első napján a 93 éves Oskar Gröning, akit a sajtóban csak „Auschwitz könyvelőjeként” emlegetnek. Maga a vádlott ugyan nem ölt zsidókat, de – mint az ügyészség rámutatott – bűnrészes volt. Olyan magyarországi zsidók perelték be, akik túlélték Auschwitzot.

Megkezdődött Németországban az egyik utolsó holokauszt-per. A vádlott a 93 éves Oskar Gröning, az egyik utolsó élő auschwitzi lágerőr. A hannoveri ügyészség a vádirat felolvasása során azt emelte ki, hogy Gröning támogatta a gyilkosságokat, s a náci rezsim gazdasági haszonszerzéséért dolgozott. Azt hangoztatta továbbá, hogy a háttéremberek munkája nélkül nem vált volna lehetővé az öldöklés.

Ezután Gröning a lüneburgi bírák előtt elmondta, kétségkívül, „morális szempontból én is bűnrészes voltam.” Hozzátette, „bocsánatot kérek mindenkitől, a büntetés mértékének eldöntése az önök feladata” – jelentette ki a bíróságnak címezve. Gröningnek 300 ezer ember haláláért kell felelnie. Amennyiben bűnösnek találják, három éves szabadságvesztésre számíthat.

A pert olyan magyarországi zsidók indították, akik túlélték Auschwitzot, vagy közeli hozzátartozóik vesztették ott életüket. A túlélők a per kapcsán azt hangoztatták, nem bosszúvágy fűtötte őket, s nem is az, hogy minél magasabb büntetést követeljenek az idős embernek, hanem az, hogy ha megkésve is, de igazságot szolgáltassanak az ügyükben – írta a Die Welt.

Gröninggel szemben már 1977-ben is eljárás indult, ám akkor az ügy nem jutott el a bírósági eljárásig a bizonyítékok hiánya miatt. Ennek kapcsán a Süddeutsche Zeitung keddi cikkében megállapította, hogy a tegnap kezdődött eljárásnak alapvetően a bíróság vallomástételével kellett volna kezdődnie: meg kellett volna magyaráznia, hogy Gröning miért csak most, hetven évvel a II. világháború lezárása után került a vádlottak padjára. Mint a lap írja, ennek harminc-negyven, de legalább húsz évvel korábban meg kellett volna történnie.

A Süddeutsche Zeitung szerint a bírónak is bocsánatot kellett volna kérnie azért, hogy az eljárás megkezdésére ennyi időt kellett várni függetlenül attól, hogy a büntetésnek Gröning esetében már nincs sok értelme. Ugyanakkor a bíróság feladata az, hogy igazságot szolgáltasson. A SZ megjegyzi, nem a bírák mai generációjának bűne, hogy a múlttal való szembenézés folyamata ilyen lassan haladt, vagy éppen egy helyben állt. Az első jelentős Auschwitz-perre 1964/65-ben került sor, a társadalom is csak ettől kezdve kezdett szembenézni a holokauszt szörnyűségeivel.

A Süddeutsche Zeitung megjegyezte, hogy a holokauszt feldolgozásával kapcsolatban John Demjanjuk esete hozott áttörést. 2011 óta ugyanis az is bűncselekménynek számít, ha valaki közvetetten járult hozzá a náci halálgyár működéséhez. Az egykori lágerőr Demjanukot 2011 májusában ítélte öt év börtönbüntetésre egy német bíróság amiatt, mert bűnsegédként vett részt 27 ezer zsidónak a sobibóri haláltáborban történt meggyilkolásában. A per 2009-ben kezdődött, s az akkor már súlyos beteg vádlott egyetlen alkalommal sem szólalt meg. A tárgyalásokat egy félig ággyá átalakított kerekesszékben, sötét napszemüvegben hallgatta meg, arcizma sem rezdült.

Ami Gröninget illeti, korábban már több interjút is adott saját szerepével kapcsolatban is, s ezekben szintén saját morális felelősségéről beszélt. A Spiegel még 2005-ben közölt interjút vele, amelyben részletesen ecsetelte a haláltáborokban történt szörnyűségeket. „Ha éjszaka álmodik, mindig kiáltásokat hall. Aztán csöndet” – szerepelt az akkori cikkben.

Durva kampány Törökországban

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.04.22. 07:36
Megőrizné alkotmánymódosító kétharmadát Erdogan FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ADAM BERRY
A magyar miniszterelnök által követendő mintaként emlegetett Törökország lázasan készül a júniusi parlamenti választásra. Recep Tayyip Erdogan egyre szorosabban fogja a gyeplőt, mindent elkövet azért, hogy pártja, az AKP kétharmados többségre tegyen szert a következő törvényhozásban, s módosíthassa az alkotmányt. Jelek szerint Erdogantól a személyi kultusz kiépítése sem áll távol, a parlamentáris demokrácia helyett elnöki köztársaságot akar.

Törökország különös események színhelye volt mostanság. Egy ellenőrizhetetlen bejelentés nyomán megrekedt a török-kurd békefolyamat, furcsa letartóztatások történtek, néhány órára betiltották a közösségi médiát, s ez csak néhány példa. Az országban minden korábbinál nagyobb a feszültség talán amiatt is, mert nem lehet kiszámítani a hatalom újabb húzásait. S ahogy közeledik a június 7-én esedékes parlamenti választás időpontja, úgy lesz egyre vészesebb a helyzet.

Nem kérdés, hogy a Recep Tayyip Erdogan államfő fémjelezte kormánypárt, az AKP sorban negyedszerre is győz, s Ahmet Davutoglu maradhat a kormányfői székben. Az a politikus, aki 2014 augusztusa óta áll a kabinet élén, miután Erdogan átült az elnöki székbe.

Ha ennyire biztos a kormánypárt diadala, miért ekkora a harci idegesség? Nem mindegy ugyanis, mekkora lesz az AKP fölénye. A párt célja az, hogy – akár koalíciós partnerekkel - 363-nál több mandátumra tegyen szert, ez ugyanis kétharmados, alkotmányozó többséget biztosítana a törvényhozásban. Az új alaptörvényben rögzítenék: Törökország parlamentáris demokráciából elnöki köztársasággá alakul át. Így ugyanis Erdogan államfőként is teljhatalmat gyakorolhatna.

Erdogan bő tizenegy évig szolgált kormányfőként, de nem lett elege a hatalomból, sőt, lényegében egyeduralkodó vezetőként akarja irányítani hazáját államfőként is. Célja az, hogy 2023-ig, a Török Köztársaság megalapításának századik évfordulójáig a világ tíz legfejlettebb állama közé vezesse az országot.

Népszavazás a hatalomról

A június 7-én esedékes választás ezért nem egy átlagos voksolás lesz. Afféle népszavazás Erdogan hatalmának további kiterjesztéséről. Szó se róla, az elnök népszerű, az egyik legkedveltebb politikus hazájában, különösen vidéken, Kelet-Törökországban örvend magas népszerűségnek. A muzulmán értékek hangoztatása, a valláson alapuló politizálás igen népszerű a konzervatív tömegek körében.

Erdogan mégsem nem nevezheti magát a „nép államfőjének”, rengeteg bírálója akad, kivált a nagyvárosokban, Ankarában és Isztambulban. Maga Bülent Arinc kormányfőhelyettes is elismerte: „az ország fele gyűlöli az AKP-t, és spirituális vezetőjét, Erdogant”. Az államfőt azonban ez cseppet sem érdekli. Ha megszerezné a teljhatalmat, véghezvihetné nagy tervét, s nemcsak a bíráló hangokat hallgattathatná el, hanem továbbra is a hozzá közel álló cégek kaphatnák meg a zsíros állami megbízásokat.

Bár elnökként pártok felett kellene állnia, nyílt titok, hogy ő állította össze az AKP választási listáját – írja a Hürriyet című lap. Hozzá közel álló személyek sorát „nyert meg” jelöltnek. Több tanácsadója száll harcba a parlamenti helyért, de felbukkan a listán veje, Berat Albayrak neve is. Utóbbi villámkarriert futott be hazájában. Évekig az Egyesült Államokban dolgozott a Calik Holding pénzügyi képviselőjeként, 2007-ben aztán, 35 évesen, bekerült a cég felügyelő bizottságába. A holding rendkívül befolyásos vállalattá terebélyesedett Recep Tayyip Erdogan miniszterelnöksége alatt. Jelenleg már legalább 20 ezer alkalmazottja van országszerte. Számos közbeszerzést, pályázatot nyert meg.

A Calik Holdingnak is volt szerepe a török média megzabolázásában. Erdogan veje közbenjárásával térítette „jó útra” a Sabah című, 1985-ben alapított lapot, amelyet a 2000-es évek elején adtak el a Sabah Holdinghoz tartozó Turkuaz csoportnak. A lap manapság a kormányzat szócsövei közé tartozik.

Az AKP választási listája mindenesetre egyvalamit egyértelműen elárul. Hiába biztosít az alkotmány csak jelképes jogköröket az államfő számára, Erdogan továbbra is kemény kézzel irányítja saját tömörülését, senkinek sem hagy beleszólást a párt ügyeibe.

Személyi kultusz fenyeget?

Erdogan rendkívül megosztó személyiség, s ennek is nagy szerepe van abban, hogy a voksolás közeledtével mind aggasztóbbá válik a törökországi helyzet. Egyre több jel utal arra, hogy Erdogantól már a személyi kultusz kialakítása sem áll távol. Amikor nemrégiben Ankarában vett részt egy ünnepségen, az oszmán katonai kápolnában, felcsendült egy Hasan Celal Güzel volt politikus által komponált „himnusz”, amelyben a szerző nem fukarkodott az új „szultánt” dicsérő jelzőkkel.

A műben ugyanis a „vezetőnket” Attila hun királyhoz, továbbá a birodalom alapítójához, Oszmánhoz, II. Mehmethez (1432-ben foglalta el Konstantinápolyt), I. „Rettenetes” Szelim szultánhoz (az oszmán tengeri haderő létrehozója, ő zabolázta meg a janicsárokat), a Szigetváron meghalt Nagy Szulejmánhoz és az államalapító Mustafa Kemal Atatürkhöz hasonlítja. A himnusz így folytatódik: „A török nemzet hűséges Erdoganhoz, az aranylánc utolsó gyűrűjéhez”. A dalszövegíró még az alkotmánymódosításra is kitér. Nem túl meglepő módon teljes erejével támogatja Erdogan nagy álma, az elnöki rendszer megvalósulását, amelyhez Allah segítségét kéri.

Erdogan ugyan elhatárolódhatott volna ezektől a józan ész határain túlmenő megnyilvánulásoktól, de nem tette meg, sőt, éppen az ellenkezője történt. Az említett eseménynek ugyanis volt egy különösen érdekes mozzanata. Erdogan úgy fogalmazott, hogy az „Új Törökországért” folytatott harc „lesz a mi vörös almánk”. A „vörös alma”, azaz a „kizil elma” nem cseng túl jól az európai történelemben, hiszen az oszmán terjeszkedés, a pántürk ambíciók megvalósulásának rokonértelmű kifejezése volt.

A kormány módszerei

Ezek a megnyilvánulások tetszenek az államfő elkötelezett híveinek, ellenfeleit azonban még jobban elidegeníti magától, még inkább megosztja a társadalmat. A kormányzat szinte minden történést a saját javára próbál meg felhasználni. Néhány hete a kelet-törökországi Trabzon közelében megtámadták a népszerű isztambuli klub, a Fenerbahce focistáit szállító buszt: ismeretlenek rálőttek a járműre. Csodával határos módon nem történt nagyobb tragédia. A politikai vezetők politikai kérdést fabrikáltak az ügyből, nem mulasztottak el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy kifejezzék együttérzésüket a gárdával.

A kormányzat mindent elkövet azért, hogy napirenden tartsa a néhány héttel ezelőtt szélsőbaloldaliak által meggyilkolt ügyész, Mehmet Selim Koraz esetét is. Az egész világot bejárták a képsorok, amint a szélsőségesek fegyvert fogtak a férfi fejéhez. Később megölték, miután nem teljesítették követeléseiket. A kormány azóta a terrorellenes küzdelem élharcosának tünteti fel magát, amely mindent elkövet azért, hogy a jövőben elkerüljék a hasonló eseteket.

Hogy ez az igyekezet mire lesz elég, egyelőre nem tudni. A legutóbbi felmérések szerint azonban az AKP nem szerepel jobban a következő parlamenti voksoláson, mint legutóbbi 2011-esen, amikor 327 képviselői helyre tett szert, tehát majdnem negyven mandátummal maradt el a kétharmadtól. Másfél hónappal a választás előtt reménytelennek tűnik, hogy a párt ily mértékű népszerűség-növekedésen menjen keresztül, ezért is vetnek be mindent az AKP szorgos kampánystratégái.

Ez az agresszív kormányzati előrenyomulás azonban visszaüthet. Felmérések szerint a legnagyobb ellenzéki tömörülés, a Köztársasági Néppárt (CHP) évek óta nem állt ilyen jól, népszerűsége eléri a 30 százalékot. A legnagyobb győztes azonban a kurd HDP lehet, amely első ízben nemcsak egyéni jelölteket állít, hanem pártként is megméretteti magát. Várhatóan sikerül átlépnie a 10 százalékos parlamenti küszöböt.

Az AKP minden bizonnyal koalíciós társra lesz utalva. Nem lesz azonban könnyű partnert találni. Kizárt, hogy a CHP szövetkezne Erdoganékkal, s a kurd HDP elutasítása is előre borítékolható. Felettébb valószínűtlen az is, hogy a nacionalista MHP igent mondana az AKP esetleges megkeresésére.

A kampány már lázasan folyik, amiből a TRT állami tévé is kiveszi a részét. A csatorna arra hivatkozva utasította el a CHP reklámfilmjének közlését, hogy bírálják benne a kormánypártot. „Az indoklás a politikai a politikai szatíra példája” – közölte a néppártiak egyik illetékese. Alighanem még sok meglepetés éri az ellenzéket a voksolásig.

Legnagyobb kihívása előtt az Európai Unió

Egyetlen hét alatt több mint ezer menekült halt meg a Földközi-tengeren. A csütörtöki rendkívüli uniós csúcs óriási kihívás előtt áll.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke csütörtökre rendkívüli csúcsot hívott össze Brüsszelbe. Az állam- és kormányfői tanácskozásának napirendjén szerepel az emberkereskedelem és embercsempészés; közös fellépés a tengeren bajba jutottak életének megmentésére; együttműködés a származási és tranzitországokkal; támogatás a határ menti tagországoknak kérdésköre. Ám sokak szerint ez nem elég, radikálisan új menekültpolitikára, nagyobb szolidaritásra van szükség.

A Földközi-tengeren hétvégén történt líbiai menekülteket szállító embercsempész hajó katasztrófája után az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad al-Husszein bátrabb és együttérzőbb hozzáállást kért az EU kormányaitól az életük kockáztatásával Európába tartó növekvő számú illegális menekültek kapcsán.

"Európa hátat fordít a világ talán legveszélyeztetettebb menekültcsoportjának, és azt kockáztatja, hogy a földközi-tengeri térség egy óriási temetővé válik", figyelmeztetett a főbiztos, aki szerint a jelenlegi uniós menekültpolitika "rövidlátó, rövidtávú politikai válasz a kialakult helyzetre, cinkosság az idegengyűlölő populista mozgalmakkal, amelyek megmérgezték a közvéleményt ebben az ügyben".

Hasonló véleményt fogalmazott meg az Amnesty International jogvédő szervezet is, reményét fejezve ki, hogy a tragédia talán cselekvésre készteti Európát. „A csütörtöki rendkívüli csúcs lesz a lakmusz tesztje annak az európai szándéknak, hogy életeket mentsünk a Földközi-tengeren. A szavak ideje lejárt, végre konkrét cselekvésre van szükség. Létre kell hozni egy az országok bevonásával megvalósuló erőteljes kutató és mentő műveletet” – mondta Iverna McGowan, a szervezet brüsszeli irodájának vezetője.

Niedermüller Péter a Demokratikus Koalíció (DK) EP-képviselőjének közleménye szerint csak a közös bevándorlási politika menti meg az életek és garantálja Európa biztonságát. A közös menekültpolitika Magyarországnak alapvető nemzeti érdeke is, véli a magyar politikus. A DK felszólítja Orbán Viktort, hogy az uniós csúcstalálkozón „végre egyszer viselkedjen európai államférfiként, támogassa és a kezdeményezze egy új közös menekültpolitika létrehozását”.